Közzététel dátuma: Nov 21, 2019 4:8:51 PM
Csokonai költészete 1793 őszétől 1794 legvégéig az érzékenység (a szentimentalizmus) jegyében formálódik, a magyar énekvers hagyományát és a modern európai, elsősorban az olasz és a német dal mintáit követve. Egész munkásságát meghatározza ugyanakkor egy ambiciózus nagy terv, a szerelem mitikus poémájának terve. A "vídám természetű poéta" (ahogy 1793-as ars poetica-versében megjelöli magát a költő) az aranykor elvont mítoszában próbálja megfogalmazni egy új, e világi érdekű boldogságfilozófia lényegét, amely elveti a túlvilági és földi aszkézis minden formáját, s ugyanakkor nem szabados: ez és csak ez a boldogság lehet erkölcsös az ő felfogásában. A tizenkét énekre tervezett szerelem-eposz, A csókok töredékben maradt, a megírt három és fél rész korszerű prózanyelve azonban így, töredékesen is jelentős teljesítmény.
Az érzékeny költészet hátterében, párhuzamosan boldogságfilozófiájával, a világkép egésze is radikális változásokon ment keresztül. Az Isten képzete egybemosódott a természetével, ennek belső mozgatóelveként pedig a szeretet tűnt fel mint világerő, ahogy azt A szeretet című, az életmű egészében kiemelt jelentőséggel bíró prózai írás megfogalmazza.
[...]
Az 1797 közepétől 1798 tavaszáig terjedő mintegy kilenc hónap, amely egybeesik a Lilla-szerelem felemelő "várandósságának" idejével, Csokonai pályáján az újjáéledés korszaka. Egyéni sorsa révbe jutásában bízva s az európai háborúskodást lezárni látszó, 1797. október 27-ei campoformiói béke keltette reménység alapján aktivitása új életre kel, visszatalál eredeti önmagához. [...] Megpróbálja most újra és teljesen képviselni a "vídám természetű poéta" ars poeticáját és költészetét: ismét ciklus- és kötetterveket állít össze, mecénást keresve művei kiadásához. Közben pedig a boldogság pillanatait éli meg s formálja verssé, igaz, a korábbi gondtalan öröm helyett bizonytalansággal, kétségbeeséssel telve. Az illanó, de talán megragadható, s itt a való világban megragadható boldogság élménye azonban korábbi természetelvű világmagyarázata helyébe új tájékozódást követelt.
forrás: Debreczeni Attila Életrajz és pályakép - dióhéjban című kísérő tanulmánya a Lilla Matúra Klasszikusok sorozatbeli kiadásához (Ikon Kiadó, Budapest, 1996 - 5-7. és 13. oldal)