Csősz József:

Szelfijáték – női hangszerelésben

magamnak már tetszem

másnak is mutatom

bírálják a testem

felvillanó fotón

mobiltükröm súgja

királynői profil

más őszinte lájkja

arcomon enyhe pír

sötétebb is lehet

ha sokan kívánják

ránc még nem fenyeget

rejtve a barázdák

hófehérke bőröm

divatossá barnul

textilből azt tűröm

mi kis helyen simul

őrületbe kerget,

jól tudom a szelfi

ingyen kap gyógy-képet

rólam egy királyfi 

Csősz József: 

Gyógyír/ás

Sokszor földnél gyorsabb akarsz lenni,

felcserélve napok, éjek rendjét.

Feszültségeid oldani ennyi?

Gyertyád nem tűrt sosem kanóc-cserét,

hiszen mindig két végén égetted,

magad is parázzsá zsugorodtál,

fekete lé nem hűtötte sebed,

nem érdekel már kicsi, sem nagy tál.

Álmod sok rontott videojáték,

újraírni gyakran megpróbálod.

Emelhetnek karácsonyi mércét,

szeretetkerülő ajándékod.

Hangos lettél és meggondolatlan,

lanyha lépted új sznoboknak pózol,

pedig rajtad rövidül a paplan,

öröm nem...

Csősz József:

Kiáltó, csendes éj

elcsendesedem majd e vers után,

teszem mint más, amit ünnep kíván,

segítik cipelni keresztünket

véreim, szerető, jó emberek,

jászolban született ne tudja meg,

miért lobog gyertyánk oly furcsán fent

+

Tíz éve nem lát már karácsonyfát.

Kislánya éppen csak lépni próbált.

Apa – de szép volt az ajkán a szó,

elszállt, mint éj-fénybe fúlt autó.

Csattanó fénycsóva azonnal ölt,

eltérített volán forró felhőt

küldött a tettestől,szembe halált

arra, ki nem várja már ...

Csősz József:

Kiáltó, csendes éj

elcsendesedem majd e vers után,

teszem mint más, amit ünnep kíván,

segítik cipelni keresztünket

véreim, szerető, jó emberek,

jászolban született ne tudja meg,

miért lobog gyertyánk oly furcsán fent

+

Tíz éve nem lát már karácsonyfát.

Kislánya éppen csak lépni próbált.

Apa – de szép volt az ajkán a szó,

elszállt, mint éj-fénybe fúlt autó.

Csattanó fénycsóva azonnal ölt,

eltérített volán forró felhőt

küldött a tettestől,szembe halált

arra, ki nem várja már ... 

Csősz József:

Áprilisi hó

A már fénylő tavaszt hó nem viheti el,

bolondos április ha épp bal lábbal kel.

Emlékeink sorát cibálja az idő:

felülre jut a szép, utolsóból első.

elnémítva a rosszt, a friss panaszomat,

mikor nem egészen érzem jól magamat.

Nem csak gerincem fáj, mely kérdőjellé vált,

igazszólásomban senki nem lelt hibát.

S ha épp mást kérdezel, ő egyenesnek tart,

persze sosem idéz tavaszi zivatart,

ha hó örvénye fojt, testem szél járja át,

szinte felejtem már március fénykorát,

még tegnap volt,bújt... 

Csősz József:

Gaia – fogságban

(2017.április 22.)

mikor a neved haragosan ejtem

mikor a kedvest gyakran elfelejtem

s a becézésnek se híre se hamva

te kínálsz előbb körte-e vagy alma

rádöbbenek hogy az idő bilincse

végleg ránk szorult fájón átölelve

s amíg zárja váratlanul nem kattan

addig élhetünk furcsa kábulatban

de hogyha egyszer szabadságot enged

lebegni kész lesz lelkem és a lelked...

addig új álmunk

amire vágyunk éltet

bennünk ébredő csillagként keringhet 

Csősz József:

 Pedig

Pedig a kicsi nőni akart,

termést takarni nagy ág alatt.

Aztán egy vihar úgy letépte,

hogy sosem nézett fel az égre.

Elaludt sárgán a föld hátán,

s futott egy kört még cipőm talpán.

Pedig a kicsi nyerni akart

alig száz fölött, százhúsz alatt.

Rohant legyőzve félszegségét,

térde lécet ért vesztes szárnyként.

