2010. 07. 09., Vizsoly

Látogatóban az első magyar Biblia nyomtatásának a helyszínén

Ha hazánk megismerésének céljával az ország északkeleti szegletében járunk, szinte kötelező program Vizsoly felkeresése. Köztudott, hogy a település református templomában található a Károlyi Gáspár lelkész által magyar nyelvre fordított, és nyomtatásban is megjelent Biblia egy példánya. Az ide látogatóknak a Biblia, valamint az azt őrző templom megtekintésén túl alkalma adódik a könyv elkészítését jelentő embert próbáló vállalkozás körülményeinek megismerésére is. Erre a templommal szemben található Nyomtatás Történeti Interaktív Kiállítás nyújt lehetőséget. Az épület homlokzatán díszes tábla emlékezik meg arról, hogy e helyt állt a ház, melyben a Mantskovit Bálint kinyomtatta a Károlyi Gáspár által lefordított teljes magyar Bibliát. A kiállítás felkészült nagyobb létszámú csoportok fogadására is, akik az épület végében berendezett „pajtaszínházban” egy vidám színelőadás keretében ismerhetik

meg a Biblia kinyomtatásának történetét, de azok sem fognak csalódni, akik – hozzánk hasonlóan – családi kirándulás során járnak arra.Minket az udvarra lépve Lendvai Valéria, „Vali néni” fogadott, és ő kalauzolt végig a papírmerítés történetétől a Károlyi által fordított Biblia kinyomtatásáig. Rengeteg információt kaptunk, de az érdekes előadás közben egy percre sem kalandozott el figyelmünk. Az udvar hűvösében elevenedett meg előttünk az ősi Kína papírmerítőinek napi tevékenysége, megtudhattuk, hogyan szivárgott ki a Nagy Falon kívülre a „fehér titok”, mi is az a vízjel, valamint, hogy miért olyan fontos szelektíven gyűjteni a papírhulladékot napjainkban. A nagy ívű tájékoztató után lehetőségünk volt papírt meríteni a kiállítás egyedi vízjellel ellátott szitájával. Nem volt ugyan időnk megvárni, hogy a saját merítésű lapjaink nyomdakész állapotba kerüljenek, de korábban merített darabok segítségével megismerhettük a préselés és a szárítás folyamatát is. A papírmerítés után a már említett pajtában egy korabeli nyomdagép másolata mellett folytatódott az időutazás. Vali néni a „kőleves” hasonlatával mondta el, hogy a miként vált a nyomtatás színhelyévé ez az eldugott kis falu, ahol az említett étel készítéséhez hasonlóan semmilyen „alapanyag” nem állt

rendelkezésre. Nem volt itt azelőtt sem papír, sem nyomdai felszerelés, sem szaktudás. Még a kézirat sem itt, hanem a közeli Göncön készült. Megvolt viszont az akarat, mely a feltételeket előteremtette, és a tokaji borvidék folyékony aranya megfelelő fizetőeszköz volt az akkoriban rendkívül drága papírért cserébe. A falu viszonylagos elzártsága, valamint a boldogkői és regéci várak védelme biztosította a titkos munka zavartalanságát. A titkolózás elengedhetetlen, hiszen a Biblia kinyomtatása Rudolf császár szemében tilalmas tevékenység, az országot dúló töröknek pedig minden bizonnyal a 22.000 darab, puskagolyónak is alkalmas ólombetűre fájt volna a foga. Vali néni elmondta, hogy miként készítették a tintát a világításhoz is használt olajmécsesek felett felfogott koromból, és hogyan festékezték be ezzel az ólombetűkből szedett szöveget. Rövid számolást is végzett a kedvünkért, amiből kiderült, hogy a kevesebb mint másfél fél év alatt 800 példányban elkészült Biblia – összesen közel 2.000.000. oldal (!) – minden oldalának nyomtatására nagyjából fél percük volt a nyomdászoknak. Tiszteletet érdemlő teljesítmény! Ismét volt lehetőség a gyakorlatban is megismerkedni az elhangzottakkal, így – fél percnél jóval tovább tartó munka után – egy helyben merített papíron lévő, saját készítésű nyomattal lettünk gazdagabbak.A kiállítás megtekintése után helyben készült kenyérlángost fogyasztottunk, és Vali nénitől megtudtuk, hogy erdei iskolát is működtetnek, ahol a gyerekeknek lehetősége van a papírmerítésen és nyomtatáson túl számos más programban is részt venniük. A www.vizsolyvendeg.hu címen az érdeklődők minderről részletes információhoz juthatnak.Új ismereteinkkel felvértezve sétáltunk át az út túloldalán lévő templomba, ahol bizony a kiállítás megtekintése után már más szemmel néztünk a magyar kultúrtörténet mérföldkövének számító vaskos könyvre. Ha Vizsolyban járnak feltétlenül keressék fel a kiállítást, és szánjanak rá néhány nyugodt órát, hogy hozzánk hasonlóan kicsit elmerüljenek a történelemben! Megéri!(Az írás átszerkesztet változata megjelent a Turista Magazin 2010. szeptemberi számában)