2010. 10. 07. - 10., Grossvenediger

A dél-tiroli Grossvenedigerre vezető túránk nem nevezhető kiemelkedő teljesítménynek, hiszen a nyári szezonban szinte tolonganak a csúcson a meghódítására törő csoportok. Mégis: Ausztria negyedik legmagasabb hegycsúcsára feljutni már belépőt jelent a hegymászás világába. Ott jártunkkor a hegy nagyszerű élményekkel ajándékozott meg minket.Az október eleji időpontot azért választottuk, mert ekkorra már bezárnak a menedékházak, így nincs akkora tömeg a hegyekben. Az sem utolsó szempont, hogy téli száláson elérhető puritán élet jóval vonzóbb számunkra, nem beszélve az alacsonyabb szállásköltségekről.Négynapos túránk első napját a Hinterbichlbe tett közel 700 km-es autózás tette ki, valamint az, hogy a szükséges felszereléssel feljussunk a Defregger Haushoz. Hinterbichlben az előzetesen megszervezett taxira szálltunk át, így a valamivel 2100 m felett lévő Johannis Hüttéig kényelmesen eljutottunk. A taxiból kiszállva megcsodáltuk a Venediger hóborította tömbjét, aztán hátunkra vettük 25 kiló körüli zsákjainkat, és komótos tempóban megindultunk felfelé. Aki a nyári szezonba érkezik, igénybe veheti a felvonót is. Na nem saját maga számára, de a csomagjait a megfelelő díjért cserébe feljuttatják a Drefegger Haushoz. Jó három óra alatt felérve elégedetten láttuk, hogy az útközben érkező felhőket sikerült magunk alatt hagynunk. A ház magasságában teljesen tiszta az idő, viszont a völgyeket sűrű köd borítja. Jól esik egy kis pihenés, mert az utolsó szakaszon mindannyian alaposan lelassultunk. A nehéz zsákok és a ritkuló levegő megtették a hatásukat.Szállásunkra nem lehet panasz: 10 fő elhelyezésre alkalmas ágy (öten lent és öten fent), kályha, asztal, két szék és egy kis polc férnek el a helyiségben. A polcon tiszta, rozsdamentes edényeket találunk, amikben később vizet melegíthetünk, és tűzifa is bőven van az előtérben. Külön öröm, hogy a ház mellett egy csőből olvadékvíz csordogál. Azt hiszem, ennél nagyobb kényelemre semmi szükség nem lenne. Úgy tűnik, csak mi négyen leszünk ma este. A vacsora mellett tervezgetjük a reggeli indulást, és örülünk a várhatóan jó időjárásnak.A második napon rövid reggeli után már világosban indulunk el. A zsákok pihe súlyúak a tegnapihoz képest, de a várható élmények izgalma is könnyíti lépteinket. Sehol egy felhő az égen. Nem sietünk, jó egy órába is beletelik, míg elérjük az a pontot, ahonnan a gleccserre ereszkedhetünk. Itt elővesszük a kötelet és a többi felszerelést, beöltözünk. A hóban egyértelműen látszik a kitaposott nyomvonal, és a hasadékok is kivehetőek. A reggeli fagyban a hó kemény, így biztos lépést ad. Továbbra sem gyorsítunk, hiszen az élményé a főszerep! Jó 300 méter szintet tudunk le, mikor a gleccser lankássá válik. Kicsit pihenünk ezen a platón, innen már látszik a csúcs is. Felkanyarodunk az előcsúcs gerincére, bizserget kicsit a kitettsége, a legizgalmasabb mégis a csúcsra átvezető rövid nyereg. Itt már nem az élmény miatt lassúk a lépések, inkább a megfontoltság játszik szerepet. Aztán ott állunk 3666 méteren, a csúcskereszt embernyi magas talapzata mellett. Szikrázó napsütésben a környező háromezresek, alant völgyekben pedig sűrű köd! Ausztria teteje, a Grossglockner is látszik innen, a távolban pedig kirajzolódnak a Dolomitok merész ormai is! Jó órányi időt töltünk odafent, hiszen ezért jöttünk, és oly ritkán adatik meg, hogy ennyire tiszta időben csodáljuk a hegyeket. Vissza ugyanarra indulunk. Mire a délelőtti megállónk helyére érünk már valamelyest elvizesedik a hó. Úgy érezzük, hogy az időbe belefér egy kis kitérő, és cuccainkat hátrahagyva felmegyünk a Reinerhorn csúcsára. Bár itt nem kell gerincen haladni, a dolog érdekességét megadja az eddiginél nagyobb meredekség. A csúcsról visszatekintünk a Venedigerre, aztán a cuccainkat felszedve elkezdünk ereszkedi a gleccseren. A kötelező gikszer egy alig látható hasadéknál történik. A parti elején haladó Pistit a hó még kibírta, de Gabó jóval nagyobb súlya alatt már enged: mindkét lábával beszakad a keskeny hasadékba. A hátizsák megtartja, csak derékig süllyed. A kötelet elől-hátul feszítjük, így esélye sincs mélyebbre kerülni. Végül aztán önerőből kikecmereg, a mögötte haladók pedig gondosan átugorják a baljós helyet. A háznál vagyunk délután 5 körül, nincs más dolgunk, mint pihenni, és programot találni holnapra. Este érkezik két osztrák srác, ők is a Venedigerre készülnek. Egyikük horkolása majdnem rémálommá változtatja az éjszakát. Hát igen! A közös szállások sajátos romantikája. Szerencsére csak egy éjszakát maradnak.

