Beköszöntő

A WikiSzótár.hu csapata örömmel üdvözöl az első hírlevélszám kiadása alkalmából. Minden egyes híradással szeretnénk még több információt adni a munkánk eredményeiről, illetve azokról az érdekességekről, amelyekre rábukkanunk nyelvünkkel összefüggésben.

Ezzel az első levelünkkel szeretnénk egy kis betekintést nyújtani a szavak eredetével kapcsolatos kutatásainkra.

Ahogy a szócikkekből láthatod, szakítottunk azzal a nézettel, hogy a magyar nyelv eredetét nem szabad Ázsiában kutatni. Az ázsiai eredet nem a csak mi gondolatunk, a 19. században a nyelvújítás korának elején már voltak ilyen irányú kutatások.

Talán Te is hallottál Kőrösi Csoma Sándorról (1784-1842). Így írt egyik levelében, miután 1819 november 28-án átlépte a vöröstoronyi szorosnál a magyar határt:

"Elhatároztam, hogy elhagyom hazámat, s Keletre jövök, s ahogy csak lehet, biztosítván mindennapi kenyeremet, egész életemet oly tudományoknak szentelem, melyek a jövőben hasznára lehetnek az európai tudós világnak általában, és különös világot vethetnek bizonyos, még homályban lévő adatokra nemzetem történetében".

A törökországi Kostantinápoly után az egyiptomi Alexandriába hajózott, ahonnan az arab nyelv tanulmányozása után Bagdadon (Irak) és Teheránon (Irán) át Kabulba (Afganisztán) érkezett, majd végül Indiába ért. Itt megalkotta az első tibeti-angol szótárat és tibeti nyelvtankönyvet. Egész életében ott élt előtte eszményképe, amelyről így írt, miután fáradhatatlanul kutatta a különféle keleti nyelveket: "Így ér véget majd küldetésem, ha egyszer be tudom majd bizonyítani, hogy ellentétben a finn–magyar elmélet mellett kardoskodók megnyilatkozásaival, a magyar nép igenis Attila népe." Csaknem húsz nyelven írt és olvasott. Többek között: angolul, arabul, franciául, görögül, héberül, perzsául, szankszkrit nyelven, tibeti nyelven és törökül.

Nyelvkutató elődeink közül a munkánkat Szentkatolnai Bálint Gábor (1844-1913) munkásságára alapozzuk. Róla majd egy másik hírlevelünkben írunk többet.

Most legyen itt néhány érdekes eredet:

Például a "német" szó esetén miért vettük volna át a szlovák vagy szláv "nyemec" szót, amikor rég személyesen ismertük a német (akkor még nem "osztrák"!) "sógorokat". Vajon miért van a latinban "nemetum, nemetes" szó? Talán ők is a szlávoktól vették át?! Az igazság: a németek nevét a szlávok is a "Nemet" szó szlávosításával alkották.

Íme a mi eredetünk: A német szócikk a WikiSzótárban (klikk ide), vagy álljon itt a "színészet" szócikkünk (klikk ide).

Köszönjük a figyelmed és további megértést hozó szótárhasználatot kívánunk!

Üdvözlettel: a WikiSzótár.hu főszerkesztői

Ez a levél változatlan és rövidítetlen formában szabadon terjeszthető.

Üdvözlünk Irodalmi Lap!

Ahogy előző számunkban ígértük, ebben a levelünkben tovább ismerkedünk azokkal a nagy nyelvészekkel, akikre alapozzuk a munkánkat. Ma Szentkatolnai Bálint Gábor (1844-1913) erdélyi nyelvésszel ismertetünk meg írásunkban.

Bálint Gábor egy kis székely faluban: Szentkatolnán született 1844. március 13-án. Mire leérettségizett, tizenkét nyelvet beszélt! Tanulmányai után megismerkedett Fogarasi Jánossal (1801-1878), akinek nyelvészeti fő műve az első magyar értelmező szótár: A magyar nyelv szótára, amely hat kötetes műként 1862 és 1874 közt jelent meg. Ezt Czuczor Gergellyel együtt szerkesztette - ma így ismerjük: "a Czuczor-Fogarasi szótár".

