Közzététel dátuma: Nov 22, 2013 8:59:41 PM
Nyílj ki, nyájasan mosolygó
Rózsabimbó! nyílj ki már,
Nyílj ki; a bokorba bolygó
Gyenge szellők csókja vár.
Nyílj ki, gyenge kerti zsenge:
Hébe nektárt hint terád,
Szűz nyakadba Flóra gyenge,
Bársonyos palástot ád.
Óh, miként fog díszesedni
Véled e parányi Kert!
Óh, hogy óhajtják leszedni
Rólad azt a drága szert!
Hadd szakasszalak le, édes
Rózsaszál: szép vagy te már.
Héj, ha meglát, hány negédes,
Hány kacér leányka vár!
Nem, nem! egy leány se nyissa
Büszke fűzőjét terád.
Űltetőd kedves X... issa
Néked újabb kertet ád.
Ott kevélykedj bíboroddal,
Ékesebb bíborja közt!
Ott kevélykedj illatoddal,
Kedvesebb illatja közt!
(1803)
Főldi rózsa
Nyílj ki, nyájasan mosolygó
Rózsabimbó, nyílj ki már,
Nyílj ki: a hajnalba bolygó
Gyenge szellők csókja vár.
Nyílj ki, gyenge kerti zsenge:
Hébe nektárt hint terád,
Szűz nyakadba Flóra gyenge
Bársonyos palástot ád.
Óh, miként fog díszesedni
Véled e parányi kert!
Óh, hogy óhajtják leszedni
Rólad ezt a drága szert!
Hadd szakasszalak le, édes
Rózsaszál, szép vagy te már.
Hej, ha meglát, hány negédes,
Hány mosolygó lyányka vár!
Nem, nem! egy leány se nyissa
Büszke fűzőjét terád,
Főldi doktor szép Julissa
Néked újabb kertet ád.
Ott kevélykedj bíboroddal
Ékesebb bíborja közt!
Ott kevélykedj illatoddal
Kedvesebb illatja közt!
Akkor a szép rózsafának
Bimbaját árnyékba vedd
S benne nőtt kis Rózsijának
Képit új rózsákba szedd.
Gráciák úgy szállanak le
Zőld levélkéidre ma
S kedvezőn mosolyganak le
Onnan a kis Rózsira.
Így piros orcád egészen
Gyenge orcájára nő,
S Rózsi élő rózsa lészen,
Majd ha a világra jő.
Rózsa lészen ő magába,
Drága Rózsa, drága kincs,
Minthogy íly szép kert sorába
Semmi hitvány dudva nincs.
Drága Rózsaszálba lelte
Életét e Rózsaszál.
Főldi nedvesség nevelte,
Mindenik jó karba áll.
Rózsa színű Júliánna,
Itt van egy szép rózsa hát,
Vedd örömmel s várd utána
A parányi Rózsikát.
E virágot szép öledbe
Vedd be, és míg abba lész,
Híved is jussék eszedbe,
Hogy köszöntésedre kész.
Én, hacsak csalatkozással
Fébus el nem áltat ám,
Rózsival s vígasztalással
Bátorítlak, szép madám!
És ha majd jövendölésem
Bételik szüret felé,
Vígadásom s tisztelésem
Bőv jutalmat nyerhet-é?
Ah, elég jutalma lészen
Tisztelő szívemnek az,
Az, ha látom majd egészen,
Hogy proféciám igaz.
És ha egyrészt tiszta szívem
Abb' az inneplésbe vész,
Melybe két valódi hívem
Kőlcsönös vígságba lész,
Majd talám nagy korra érvén
A parányi Rózsi is,
S rózsa színével megérvén
Gyenge elmécskéje is,
Majd ha a negyvent megélem,
Mint öreg poéta már,
S majd ha kedves anyja vélem
Akkor a negyvenbe jár,
Elbeszélvén Rózsijának
Hajdani proféciám:
Rózsi a proféciának
Vígadozni fog talám.
S rózsa színekkel virúlván,
Gyenge szája lánggal ég,
S csókokat rak rám, pirúlván,
Két fagyos kezemre még.
(1795)