De madárkedvét még jól őrzi,

amíg szuszogó álma győzi!

Pedig jó tollat fogott kézbe,

mégsem kellett a szóvetése.

Talán későn kelt, hosszú kenyér

szegény szájáig el sosem ér.

Sötét hajlékba... 

Csősz József:

Mintha...

Mintha magamnak írnék levelet,

de szavak alól elfogy a papír,

életívhez elég már nem lehet

felület, toll, mely átlagsorsot ír.

Mintha-múltam nyílt előadás volt,

vágy és valóság közt nagy szakadék

nem tátongott, és a színes műsort

én rendeztem, sokan segítették!

Mintha válaszolnék is azonnal,

kérdéseim félezer oldal vers,

gondolatsor, most agyamban rugdal,

amit, olvasóm, összefűzve lelsz.

Mintha tettek vélt helyettesítői

volnának, de az érvelés hamis,

tanítvány, talán több nemzedéknyi

jószívvel... 

Csősz József:

Mindig mást

A nap arany tüskéivel

szurkálja hátad, fordulj el,

jó lesz, ha árnyék megkeres,

még jobb, ha eső permetez,

ami van, nem jó, másként lesz.

Könny helyett eső arcodon,

úgy érzed, e nyár nem rokon,

onthatná drága sugarát,

mindegy lenne, hogy hány karát,

lehetne őszintébb barát.

Se hő, se csepp, bolondos szél,

fulladsz tőle, ámde ő fél,

jelened, vágyad elvetél,

izzó fényt napod nem remél,

pedig a nyár rég ezt ígér.

Ami van, nem jó, mást akarsz,

álmatlanul ha vigasztalsz,

Karinthy-prózát elszavalsz... 

Csősz József:

Messzire mentem?

Messzire mentem sokszor a versben,

távoli vízen járt a hajóm.

Félig főtt ételt nem terítettem,

nem lovagoltam nyűtt szavakon.

Sorsom kártyáit középre dobtam,

húzva a lapból bárki tanult

belőle, vagy ránézett unottan:

más a jelene, mást mond a múlt.

Elég gyermeket oktattam anno,

kioktatva nem tegeztelek,

lehetett helyzet, nagy vagy épp apró,

bírta és bírja jó öreg net.

Egyébként meg fut, mely digitális,

hitben mindegyik szárnyas csikó,

érdeme karon, nyakban gyöngy-kláris,

szerelmi mélyvíz... 

Csősz József:

Messzire mentem?

Messzire mentem sokszor a versben,

távoli vízen járt a hajóm.

Félig főtt ételt nem terítettem,

nem lovagoltam nyűtt szavakon.

Sorsom kártyáit középre dobtam,

húzva a lapból bárki tanult

belőle, vagy ránézett unottan:

más a jelene, mást mond a múlt.

Elég gyermeket oktattam anno,

kioktatva nem tegeztelek,

lehetett helyzet, nagy vagy épp apró,

bírta és bírja jó öreg net.

Egyébként meg fut, mely digitális,

hitben mindegyik szárnyas csikó,

érdeme karon, nyakban gyöngy-kláris,

szerelmi mélyvíz...

Csősz József:

Kéz

Az a messze, az út a kezedig...

Felidézi emlékek százait,

kamaszkoromnak tévelygő nyomát,

ifjúságom, mely vitt a hídon át.

De sok átjárón fogytak lépteim,

kényszer-megállók sokaságain

érlelődött új vágyak halmaza,

közelebb volt az otthon, a haza,

mint a messzeség érlelő szava,

tavasz illata, télnek hűs hava,

dédelgető álmokból ébredés,

aztán éjjel újakba merülés.

Valóság felszínén gyülemlő gond,

ujjgyakorlat, ha leszakad a gomb,

kései tűzben égő hintaló,

kézmozdulat, mivel Ő hívható.

És sok kacat... 