Fogarasi János a Magyar Tudományos Akadémia tagja is volt, és Szentkatolnai Bálint Gábort az ő ajánlására küldte ki az Akadémia 1871-ben Oroszországba a Kaszpi-tenger partján élő mongolokhoz, hogy tanulmányozza nyelvüket. Így jutott el Szentkatolnai végül Mongóliába is. 1874-ben tért haza, 1875-1877-ben a Budapesti Egyetem (ma ELTE) magántanára volt, majd részt vett gróf Széchenyi Béla (gróf Széchenyi István, "a legnagyobb magyar" fia) indiai expedíciójában. 1879 és 1892 között az oszmán birodalomban dolgozott, ekkor bejárta a Közel-Keletet és újabb nyelveket tanult meg.1893-1912 között a Kolozsvári Egyetem ural-altáji tanszékének egyetemi tanára volt. 1895-ben részt vett egy újabb kaukázusi expedícióban.

Megszerzett tudása alapján szembehelyezkedett az addigra már "hivatalos" finnugor eredeztetéssel, semmilyen nyomásra sem ismerte el annak létjogosultságát. Utolsó (legfontosabb) műveit magánkiadásban hozta nyilvánosságra, szembeállva a politikai elnyomással. A kolozsvári évek alatt a tőle tanuló diákok olyan nyelveket ismerhettek meg, mint sehol Európában. Bálint Gábor a városban kiváló lehetőséget kapott: az "Erdélyi Múzeum" folyóirat leközölte tanulmányait, majd ott jelentek meg kaukázusi, kabard (észak-kaukázusi nyelv) tanulmányai is. 1901-ben újraértékelte a magyar honfoglalást, és megállapította, hogy a magyarok ősei a hun birodalom népei közé tartoztak.

Beszélt és tanított 30 nyelven, írt mongol, török, tatár, kabard és dravida nyelvkönyveket. Ő az egyetlen, aki tudása és önfeláldozó kutatásai révén képes volt mélyebben betekinteni a magyar eredeteként esetlegesen felmerülő nyelvkbe, összehasonlítani azokat, és megtalálni a valódi forrást. 1913. május 26-án váratlanul Temesváron hunyt el.

Tiszteletére álljon itt a tanul szó eredete.

Köszönjük a figyelmed és további megértést hozó szótárhasználatot kívánunk!

Üdvözlettel: a WikiSzótár.hu főszerkesztői

Ez a levél változatlan és rövidítetlen formában szabadon terjeszthető.

Hogyan lettünk finnugorok? I. rész

A magyar nép írástudó és művelt volt a honfoglalás idején. Mindenki ismerte a rovásírást, és egy frissen vágott botra bárhol, bármikor tudtak írni egy jó késsel. Európa többi részében nem volt ez így: csak a papoknak voltak íróeszközei, csak ők ismerték az ábécét, tehát csak ők tudtak írni és olvasni.

I. István királynak trónra kerülése után (Róma parancsára - cserébe a koronáért, hatalomért) az első feladata volt a "pogány" írás (és ezzel a teljes kultúra) elpusztítása: törvénybe adta, hogy pénzjutalmat kap, aki elégeti a rovásbotokat, viszont kivégeztette, aki továbbra is használta a rovásírást. Az Istvánt követő királyok is buzgón teljesítették a "szent" parancsot. Csak a Budától távoli területekre nem ért el a keresztény szigor, például Erdélybe, ahol fennmaradhatott a rovásírás. Így lett ez az ősi írásunk "székely rovásírás".

Az íróeszközök hiányában aztán nem tudott írni a nép a latin betűkkel, így idővel írástudatlanná, műveletlenné, elnyomhatóvá vált. A tudás (ezzel a hatalom) pedig a papság kiváltsága lett. Véget értek a magyarok bátor kalandozásai, Európa nem rettegett többé a magyarok nyilaitól. A szabadság helyett a kötöttségek vették át az irányítást. Lásd a "béke szó eredetét".

A 19. századig nem voltunk finnugorok - a "műveletlen" nép büszkén apáról fiúra adta ősei dicsőségét: akkor még bátran terjeszthették, hogy ősapáink hunok, szittyák, avarok, hajdúk, jászok stb. voltak, amely népneveket a családneveink máig is őriznek - több mint százat. (Ez elterjedt szokás volt, ami máig is él: egyszerűbb azt mondani, hogy "görög", mint azt, hogy "Papadopulosz". Nem véletlen, hogy annyi Tóth, Horváth, Németh, Oláh, Orosz, Török stb. család van.) Érdekes módon nem túl elterjedt családnév a "Finn", és "Ugor" családdal sem találkoztam még. Valójában a "finnugor" népek közül egyik sem ismert családnév nálunk. Viszont gyakori családnevek az közép-ázsiai népek nevei, mint például: kozák, besenyő, kazár, és sok más.