A harmadik nap amolyan jutalomjáték. Mindenféle komolyabb kötöttség nélkül elindulunk a tegnap is járt irányba, de ezúttal nem ereszkedünk le a gleccserre, hanem tovább haladva északkelet felé felmegyünk a Hoher Zaun lapos csúcsára. A csúcs szelídsége egyébként csalóka, az északnyugati oldala ugyanis meredeken szakad le. Kelet felé fordulva ereszkedünk egy keveset, majd egy tegnapihoz hasonló platót elérve megcélozzuk a Kristallwand csúcsát. Az idő ma is felhőtlen, így ezúttal itt időzünk el hosszabban, és fogyasztjuk el az ebédet. Lefelé útba ejtjük a szintén kereszttel jelölt mellékcsúcsot. A hóval nem borított részen találok egy két öklömnyi sziklát, rajta kristály. Nagyon töredezett, elhozni nem érdemes, de érdekességnek pont jó: kristály - a Kristály falon.

A ház felé ereszkedve útba ejtünk egy gleccsertavat, ami be van fagyva. A partján leszedjük a hágóvasakat, mert innen már sziklán visz az út. Aztán hosszan heverészünk a hibátlan napsütésben. Itt minden hétköznapi gondunk elérhetetlen.Este pakolás, aztán másnap ereszkedés a kocsiig. Vissza a másik világba. Kicsit olyan, mint mikor egy mese véget ér. Az ember valahogy érzi: el kell olvasni egy másikat is. A képekért köszönet túratársaimnak! (Az albumhoz katt a diavetítésre!)Végül néhány információ összefoglalva azoknak, akik ide készülnek:A Hinterbichl-ból induló Venediger-Taxi ára felfelé 12 €, ha le is azzal jöttök, lefelé 8 € / fő. A Johannishüttéig visz fel.A kocsival célszerű meggondolni a felső parkoló használatát, lejövetelkor ezzel kb. 1,5 km-t lehet nyerni.A Drefegger Haus téli szállásáról:

- nincs térerő a háznál.

- emeletes ágy van, alul és felül is 5-5 fő részére párnákkal és takarókkal (12 ember is elfér, ha kell). Szerintem a felső helyek nagyon közel vannak a plafonhoz, ezért iszonyat meleg van, ha rendesen dolgozik a kályha.

- A ház díja 6 €/fő/ éj, becsületkasszába.

- Villany természetesen nincs, gyertyával/fejlámpával kell világítani. Egy ablak van, még nappal is kevés a fény, ha be van csukva az ajtó.

- Vannak nagy rozsdamentes lábasok, ezekben lehet havat olvasztani, vizet forralni a kályhán.

- A hütte mellett van egy olvadékvíz kivezető cső. Ha nincs fagy, folyik a víz. Mi ezt ittuk.