2010. 11. 14., Börzsöny

Magyarkútról Verőcére

Azt hiszem, ez volt a legsárosabb túra az utóbbi időben. Kis piros vonattal jöttünk Magyarkútig. A leszállásnál derült ki, hogy szokatlanul nagy létszámban, húszan jöttünk össze a mai napon. A reggel vékony őszi párába burkolt minket, de az Irma-forrásnál készülő csoportképet már derengő napsütés tette vidámmá. Az OKT-n indultunk Katalinpuszta felé, kisebb tó méretű pocsolyákat kerülgetve a ragadós sárban.

Az Udvarhelyi-rét után a szekérútról letérve némi szintet vesztettünk, majd az újabb emelkedő előtt a patak átugrása okozott egy kis izgalmat. Katalinpuszta előtt találtunk egy kis kápolnát. Sajnos a faluba a 2-es főút szélén vezetett be a kék jelzés. A vendéglőben megszerzett pecsét után továbbra is a főutat követve hagytuk el a települést, ezúttal a piros jelzés nyomvonalán. Ez vezetett fel néhány kilométer után a Fenyves-hegyre, de közben még le kellett küzdenünk egy igazi sárdagasztó szakaszt. A hegytetőn – akinek kedve volt – megkereshette az itteni geoládát, míg a többiek az úton kicsit továbbhaladva a dunai kilátást nyújtó pihenőhelyen várták be a társaság kalandvágyóbb felét. Végül 2-3 km lejtős sétával érkeztünk meg a Verőcei vasútállomásra.A fotókért köszönet túratársaimnak: Ilonkának és DezsőnekKépekhez katt a diavetítésre!