Csősz József:

Vasárnapom három arca

(1. Net)

mint nagy család

nem érhet vád

a bizalom

nagy hatalom

hétvégi jót

kívánnak jók

aki elmegy

- és nem is egy -

üzen köszön

öröm ha jön

(2. Fénykép)

fákon a lomb

utcán zöld gomb

sornyi remény

nyári mentén

viselhetném

(3. Magyar nyár, 2017.)

indián nyár

rám és rád vár

tüze rég ég

gondos az ég

naptárt nem les

ha permetez

értünk tesz-vesz...

ha villám sújt

nincs más kiút

jelzi hogy tudd

ő üt adut

magyar orkán

nem indián

és nem is ősz

tudom hogy jössz 

Csősz József:

Szél-projekt

Az augusztus végi szél

még nappal alaposan

kinézte magának a rozsdás

levélhengereket

mint járműveket

s meg sem várva

a koraőszi nagy tendert

meg a fényrabló estét

sorozatban

útra kergette őket.

Mivel régóta s egyáltalán

szentjánosbogarakat

rájuk sofőrként nem rakhat,

tehermentesen

és ifjú-lelkesen

vezényli hangya-mozgásukat,

igazán jól ismerve

összetéveszthetetlenségüket,

kihívó, tarka öltözéküket.

Mondom: a nyárelő lámpásait

hiába stopolta volna

bármilyen közeg vagy rendőr,

eszébe sem jutott... 

Csősz József:

Egyszercsak…

megint a lányok várják a

fiúkat,

s azok bölcsen imádják a

lányokat.

Szabadversek zabolázzák

magukat,

határtalan próza-csatát

nem vívnak,

nudista sorok öltöznek

rímekbe,

szótagok már nem fekszenek

keresztbe,

lüktetnek erős mellkasban,

ha élnek.

rációk emóciókban

sem félnek,

régi-új jelrendszereket

találnak ,

szó a gyógyszer lelki sebnek,

használhat.

Versek újra felfedeznek

kereket,

emberek fölött jól élnek

istenek,

visszatérve hű refrének

dalolnak,

vének mindig az ifjaknak

papolnak,

azok inkább... 

Csősz József:

Sejtjeim és sejtéseim

Apám tudta, nemcsak hitte

(Zoránt ugyan nemigen hallgatott),

hogy sejtjei sohasem támadnak föl,

öntudatát sem nevezte soha léleknek,

hogy hitt volna a vándorlásában,

látta – megjósolta, hogy én álmomban sem

faragok kereket, mint ő, inkább verseket,

de arra azért buzgón tanított,

nem is sejtette, hogy mint későbbi tanítót,

tanárt (a megnevezés teljesen mindegy )

okított: bármilyen csodás rímek

nem szülnek nekem gyereket az öröknek

mondott életben, ha a vallomások

vérbeli lányokhoz... 

Csősz József:

Gép üzen

Gép üzen fáradt őszi levélről,

írottról, mely kihull ág-kezemből,

elmulasztott évek bohémsága,

érzem én, nem aggaszt fényt a fámra.

Megfagyni készülő esőcseppek

langyos avarban engesztelődnek.

Szépasszonyoknak szemsugarából

nyarat fon idő, a mindig bátor.

Ájult levél, várható a sorsod,

ezt magadnak sohasem kívánod.

Kísérletképpen szobában mag kel,

csíralevél álmot felejt reggel.

Diák örül, jutalom jár érte,

rég öntözi, a látvány megérte.

Levélbánat kint és avarhalál,

bent zöld élet gondozóra... 

Csősz József:

Látlelet a kultúránkról

a gyakorta változó

vagy éppen álmodozó

könyörgés - főként

ha nem kevés, bár nem mesés -

hatékony is, meg nem is...

a világ magyarjainak számára

majd két százada

ugyanaz az óda

remél meghallgatást

angyali követekkel

vagy csak magasba emelt

fővel, téli párát lehelve,

majdnem pontosan énekelve...

ha már minden bűnünk

sztorno, akkor van hasonló

esélyünk, nem csak esésünk,

zuhanásunk, átkunk

menny és pokol között,

föld alatt és fölött,

akár Földvár felé félúton,

akár túljutva árkon-bokron... 

Csősz József:

Télvégi hőmérő

A Sarkvidék most jól középre csúszott,

a hóember magabiztosan áll.

Sarktájaidon dehogy vannak mínuszok,

forró vonzalmad mindkettőnknek jár.

E drága művi nyárban elfeledni

fagyos múltat vagy hófehér jelent

oly jólesik, s most ne zavarjon senki,

míg fűtőtested kábít idebent.

Halk ablak alatt készül már a számla,

a pörgő óra de sokat mutat.

Te is tudod, szépkorunk vasárnapja

bennünk, velünk újdonságot kutat.