Sajnos a mostanában kapható papírtérképek anyagminősége közel sem megfelelő. Legalábbis én így találom. Nem marad más: a megvásárolt térképeket magunknak kell alkalmassá tennünk arra, hogy jobban bírják a gyűrődést!
Első verzió:
A hagyományos, széthajtható térképek esetén legkézenfekvőbb, ha cellux csíkok felragasztásával javítjuk kicsit a legérzékenyebb területek kopás- és szakadás-állóságát. A művelet elvégzéséhez egy nagy, sima felületre (üres asztal, vagy padló) és 2 cm széles cellux tekercsre van szükségünk. Nagy segítség, ha a cellux egy cellux tépőben van, mert nem kell külön olló a vágáshoz, és a tépő magasan tartja a kifeszített szalagot, nehogy az a nem kívánt helyen a térképre ragadjon. Végül – el ne felejtsem! – kell hozzá egy jó adag türelem.
Cellux csíkokat a terepet ábrázoló oldalra ragasszuk! A szélen elhelyezett csíkok inkább néhány milliméterrel beljebb kerüljenek, mert ha leszaladunk a széléről, azt úgysem lehet szépen visszahajtani, és egy ragadós felület fog a térkép szélén túlnyúlni. A munka megkezdése előtt a térkép hajtásait törjük meg ellentétes irányba, hogy az egész szelvény valamelyest egyenes legyen. Ha van megfelelően nagy felületünk, érdemes a szelvényt kicsit megfeszítve a sarkainál rögzíteni. Jó előkészületekkel sok kellemetlenségtől megkíméljük magunkat.
A ragasztás: húzzunk ki egy kb. 20 cm-s cellux csíkot, majd a térkép szélétől 1-2 cm-re a megfelelő irányba ragasszuk az asztalhoz(padlóhoz) úgy, hogy a szalag a térkép felett kifeszíthető legyen a hajtás (vagy szél) felett. Húzzuk ki a kívánt hosszúságnak kb. a felét, és felülről nézve állítsuk be a megfelelő irányt. (Magyarán a szalag pont abban a vonalban legyen, ahová ragasztani szeretnénk.) A szalagot egyik kezünkkel enyhén feszítve a másik kézzel kezdjük a térkép széle felől haladva a felületre simítani. Ha esetleg korrigálni kell, akkor azt megoldhatjuk a cellux intenzívebb feszítésével. Így egy kicsit lehet vele kanyarodni. (Ha 2 cm-nél szélesebb a szalag, akkor a kanyarodás nehezebb lesz!) Ha meggyűrődik kicsit az sem baj, nem fogja befolyásolni a használhatóságot. Ha nagyon letérnénk a kívánt irányról, vágjuk el szalagot, és simítsuk a térképre, és kezdjük el onnan a ragasztást, ahol még megfelelő helyen futott a szalag. A szalag másik felét az előzőek ismétlésével ragasszuk fel, végül szintén 1-2 cm-t ráhagyva vágjuk el a szalagot. Végül hajtsuk vissza a cellux csíkok végét. (Ha a szelvény rögzített, a visszahajtást hagyjuk a munka legvégére.)Két dologgal lehet elrontani:1. Ha a celluxot túlságosan feszítve simítjuk a felületre, akkor a ragasztás után felpöndörödik.
2. Ha a véletlenül leragadt celluxot feltépjük. Ez esetben inkább nyugodjunk bele, hogy a térképünk kapott egy kis extra védelmet egy véletlenszerű helyen, és simítsuk rá a celluxot.
Ha elkészültünk a hajtásokat egyenként újra meg kell törni, aztán összehajtani, és a térkép már kerülhet is vissza a tokjába!
A második verzió:Ezt inkább vízitúra térképek védelmére használhatjuk. Ezek a térképek általában lapozgathatóak. A fűzést szét kell bontani, és az így kapott dupla oldalakat szétvágni. Az így megkapott (általában A/5 méretnél kisseb) lapokat lamináló fóliával kell bevonni. Arra kell figyelni, hogy a laminálás során az eredeti fűzés irányába a lamináló fólia kb. 1,5 cm-rel túllógjon a papíron. Ez egyébként nem gond, mivel a térképek rendszerint jóval keskenyebben az A/5 méretnél. Végül nincs más dolgunk, mint az átlátszó felületeket lyukasztóval ugyanazon a helyeken átlyukasztani, és egy-egy gyorskötözővel ismét lapozhatóvá tenni az immár vízhatlan térképeket. Tipp: ha el szeretnénk kerülni, hogy a gyorskötöző használat közben összeszoruljon, a megfelelő méret beállítása után egy csepp ragasztóval rögzítsük!