Embedded Files
Évek óta vágyott programot sikerült megvalósítani szeptember végén. Az Alacsony-Tátra gerincének bejárása nem saját ötletem volt, ahhoz Nagy Balázs: Gerinctúrák a Kárpátokban c. könyve adta meg a kezdő lökést. A túra tervezéséhez is felhasználtuk a könyv adatait, és sok információhoz jutottam hozzá a netről is.Tervünk szerint nagy hátizsákkal, 5 napra való élelmiszert, egy napi vizet cipelve járjuk be a gerincet Donovalyból Garamfő (Telgárt) felé haladva, 5 nap alatt nem érintünk települést és számos 1500 m feletti hegycsúcsot keresünk fel. Vízvétel a táborhelyek közelében, a szállással pedig úgy vagyunk: majd ahogy alakul, sátor van nálunk. Utazás kifelé busszal, hazafelé pedig egy baráti szívességet kérve: kocsival.Vállalkozó szellemű duónk – merthogy Gabóval ketten voltunk – a Student Agency buszával jut el Besztercebányára, ahonnan a szlovák tömegközlekedést használva tudtunk Donovalyba utazni.
1. nap
Donovalyban a buszról leszállva kicsit barátságtalan idő fogad. Szél, borongás, hűvös... Még szerencse, hogy a felszerelésünket nem az otthoni időjárás alapján pakoltuk! Egy facsoport szélárnyékában cseréljük le az utazáshoz választott ruhadarabokat túrázósra. Megkezdve a kapaszkodást egyre-másra egynapos kiruccanásról visszatérő túrázókkal találkozunk. Szemünket szoktatjuk a fenyőkkel dúsan tűzdelt környezethez, tüdőnket pedig a meredek kaptatókhoz. A Kozi chrbat (Zerge-hát (?)) rövid napunk utolsó csúcsa. Igazán emlékezetessé a leereszkedés teszi: sokszor a fákba kapaszkodva tudunk csak lejjebb jutni. Elérve a Hédeli-nyerget örömmel tapasztaljuk, hogy a nyitott bivakház(1) üres, padlásán kényelmesen alhatunk. Lecuccolás, és elindulunk víz után nézni. A Zerge-hátat északi oldalon elkerülő sárga jelzésen lehet egy – meglehetősen sovánka – forrást találni. Lassanként azért lecsordogál a kívánt mennyiség.Mikor a táborhelyre visszaérünk, két fiatal orosz kollégát találunk a házban. Kiderül: ők is az általunk tervezett útvonalra készülnek. Barátságosak, és kicsit rutintalanok. Kb. másfél órával a lefekvés után felkelnek teát főzni a hideg miatt, reggel pedig látjuk: a földszinten széthagyott alu bögréiken még rajta az árcímke.2. napReggel az ilyenkor hidegben szokásos menetrend: teafőzés és kajálás a hálózsákban, pakolás, indulás. Az út meredeken emelkedik erdei környezetben, viszont az idő kellemes. Aztán magasabb régiókba érve lassanként törpefenyős-ligetes, majd gyepes területekre érünk. Helyenként sziklakibúvások, máshol pedig sűrű, fej fölé emelkedő törpefenyves színesíti az utat. Ez utóbbiban a keskeny ösvény szinte valamiféle hegyi sikátorra emlékeztet.
