Nyáry Krisztián: Csokonai és Lillája

Vajda Julianna (1776-1855) Vajda Pál komáromi kereskedő leánya, akivel Csokonai 1797 tavaszán ismerkedett meg. 1798 márciusában férjhez ment egy Lévai István nevű gazdag dunaalmási kereskedőhöz. Amikor első férje 1840-ben meghalt, másodszor is férjhez ment, Végh Mihály református lelkipásztorral kötött házasságot. 1855. február 15-én halt meg, 79 éves korában. Sírja a dunaalmási temetőben található.

Forrás: Wikipédia: >>>

1855. február 5-én Végh Mihályné, a hetényi református esperes 79 éves felesége a halálos ágyán feküdt dunaalmási házában. Az idős asszony erőtlen hangon végrendelkezett: „Ezt a zsoltárt a benne levő Lilla-dalokkal a fejem alá tegyétek! Csokonai emlékei ezek.” Kérte, hogy húzzák az ujjára a gyűrűjét is: „Ezt a gyűrűt Csokonai adta, velem temessétek el!” Végül dúdolni kezdett: „Bájoló lágy trillák / tarka képzetek! / Kedv! Remények, Lillák! / Isten véletek!” Végh Mihályné, született Vajda Julianna, Csokonai Lillája néhány perccel később már halott volt. 50 évvel élte túl szerelmét, akivel mindössze 9 hónapot töltött együtt.

Csokonai Vitéz Mihály 21 éves volt, amikor 1797-ben Komáromban megismerkedett a 18 éves Juliannával, egy jómódú helyi gabonakereskedő, Vajda Péter lányával. A város költőnője, irodalmi szalonjának vezetője, Bédi Jánosné Fábián Julianna mutatta be őket egymásnak egy estélyen. Csokonainak azonnal megtetszett a fiatal lány, akit Lillának, Lilinek nevezett el. A költő kezdetben nem volt hatással a lányra, aki csak udvariasságból reagált a közeledésre. „Nagyorrú, hosszas koponyájú legény, szemre nem szép, vőlegénynek nem kapós. De amit mond meg ír, az megkacagtatja, elbódítja az embereket.” – emlékezett Lilla később a szegényes ruházatú fiatalemberre.

Csokonai, hogy jobb benyomást tegyen a lányra, a következő alkalommal elegáns ruhában jelent meg Bédiné házánál. Ezért is megmosolyogták, hiszen felismerték, hogy nem sokkal korábban még a költő egy fiskális barátja viselte ugyanazt az öltözetet. De hiába az előnytelen külső és a nyilvánvaló szegénység, ahogy jöttek az első szerelmes versek, úgy lágyult meg napról napra a lány szíve is. Októberben már viszonzott szerelemről tanúskodnak a fennmaradt levelek. Júliának tetszett a Lilla szerep, válaszlevelében örömmel fogadta és viszonozta az áradó érzelmeket. Hamarosan már az esküvőt tervezték.

Az apának persze egyáltalán nem tetszett az ágrólszakadt udvarló, még az is megfordult a fejében, hogy a poéta egyszerűen hozományvadász. Mégsem tiltotta el őket egymástól, csak azt szabta feltételül, hogy Csokonai fizető állást találjon. A költő ezért többet volt távol, mint Komáromban. Hol pesti könyvkiadókkal tárgyalt, hol lapot próbált alapítani, hol tanári állásért folyamodott. A távollétek alatt a fiatal lány elbizonytalanodott a közös jövőben, kételyeit apja és környezete is megerősítette. Csokonai hosszas keresés után végül tanári állást kapott Csurgón, és sietett a hírrel menyasszonyához. Késő volt. Lilla addigra elfogadta az apja által vendégségbe hívott, nála 15 évvel idősebb kereskedő udvarlását. Amire a költő visszatért Komáromba, Lilla már más menyasszonya volt.

Csokonai kétségbeesett búcsúlevelét az apa már elrejtette a lánya elől, így csak esküvője után olvasta ezeket a sorokat: „Lilim, Én tégedet még most is halálból szeretlek: még is Lilim! ah szeretett Lilim! ez a levelem utolsó – hozzád az életbe. Most zárom be végképpen azt az édes barátkozást, melyet véled kilenc hónapig kóstoltam, s azt az örömet, melyért irigyeim lehettek az angyalok.” A fiatalasszony férje, Lévai István oldalán talán valóban elfelejtette volna első szerelmét, ha 1800-ban meg nem kapja a költőtől nyomtatásban megjelent dedikált kötetét. „Elfelejthetetlen Angyalom – Vedd ezt a’ kis Könyvet azzal a’ Szívvel, a’milyennel ajánlom,’s emlékezz meg Írójáról, a’ki miattad siet a’ halálhoz, a’kit Te hidegebben fogadsz, mint sem érdemelné. Élj vígan! – Csokonai.” 1802-ben a költő meglátogatta volt kedvesét, és átadta neki édesapjától rámaradt pecsétgyűrűjét. A tankönyvekben itt találkozunk utoljára Lilla nevével.