Szűkre szabott

Szűkre szabták a napokat

alig ébredek

máris sötét az ég

és csak a hold nevet.

Álmodom

lekapart képekkel tüzelve

melegszem

egy szűk párkányon.

Melege sem jó

füstje csipi a szemem.

Nem jó itt, mindent elégetek

reggel ha ébredek

kitörölt albumok

üres falak

feledett szavak.

Dobbanok

ott vagyok, karolva várom

perceket, akár már a holnapot.*

Nem rohan az éj

Rohanó éj

vajon elér...

hol talál

álmomban ébreszt

vagy úgy hagy

felráz...

Hideg kezével

arcomat fogja

magához húz

csókom így lopja...

Sapkám nem kéri

én mégis adom

és ha kell

vágom le

érte a karom.

Vagyok most sehol

itt a semmiben

vagyok ne legyek

elvesszek e a mélyben.

Megtalál mindenhol

elér, ha karol

mégis seholsincs, a van.

Nappalokkal már dacol..*

Széttépve

szavakat tépek

magamból

eldobálva érzem

minden napom

lábamnál

szerteszét

vigyázom lépteim

és mégis

beletaposom

saját magam

éveim

percei közé

gondolatokat

tépek

elhintem

mint szórt magot

miből nem fakad virág

elhalni vetették

leírok pár sort

de ahogy rajzolom

betűim halmazát

elpárolog

felszívódik

nyomtalan marad

üres a papír

pedig regény volt

mi hasztalan volt

nincs már mit tépni

szétszaggattam mindenem

foszlány sem vagyok

szétszórt a szél

lépteitekre vigyázzatok

már mindenütt ott vagyok.....*

Tíz percben...

mindenért gyertya jár

egy láng

mint a léleknyi

akaratom

fújd el hát

mindenért gyújtanék

a nemért és a nincs-ért

mindenkiért

aki számított

most velem legyenek

egy gyertya lángért

egy csillagért

maradék foszlott holnapért

bár gyújthatnék annyit lángot

amit már nem lehet

elfújom magam

bennem reked érzelem

lefolyik a viasz

mint a napok

megszilárdulni nem akarnak

a tettek

de mégis

lángot ezért is adok

melegszem

elfedem

kialudni sem engedem

hanyatt dőlve

árok szélén

magam

csillagokat figyelem

mozdulatlanná vált a világom

el nem engedem

magamba kapaszkodva

erőm ébredését várom

Néha elpusztulnak a képek

leplezni, vagy tűzre tenni

maradékot pedig

újra eltenni,

mert a képek élni képesek

álmodban locsolod

könnyeiddel kérleled.

Néha nem fognak karmok

néha szemmel ver az világ

néha szájára vesz,

mocskol

de nem tudod

ereimben vér helyett

más folyik már.

Maradék részletek

megmaradt napok

eltűnni nem akaró

fényes apró, talán csillagok..?

Nem tudni meddig fáj a valóság

elfektetni nem lehet

mint tűzhányó

szunnyad

feltör

pusztít.

Néha elpusztulnak a képek

leplezni, vagy tűzre tenni

maradékot pedig

újra eltenni,

mert a képek élni képesek

álmodban locsolod

könnyeiddel kérleled.

Néha nem fognak karmok

néha szemmel ver az világ

néha szájára vesz,

mocskol

de nem tudod

ereimben vér helyett

más folyik már.

Maradék részletek

megmaradt napok

eltűnni nem akaró

fényes apró, talán csillagok..?

Nem tudni meddig fáj a valóság

elfektetni nem lehet

mint tűzhányó

szunnyad

feltör

pusztít

vagy csak a füstje száll...

