Gyűlölve mondom: hátra, hitetlenek!

Oltári csöndet! Még soha nem dalolt

dalt zengek én, a Múzsa papja

ifjú szüzek s fiuk új hadának.

Népét vezérli csak valahány király:

minden királynak szent ura Juppiter;

az óriásokat leverte,

mást sem emelve, csupán szemöldjét.

Az egyik ennyi, másika annyi tő

szöllőt rakat, vagy egyik előkelőbb

tisztet remélhet, mint a másik;

ezt becsület s makulátlanul jó

hírnév dicséri, azt meg a talpnyalók

nagy száma. Egy nem válogat, a halál:

urnája egy esélyre rázza

a nagyok és kicsinyek nevét. Nincs

Sziciliának főztjeiben sem íz,

ha oly bünös nyúl érte, kinek nyaka

fölött kivont kard függ; de álmot

sem hoz olyanra – akármiképp zeng –

húr vagy madárszó. Ám a paraszt milyen

édesded alszik kunyhaja szűk helyén,

vízparti fák hüsében, árnyas

völgyben, ahol Zefirek libegnek.

Ne vonzzon annál több, ami kell, s nem ad

gondot sem a bősz tengeri szél, sem a

rossz csillag-állás: a kegyetlen

Arcturus és követője, Haedus,

sem a szüret, hogy lesz-e (a jég miatt),

sem gazdaságunk (mert hol a sarj adást

hol sok meleg gátolja, hol sok

víz, hol a csak gonoszat-tevő tél).

Fogy egyre a halnép hona: töltik a

tengert megint a kőmivesek; zuhog

a sziklatömb, fut-lót a pallér,

s véle az úr, akinek nem is jó

immár a szárazföld – de a bú s a félsz

utána megy, föl bár a rezes-hegyű

gályára és ha lóra szállna:

háta mögött ül az éj sötét gond.

Ha írt nem ad már erre se Frígia

márványa, sem tűzfényü bibor lepel,

sem a Falernus-szűrte bor, sem

Perzsia legfinomabb kenőcse,

miért emelnék én divatos, magas-

szobáju házat? Hogy irigyeljenek?

S mért váltsam kis szabíni völgyem

valami nagy, csupa gond vagyonra?

Illyés Gyula fordítása

Gyűlölt profán nép, hagyd el a templomot!

Csendet ne törj, nyelv! Még soha-nem-dalolt

verset fiúknak és szüzeknek

hadd dalolok ma, a Múzsa papja.

Királyi tróntól retteg a gyáva nyáj,

királyokat rettent maga Juppiter,

gigászhadat ki eltiporta

s reng a világ, ha szemöldje rebben…

Horváth István Károly fordítása