A nyílt területeken nagyon sok az áfonya, és jó néhány embert is látunk, aki ezt szüreteli. Egy furcsa lapátot használnak, amelynek az eleje fésűszerűen van kialakítva, azzal „fésülgetik” a növényeket. Pihenőink alkalmával mi is megkóstoljuk: az apró bogyók ízletesek, de célszerszám híján, bizony, nem túl haladós a szedése.A növényzet nyíltabbá válásának két következménye van. Egyrészt gyönyörű kilátás tárul elénk a völgyek irányába szinte folyamatosan, de sokszor ráláttunk az előttünk álló és a már elhagyott gerincszakaszra is. Másrészt pedig elkezd cibálni minket szél, ereje néha még az egyensúlyomból is kibillent. Az út vonalvezetése ezen és a következő napon is jórészt a gerinc vonalát követi, ami a szél miatt nem előnyös. A látvány szempontjából viszont igen… :) Különösebb esemény nem történik ma: megyünk, hol gyönyörködve, hol pedig a szél miatt leszegett fejjel. Délután négy körül érjük el a Durkova-nyereg alatt, a déli oldalon lévő házat. Eredeti tervünk a sátorozás, de egy ilyen szeles nap után a padláson lévő matracszállás mindössze 5 euros díja túlontúl csábító. Bent alszunk.A ház rendezett és nagyon otthonos. Egy fiatalabb pár végzi a gondnoki teendőket, szűkös a választék, de van meleg étel, tea és sör. Turistaház: a saját hideg kajádat eheted bent, főzni viszont kint illik. A ház közelében bő vizű forrás van alig egy-két percnyire. Rajtunk kívül egyébként még három páros fut be éjszakára, köztük két magyar férfi, akik velünk ellentétes irányban járják a gerincet. A szeles nap után viszonylag hamar nyugovóra térünk, és a matracok kényelmének köszönhetően kipihenten ébredtünk. 3. napA reggelit a lenti közös térben fogyasztjuk, és a háziaknak köszönhetően a teafőzéssel sem kell bajlódnunk. Indulás után rögtön egy erősen szuszogtató emelkedőt kell leküzdeni, hogy ismét a gerincre érjünk. Fagyos a talaj, a szél töretlen erővel fúj. Utunk az előző napihoz hasonló hangulatban folytatódik.
A gerinc továbbra is remek panorámával szolgál, és a dél közeledtével a szél enyhül kissé. Messziről látszik már a Chopok tetején lévő nagy felvonóépület, és ahogy a gerinc legnépszerűbb részét képező területre érünk, az ösvényt egy sziklákból kirakott „járda” váltja fel. Egyre több olyan turistával találkozunk, akikről egyértelműen látszik, hogy felvonóval érkeztek egy könnyű kirándulásra. Elérjük a Derest, utunk első 2000 m feletti csúcsát, innen már csak egy ugrásnak látszik a Chopok. Aztán kiderül: az erre a szakaszra kiírt 45 perces menetidő nem is olyan túlzó…
A Chopok alá érve ledobjuk a zsákjainkat, és könnyed léptekkel megyünk fel a csúcsot jelentő sziklakúp tetejére. Leereszkedve pedig a kellemes „Kamenna chata” nevű házban keresünk evilági örömöket sör, knédli és rétes formájában.Ebéd után még 5 km van előttünk a Gyömbérig. Sajnos a csúcsra nem megyünk fel, ugyanis az onnan DK-i irányban levezető ösvényt lezárták. Nyugati irányból pedig oda-vissza megjárni nincs időnk. A Gyömbér a maga 2043 méterével az Alacsony-Tátra legmagasabb csúcsa. Van tehát miért visszajönni ide!A csúcs mellőzése után megpihenünk a „Stefanika” házban, és ismét gondoskodtunk némi folyadékpótlásról. A ház előtt öniróniára ad alkalmat, hogy találkoztunk egy idősebb nénivel, aki a házban lehet a személyzet tagja, és éppen hazafelé indul. Kiskabátban, kezében reklámszatyorral. Akárhogy is nézzük: több órás gyaloglás állt előtte.Sajnos az idő kezd egyre borongósabbá válni, nekünk pedig még van jó néhány kilométerünk az aznapra kitűzött Ördöglakodalma-hágóig. Szürkülni kezd, mire az aznapi szakasz végét jelentő meredek ereszkedés – egy sípálya – aljába érünk. Az egyébként turistaközpontként működő helyen minden zárva. Bár nem tudjuk, kezdetét veszi a túra legkalandosabb része.
Sátorozni szeretnénk, azon tanakodtunk, pontosan hol lehetne.(2) Egy autóban három helyi fiatal érdeklődésünkre szegényes német nyelvtudással felajánlja: onnan 3 km-re van egy szállás, elvisznek kocsival. Elfogadjuk. Kb. 6 km szerpentinen autózás után érkezünk meg (légvonalban tényleg alig több 3-nál), de a szállás zárva. Ekkora totál besötétedik. „- Akkor talán visszavinnétek? Majd ott fent megoldjuk valahogy... - Hát arra már nincs elég üzemanyag.” Megköszönjük a segítséget, és szétnézünk: egy szűk völgyben lévő kis lakott területen vagyunk. Kertek és utcák: nem egy tipikus táborhely. Megtaláljuk a turistautat: innen mindössze másfél óra a hágó... Végül a szerencse egy helyi lakos képében mosolyog ránk, akinek elmutogatjuk a problémánkat és megengedi, hogy a háza mellett sátorozzunk. Kapunk vizet, sőt jótevőnk még teát is felajánl. Igazán jóleső megnyilvánulása a vendégszeretetnek!