Bealudt illatok

bealudt

már nem érzem illatát

mintha a fény vitte volna

elvitte

oda ahol senki sem jár

üresen tátong

csak mélán figyel

lélektelennek

gyengének tűnik

de csak most

szívja erejét

hajnalt érez

ébred

gondolkodik

nem vakítja szemét

már semmi

végig mérte idejét

agyafúrtan égett

szürkületben elveszik

sötétben nem vezet

fekete a fénye

nappalban sem lesz éj

csillagok sem fénylenek

megvakult lángok

kormosra égett felhők

esőt kérjetek..*

Angyalod kísér

Vigyél magaddal,

hullámok hátán

fel le,

elszédítettél ma is

csodád maradéka

most bennem

csak a vágy.

Vágyom, hogy vigyél el

hullámmá válok veled

fel és le

elszédítettél csodáddal

maradékod

szárnyai még itt vannak.

Hozzám érnek

szemem káprázik

úgy érzem veled

csak veled élek

vigyázz- vigyázz

fel és le,

ott legyek mindig veled.

vigyél magaddal..*

Ha rajzol a szél

Homokba rajzolt a szél

mint ceruza

húzta végtelen ívét.

Bele írta az életem

bámultam

hogy honnan tudhatja

mindezt.

Apám,anyám nevét

bátyám ki nem mondott szavát

rajzol a szél, újra kéri

emlékezz

ne kelljen sokat rajzolnom

emlékek peregnek

homok a rajzokba olvadnak

eltűnnek.

Most én rajzolok

és a szél mellém guggol

csendesül, és figyel.

Nem kell mesélnem

hozzám simul

érti kezem szavát

kanyart rajzolok

életem bele süllyesztem

rohanó autók szavát kergetem

egy ölelést még rajzolok

könnyeket

felszáradt heteket.

Csend lett,

szél nem akar elengedni

velem akar maradni, könnyeket enyhíteni

belém karol

keze kékre marja bőröm, fáj

elborul az ég, elmossa rajzom

de engem már az eső, nem ér.

Szél fújja el a bántó cseppeket

szárazon maradt, kabátom

csak a szemem az mi maradt....nedvesen......*

Nem maradtak a villámok...

Nem maradtak a villámok

sem szavak

sem átkok,

bennem nőtt csak egyre

talán meg sem értem

de már más a világom

csak forog csendben.

Belém láthat bárki

nyitva mindenem,

de el nem

nem veheti ezt

senki sem.

Érteni

meghagyom gondolataidnak

tegyél rendet magadban is

hogy élve maradj.

Olvasod soraim, tudom

gondolkodni enged

nem hívő a lelkem

mégis más

csak annyiért

mert érezd

bennem minden más,

más volt, talán mégsem

csak én hiszem.

Sosem törtem csak törtek

de bennem is van

mi másban

elő

sosem vettem.

Nem ez a világ az

mi békét teremt

nem az a szeretet

amibe vágy az ember

tudom, nem tehetünk mást

csak rendet teremt a lélek

erőt adok

bárkinek.

Nyitva maradtam, vigyétek hát........

Üss meg és csókolj..

Ölembe ültette a világ

de nézése mégis

mogorva

haragos

mosolya rejtett

halovány.

Keze lendül

szavai titokban

üss meg

és csókolj

titokban.

Még egyszer tedd meg

mert ilyen a világ

üss meg és csókolj

szavam ajkaddal fogd le

karom így ölel

mást soha ne várj.

Üss és csókolj belém

lelkembe nyomd arcodat

lendítsd hát kezed

de ajkad

nyomd forrón

az ajkamra..*

Tenyeremben kereslek...

Tenyerem emlékszik rád

mély barázdáiban, mint útszéli árkokban

az a szép sárga virág

pont ilyen virulóak az emlékeid.

Nem tudom a nevét, sárguló szépségének

de azt tudom, felfogja tenyerem

ahogy hozzád érek.

Kérges emlékek

hosszú élet vonalán át

bőröd az út

amin tenyerem simul át.

Kezem vándor

felszíned sárga virág

szakítani kár lenne.

Tenyerem lágy világán át

érezlek újra

nyíló emlék, sárga virág.