Közzététel dátuma: Nov 22, 2013 8:28:4 PM
Amott egy Nyárfa hívesében,
A fűzfa közt,
Találni a sziget mentében
Egy tiszta Közt.
Itt a vad Faunok irtoványi
Megtetszenek:
Az ősz Dunának szép leányi
Itt fördenek.
Gyakorta a habok tapsolnak
Játékokon,
S körűltök a pintyek danolnak
A bokrokon. -
Itt förde LILLA is magába,
S az istenek
Az égről e barlangocskába
Lenéztenek.
A szép halandó a vizekből
A gyepre szállt.
Bámúlja Zeusz a fellegekből
És felkiált:
"Haj, Istenek! mely szép Halandó
Jön ott elő,
Mint amidőn a támadandó
Nap mosdva jő.
Hószin vállán miként lebegnek
Szeg-fürtjei,
Görögvén rólok a vizeknek
Sík gyöngyei.
Csak egy hibát remek tagjába
Lelhetni-é?
Nem szebb-é síma karja, lába,
Mint Vénusé?
Kár, hogy nem nézhetünk szemére -
De erre jő -
Mely szép! Most, most - Egek! Citére!
Szebb nálad ő."
És nála minden szebbnek mondja
Az én Tüzem:
Csak Vulkán, a Vénus bolondja,
És Mómus nem. -