4. napReggeli és csomagolás után az első feladat: vissza kell jutni a hágóba, az útvonalra. A stoppolás tűnik jó megoldásnak, és kétkedéseim ellenére működik! A szívességet tevő autóssal angolról hamar magyarra váltunk. Szlovákiai magyar, kiderül: egy hegymászó felszereléseket gyártó cég képviselője, vannak magyar üzletfelei is.A mai naptól alapvetően változik meg a túra vonalvezetése. A gerinc alacsonyabban fut, laposabb, a turistaút pedig már nem kizárólag a tetején vezet. A sűrű fenyőerdőben az ösvény zegzugosan halad, időnként bozótos, fák nélküli részeken vágunk át. Sokszor látunk állva elpusztult, vagy már kidőlt fenyőket. Szomorú. Szerencsére az utat sehol nem zárják el úgy, hogy a továbbhaladás gondot okozna. A hegység ezen része gazdag állatvilággal rendelkezik, így „üzembe helyezzük” a medvecsengőinket, hogy a véletlen találkozást elkerüljük. Bízunk benne, hogy szándékosan egy mackó sem keresi majd a társaságunkat. A Ramza háznál megállunk pihenni, és egy korai ebédet is megejtünk itt. A ház remek: bent fa priccsek, kályha, a ház előtt tűzifa. Használata ingyenes. A kiírás szerint víz is van a közelben. Mivel mackók ellen egy ilyen ház hatékonyabban véd, mint a sátrunk, meggondoljuk: talán a Pryehyba-nyereg helyett tovább kellene menni az Andrejcova alatti házig. Meglátjuk!Folytatjuk utunkat, érintünk néhány csúcsot is. Kilátás csak korlátozottan van a magasabb, kevésbé benőtt részekről. Merőben másfajta élmény itt túrázni, mint az előző két napon a gerinc magasabb szakaszán. Az idő tisztul: a Magas-Tátra egyre szebben rajzolódik ki a horizonton. Pryehyba-nyeregbe érve egy kis esőház (vagyis inkább csak egy tetővel fedett asztal, padokkal) fogad. Kiderül: a tempó nem elég ahhoz, hogy a házat elérjük, ránk sötétedne, ha tovább mennénk. Itt kell töltenünk az éjszakát. Vizet keresünk: végül is az esőháztól É-i irányba lévő patak vize a megoldás. Van még tartalék nálunk a közvetlen fogyasztásra, így a patakvízzel csak a főzés szükségleteit kell fedezni.
A vízvétel után ismét ránk mosolyog szerencse két vadász személyében. Felhívják figyelmünket, hogy van itt egy ház a közelben, aminek a padlásán meghúzhatjuk magunkat. Rá is találunk a kulturáltan rendben tartott házikóra. Kényelmesen vacsorázunk az előtte lévő padon, a padlására felmászva pedig nem tartunk egy éjjeli medve-vizittől sem. Azért az éjszaka nem múlik teljes nyugalomban: egy egér keresgél a cuccaink környékén, de szerencsére semmit nem rág meg. Mindössze sáros tappancsának nyomait látjuk néhány helyen.5. napAz utolsó reggelünk a túrán, ismét meredek kaptatóval indítunk. A záró nap útvonala még minden élményből ad egy kicsit, amit eddig az Alacsony-Tátrától kaptunk, az időjárás pedig igazán nem hagy kívánni valót maga után. Mintha szándékosan lenne így megrendezve: az utolsó nap legyen a legjobb.