A Habsburg uralom a "kemény kéz" politikájáról volt híres. Szinte mindegyik környező országgal hadban álltak az osztrákok. A trónra került I. Ferenc József császár (1830-1916) osztrák trónra lépése (1848) utáni első "nagy tette" (szülei parancsára) a 48-as forradalom leverése, és az azt követő rémuralom volt. A Bach-korszak (1851-1859) (Alexander Bach osztrák belügyminiszter nevéről) idején közel tíz éven át nem volt közoktatás, a tudományos világban pedig a magyar nevek helyett németajkú "szaktekintélyek" (ügynökök) bukkantak fel, mint például Paul Hunsdorfer (Hunfalvi Pál), aki kandallójában sajátkezűleg tüzelte el önfeláldozó kutatóink történelmi leleteit: Ázsiából származó rovásbotokat, amik bizonyították származásunkat. Egy másik ilyen "szakértő" volt Hermann Vamberger (Vámbéry Ármin), akinek egy hamis török származás kidolgozása és bebizonyítása volt a feladata. Ha jobban megnézzük, a finnugor elmélet kidolgozói mind-mind német nevű "tudósok" voltak. Többségük nem is tudott magyarul!

Köszönjük a figyelmed és további megértést hozó szótárhasználatot kívánunk!

Üdvözlettel: a WikiSzótár.hu főszerkesztői

Ez a levél változatlan és rövidítetlen formában szabadon terjeszthető.

Hogyan lettünk finnugorok? II. rész

Miért volt szükség a finnugor eredetre?

Eljött 1867, a kiegyezés éve, amikor a Habsburg-ház ereje annyira lecsökkent az itáliai és porosz háborúban elszenvedett vereségek miatt, hogy újabb erőre, támogatásra volt szüksége. Azért akartak kiegyezni az addig elnyomott, levert, bebörtönzött magyarsággal, hogy katonákat és ellátmányt kapjanak a seregeik számára. Ezt viszont nem tehették meg egykönnyen, ugyanis a magyarok elnyomásának egyik alapja az a propaganda volt, hogy a magyarok rosszak, barbárok, pusztító, nyilazó hunok. A Habsburgok nem akarták lejáratni magukat egy ilyen alantas szövetségessel Európa szemében. Ki kellett találni valami megoldást, hogy a magyar szövetséges elfogadható legyen a nemes európai társaságokban.

A kor egyik szokása volt, hogy amikor például egy nemes úr egy köznépi származású hölgyet (mondjuk egy színésznőt) vett feleségül, akkor csendben és gyorsan kitaláltak neki egy nemesi nevet és címet, hozzá egy hamis családfát, és máris elfogadható lett az illető a legmagasabb körökben is. Ezt a megoldást választotta a császári udvar az "alsóbbrendű" magyarok elfogadhatóvá tételére is. Kitaláltak nekünk egy hamis, de Európa számára elfogadható északi finnugor származást, amire le lehet cserélni az igazságot. Lásd: "Finnugor" szócikk a WikiSzótárból.

A monarchina nagy erőkkel támogatott minden "tudóst", nyelvújítót, akik ezt bizonygatták, és akik a "gyanús" hun, székely és más ősi magyar szavakat jól csengő új nyelvezettel váltották fel. Kidolgoztak nekünk egy teljes hamis történelmet a honfoglalás előtti időkre, amit semmi sem bizonyít; egy olyan néppel, amelyikről senki sem hallott addig; egy olyan országban, ami sohasem létezett. Csak az a volt a lényeg, hogy ellenőrizhetetlen, jelentéktelen, "értéktelen" és távoli rokonokat adjanak nekünk, nehogy újra büszkék és bátrak legyenek a magyarok. Lásd: "Nyelvújítás" szócikk a WikiSzótárból.

Akik pedig még mindig Közép-Ázsia sztyeppéin keresték az igazságot, azoktól megvonták az állami támogatást, bebörtönözték őket, munkáikat betiltotta és bezúzatta a cenzúra.

Ez volt a kiegyezés egyik ára, és azóta is kitartóan ragaszkodik ehhez az "igazsághoz" a hivatalos nyelvészek köre.

Köszönjük a figyelmed és további megértést hozó szótárhasználatot kívánunk!

Üdvözlettel: a WikiSzótár.hu főszerkesztői

Ez a levél változatlan és rövidítetlen formában szabadon terjeszthető.

Kik azok a dravidák? I. rész

A szavak eredetével kapcsolatosan a létező legnagyobb hazugság az, hogy nincs érthető eredet. Jelenlegi hivatalos szótáraink nagyjából ezt állítják.

A következő legnagyobb csúsztatás az, hogy valami gyűjtögető életmódot élő, néhány száz fős törzs fejéből egyszer csak kipattant az ötlet, hogy ki kellene találni egy kultúrát, egy nyelvet - és lőn az ősmagyar...

