2010. 01. 24., Nagy Hideg-hegy

Szikrázó napsütés és csikorgó fagy - Kiruccanás a Nagy Hideg-hegyre

Még novemberben terveztem meg ezt a túrát, hogy bekerülhessen az egyesület negyedéves programfüzetébe. Akkor a térképet nézegetve egy napsütötte, hóban gázolós igazi téli túrát képzeltem el. A megvalósítás előtti napokban aztán – a korábbi szomorkás időjárás ellenére – reményeim valóra válni látszottak. Az Ápisz-Gyopáros turistákkal és néhány vendégünkkel Királyrétre utaztunk, hogy túrát tegyünk a Nagy Hideg-hegyre. A buszról leszállva –10 °C körüli hőmérséklet, felhőtlen égbolt és teljes szélcsend fogadott. A büfé előtti padokon felvettük a lábszárvédőket, majd a piros jelzésen elindultunk célunk felé. Az aszfaltot a Nemzeti Park épületénél hagytuk el, innen a jelzés a kilométereken át nyílegyenes Taxi-nyiladékon vezet. A behavazott erőben jókedvűen bandukoltunk a szelíden emelkedő úton, a hideg miatt csikorgott talpunk alatt a hó. A jelzéssel jobbról kerültük a Magas-Tax tömbjét, a taxi turistaház előtti rétről pedig már láthatóvá vált a Nagy Hideg-hegy tetején lévő acéltorony. Igazán közelinek tűnt, de az utolsó kilométer tartogatott számunkra félszáz méter szintet is. A meredek ösvényen ki-ki botra támaszkodva vagy fákba kapaszkodva igyekezett elkerülni a visszacsúszást.A csúcs közelében varázslatos látvány fogadott: a hólepel fehérsége a fák ágaira vastagon rakódott zúzmarával egészült ki! Mindez szikrázó napsütésben tárult elénk! Mindannyian elégetettek lehettünk teljesítményünk ilyetén jutalmával. A csúcson lévő turistaház környéki sífelvonók nem működtek. Hiába kínálgatták lejtőiket a pályák, azokon csak néhány szánkózó keresett merész kalandot. A környék azonban közel sem volt kihalt: számtalan gyalogos túrázó, két túrasíző mellett megfordult itt egy elszánt kerékpáros társaság is. A házban büfé üzemel, ahol meleg étel és forró tea is kapható. Az pedig igazán turistabaráttá teszi, hogy senkit nem szólnak meg érte, ha a fűtött társalgóban hátizsákból előhalászott elemózsiát fogyaszt. Nem csoda, ha a kellemes hangulatú helyen társaságunk pihenője is kissé hosszúra sikeredetett.A visszatéréshez a Rakodó felé vettük az irányt. Innen a Háromhárs-üstökén, majd a Suta-berki-nyiladékon át igyekeztünk az alsóbb régiók felé. A visszaút a kevésbé letaposott hó ellenére sem volt megerőltető, hiszen végig lefelé haladtunk. Az időzítés kitűnően sikerült, a buszra várakozás nélkül fel tudtunk szállni, néhány perc múlva pedig kellemesen elfáradva, élményekkel telve zötykölődtünk hazafelé.

Nagy Hideg-hegy felkeresését ajánlom mindenkinek, aki Budapestről gyorsan elérhető célpontot keres. A Nyugatiból vonattal bő fél óra alatt Kismarosra érhetnek, majd 20 perces buszozás, vagy egy hangulatos kisvasutazás után vághatnak neki túrának, ha hozzánk hasonlóan Királyrétet választják kiindulásul. A Királyrét és Nagy Hideg-hegy között közlekedő turistajárattal pedig akár egészen a turistaházig is utazhatnak.A túráról szóló írás megjelent a Turista Magazin 2010. februári számában. A képekért köszönet Tratnyek Ilonának és Sólyom Dezsőnek!Képek (az albumhoz katt a diavetítésre):