Az elején 500 m szintet kell leküzdeni a Nagy-Meszes tetejéig. Útközben bizonygatjuk egymásnak, hogy ez tényleg nem hiányzott már tegnapi naphoz. Felérünk a csúcsra, ismét magunk mögött hagyva a sűrű erdőket. Fent meglehetősen hűvös az idő, az elmúlt napok kitartó szeleinek köszönhetően a törpefenyves és az itt-ott álldogáló fenyők északi oldala csupa zúzmara. Ha megfelelő szögből nézi az ember, már-már téli hangulatú. A szikrázó napsütésben a Magas-Tátra látványa akarja felülmúlni előző napi önmagát. Gyephavasok, sziklakibúvások, erők és ligetek. Néhol legelők, pásztorkunyhókkal valamint ismét áfonya. Az Andrejec házhoz teszünk egy kis kitérőt és álmélkodunk a felszereltségen. Matracok vannak az emeletes ágyakon, és a padlás szinte teljes területén. Több tíz ember elfér itt éjszaka. A fűtési lehetőség bekészített tűzifával alapfelszereltség, de az ablakokban lévő virágládák már tényleg a nem várt extra kategóriába esnek. Szállásdíj itt sincs feltüntetve.A ház megszemlélése után nem sokkal ismét a Chopok környékét idéző, magasan fekvő gerincre visz az út. A Bartková csúcsán megállunk ebédelni, jó hosszúra tervezett pihenővel. Teát főzünk, és még a bakancsot is papucsra cseréljük. Élvezzük a környezet adta nyugalmat.Ebéd után egyre magasabb csúcsok várnak ránk, a Király-hegy tetején lévő adótorony pedig mind közelebb kerül hozzánk. A keleti tömböt uraló csúcs 1946 méteres magasságában ismét sok a zúzmara. A turista útjelző tábla oldalán jó 50 cm-es jégtüskék meredeznek északi irányba.Már csak egy „kis” ereszkedés van előttünk. Alig több 1000 méternél. Továbbra is az öt napon át követett piros jelzésen haladunk, mely egy patak medrét követve, majd a hegyoldalban közelíti meg Garamfőt.Sikerül egész pontosan – mindössze negyedórás késéssel – megérkeznünk a főútra, ahol Zolival némi telefonos egyeztetést követően megtaláljuk egymást. Hazaindulás előtt nem maradhat ki a búcsúsör, aztán pedig hazafelé úton a frissen megélt élményeket meséljük hosszan. Öt napig voltunk úton, gyalogoltunk 95 km-t, felkapaszkodtunk és ereszkedtünk 5000 m-t. Az útvonal bejárását jó szívvel ajánlom mindenkinek! Aki megfelelő felkészültséggel vállalkozik rá, biztosan nem fog csalódni.
Technikai jellegű információk
Térkép, útvonal adatok innen:
http://www.kfki.hu/~kocsonya/tura/Alacsony-Tatra/
(Megjegyzem, a grafikonon és térképen lévő útvonal adatok nálunk nem nagyon jöttek be. Mi legalábbis nagy hátizsákkal nem tudtuk tartani azokat az időket. Bár előfordult olyan is, mikor egy adott szakaszt a megadott idő alatt, vagy akár hamarabb teljesítettünk (ez utóbbi nem volt gyakori…). Mindenesetre a Nagy Balázs könyvében lévő adatok, melyek – az első nap kivételével – 10 óra körüli időket jelölnek meg, már inkább megfeleltek a mi haladási sebességünknek. A grafikonnal további gond, hogy nem követi a valós szintgörbét, hanem csak a jelölt pontok vannak szépen ívelt vonallal összekötve.)
Az Alacsony Tátrában lévő lehetséges éjszakai sátoros szállások:
http://www.napant.sk/en/navsteva/faq.htm
(1) Hédeli-nyereg bivakszállása: A padláson kb. 6 fő fér el. A tető kialakításának köszönhetően számítani kell rá, hogy télen a szél behordja a havat. Az alsó szinten lévő priccsek szeles időben nem védettek kellően az esőtől. Kultúrált pottyantós budi a ház közelében.
(2) Ördöglakodalma-hágó: mi elmulasztottuk pontosítani indulás előtt, de a fenti linken pontosan le van írva, hol lehet sátorozni.
Időjárás:
http://www.mountain-forecast.com/peaks/Dumbier/forecasts/2043
Google Sites
Report abuse