Ez az elmélet (igen, a finnugor elméletre utalunk), olyan logikus, mintha azt mondanánk: a busmanok is tudják, mi a rádió, ezért nyilvánvaló, hogy az amerikai kultúra a busmanoktól ered, tehát az amerikaiak valójában busmanugorok.

Valójában épp az ellenkezője történik: vannak a nagy kultúrák, amelyek tudása elterjed a kevésbé művelt népek között is. Tudjuk, hogy a latin kultúrát megelőzte a görögök aranykora, előtte pedig a perzsa, babiloni, akkád, asszír és más kultúrák virágoztak, amik viszont az egyiptomi és sumér kultúrától örökölték a tudást a vallás, a papok és a szent írások révén. De nem csak a vallási tanok terjednek így: a közmondások, versek, népdalok, mesék, regék ugyanígy szájról szájra terjesztik a tanításokat.

A tudás egy másik nagy forrása volt a szanszkrit (más néven "árya", azaz "nemes") kultúra és nyelv, amely Ázsiában hódított, és a földrész jelentős részét tette civilizálttá. Ez főként Indiára hatott, de hatása egész Európát is elérte, hiszen a népek, kultúrák egymással kapcsolatban álltak, kereskedtek, költöztek, hódítottak és behódoltak.

A szanszkrit kultúra egy még korábbi kultúrára telepedett rá, illetve azt szorította ki: a dravida népeket. Ezeket ma már főként a nyelvcsaládon belüli kisebb nyelvek nevével említik: tamil, kannada, telegu, malajálam, toda, tulu stb. Ezek ma főként India déli részében élő rokonnyelvek, de eredetileg Közép-Ázsiában éltek, ahol őseinkkel is kapcsolatban álltak. A dravidák nyomait megtaláljuk Nyugat-Európában is a kelták és gallok között: ott druidák néven emlegették ezt a nagy tudású népet.

Jelenleg a hivatalos nyelvészet ezt a fő vonalat követi: ómagyar - finnugor

A hivatalos álláspontot vitatók többnyire ezt állítják: ómagyar - szkíta

Mi ennél mélyebbre tekintünk: ómagyar - ősmagyar - dravida (vagy más ősi nyelv)

Ebből a szempontból "ómagyarnak" tekintjük a honfoglalás utáni időszakot.

A honfoglalás előtt volt az "ősmagyar" kor, amit egyesek "finnugor", "uráli", mások "turáni", "szkíta", "szittya", "avar", "hun", stb. néven emlegetnek. Ebben a vitában a WikiSzótár.hu nem kíván állást foglalni: mindegyik véleménynek helyt ad, és az adatokat megvizsgálva az "ősmagyar" kor megjelöléssel közöljük le az összképbe logikusan illő szavakat.

A dravida kultúra virágzása megelőzte az ősmagyar kort (beleértve mindegyik említett irányzatot), és mivel korábbi volt ennél, ezért többnyire az ősmagyar kor szavainak elődei voltak a dravida szavak (épp úgy, mint egyes esetekben a szanszkrit vagy sumér szavak is).

A WikiSzótár.hu tehát nem vitatja a jelenleg ismert elképezléseket, csupán kiegészíti ezeket egy még korábbi kor ismereteivel.

Köszönjük a figyelmed és további megértést hozó szótárhasználatot kívánunk!

Üdvözlettel: a WikiSzótár.hu főszerkesztői

Ez a levél változatlan és rövidítetlen formában szabadon terjeszthető.

Kik azok a dravidák? II. rész

A dravida népek műveltsége a világ minden részére átöröklődött; írásos kultúrájuk rendkívül fejlett és széleskörű volt, és még ma is él. Bölcsességeiket többnyire közmondások, rövid rigmusok, versikék formájában nagyon gyorsan vitte sokfelé a szájhagyomány. Könnyű megjegyezni és az életre alkalmazni az ilyen mondásokat: "Nézd meg az anyját, vedd el a lányát". "Aki másnak vermet ás, maga esik bele". Valójában az élet minden területére rengeteg ilyen közmondást, tanítást adtak tovább az utódoknak. Nagyon érdekes, hogy a dravidáknak már az időszámításunk előtti harmadik évezredben lejegyzett saját etikai rendszerük volt, ami még tovább visz vissza az időben a szájhagyományt követve. (Ha rákeresel a neten a "tamil" és "ethics" szóra, sok ilyen könyvet találsz - főként eredetiben vagy angol nyelven.)

Ezeken az általános és vallási tanításokon keresztül természetesen nem csak a tanulságok jutottak el hozzánk, hanem maguk a szavak is, amik aztán beépültek a nyelvünkbe, részévé váltak annak.

Később ez a nyelv, ezek a közmondások, tanítások tőlünk is továbböröklődtek más, fejletlenebb népek felé, hiszen őseink sokfelé kalandoztak, sok helyre eljutottak, sok más néppel voltak kapcsolatban. Így nem csoda, ha egyes szavaink bekerültek olyan kis nyelvekbe is, mint a manysi, cseremisz, ugor, csuvas, tehát a "finnugor" népek nyelvébe. (Sajnos a szavakon nincs irányjelző tábla, ami bizonyítaná, hogy a szavak tőlük jutottak el hozzánk, és nem fordítva!)

A finn nyelvvel négy igazán hasonló közös szavunk van.

A török (türk) és más turáni nyelvekben (Nyugat-Ázsia, Közel-Kelet, vissza egész a sumér kultúráig) néhány száz hasonló formájú és jelentésű szó található.

A dravida nyelvekből több mint háromezer (3000!) szót vezettek le szakértőink (ezekből levezethető a török, tatár, mongol, mandzsu és más ázsiai nyelvek szavainak jó része is), valamint ez a nyelv ad magyarázatot a nyelvtanunk olyan furcsaságaira is, amiket más nyelvekben nem lehet fellelni (például: miért van kétféle igeragozásunk ugyanarra a személyre: olvas-ol, tanul-sz).

Köszönjük a figyelmed és további megértést hozó szótárhasználatot kívánunk!

Üdvözlettel: a WikiSzótár.hu főszerkesztői

Ez a levél változatlan és rövidítetlen formában szabadon terjeszthető.

Mivel többen érdeklődtek, ezért leírjuk Nektek, hogy hogyan készül ez a szótár.

Először is: jelenleg még csak készül ez a szótár, azaz nincs befejezve, folyamatosan bővül, változik. Ahol fehér hátteret látsz a szavak mögött, azt a szót még nem ellenőrizték és egészítették ki a főszerkesztők, és még a színes hátterű ("lezárt") szócikkek is állandóan változhatnak, bővülhetnek, ahogy újabb jelentéseket találunk meg, vagy amikor használat közben kiderül, hogyan lehet még érthetőbbé tenni őket.

A szócikkről itt olvashattok részletesen: szócikk, kattints rá a "további információk"-ra is!

A szótárírás első lépése a szócikk bevitele, egyes jelentések megírása.Utána ezt kiegészítjük más források, szótárak, szövegek alapján az összes többi jelentéssel is. Ebben sokat segít a WikiSzótár.hu jobb felső sarkában található "Példák" fül, ami a szavak sokféle használatát mutatja be a szépirodalomból.

Utána felkutatjuk és megírjuk a szó eredetét. Erről a követező hírlevélben lesz szó.

A meghatározásokat teljessé, egységes formátumúvá és könnyen érthetővé tesszük, majd példamondatokat írunk hozzájuk.

Legalább a fő jelentésekhez ábrát, képet készítünk.

Megkeressük a rokon értelmű és ellentétes jelentésű szavakat, szólásokat, közmondásokat, egyéb nyelvtani tudnivalókat.

Végül a főszerkesztők újra ellenőrzik a szócikkeket, kijavítanak bármit, amit szükséges, majd "lezárják" a szót, hogy illetéktelenek ne ronthassák el. Kiegészítésre, javításra még ez után is lehetőség van a vitalapok segítségével.

Folyamatosan zajlik a szócikkek használata, ellenőrzése, és a tapasztalatok alapján a csiszolgatásuk.

Itt van nagy szereped Neked, a felhasználónak: visszajelzéseid alapján tudjuk még jobbá tenni a szótárt. Kérlek, bármi megfigyelésed, véleményed van, küldd el nekünk a lapok alján található "kapcsolat" szóra kattintva. Ha ismersz olyan jelentést, amit még nem tartalmaz a WikiSzótár.hu, azt azonnal be is írhatod a szócikkbe, vagy a hozzá tartozó "vitalapra".

A WikiSzótár.hu készítését egy csapat végzi, aminek te is tagja lehetsz, ha beírsz jelentéseket, vagy akár csak néhány példamondatot. Ezzel nagyon sokat segítesz azoknak, akik teutánad fogják használni a szótárt.

Köszönjük a figyelmed és további megértést hozó szótárhasználatot kívánunk!

Üdvözlettel: a WikiSzótár.hu főszerkesztői

Ez a levél változatlan és rövidítetlen formában szabadon terjeszthető.