2011. 02. 25.-27., Börzsönyi tekergés

Erre a túrára kifejezetten azért kerítettünk sort, hogy tapasztalatokat szerezzünk a téli sátrazás terén. Persze a jó hangulat sem volt utolsó szempont.Diósjenőre érkeztünk vonattal, szerény létszámú csapatunk két főből áll: Gabó és jómagam. A faluban betérünk a "szokásos" kocsmába, és sikerült annyira örülnünk a találkozásnak, hogy csak este 6 után vágunk neki a hegynek. A Závozon töltjük az éjszakát, hajnalban a hőmérséklet olyan -10 °C körül van. Az éjszaka a hideg ellenére nem olyan szörnyű. Bár sokat nem alszunk egyhuzamban, nagyjából pihentek vagyunk reggelre. A tapasztalataink összegzésével nem szaporítanám a sorokat, de annyit talán érdemes megjegyezni, hogy az egész éjszaka égetett gyertyalámpa valóban érezhető meleget ad. Reggel kávé és teafőzés a sátorban (Gabó bögréjében jéghártyás lesz a víz). Pakolás, irány a Kámor! Kajálás és újabb teafőzés a csúcson. Megnézzük a Hugó-villát (ide jó időben is el kell jönni egyszer!), majd tovább a Csánki-kert felé. Találkozunk egy idős házaspárral, akik megtudva, hogy sátorban aludtunk, nem néznek hibbantnak, hanem lelkesen tanácsokat adnak a téli sátrazás illetően. Az idő gyönyörű, süt a nap, de sajnos a párásság miatt nem látni annyira messzire.

A Bugyihó után balra térünk Királyháza felé. Elhaladunk néhány komótosan dolgozó favágó és riadt lovaik mellett, a völgy aljában sikeresen túljutunk a patak-átugráson, a Tűzköves-forrásig nem állunk meg. Itt ebédelünk, közben nézegetjük a forrás feletti sziklafalról csüngő hatalmas jégcsapokat. Felfedezünk egy tő teljesen kinyílt hóvirágot is, mindjárt március!Tovább a piroson! A Nagy-Mána felé jó ideig inkább a tavaszt érezzük, nem a telet. A csúcs most is - mint eddig mindannyiszor - elkápráztat. Nemhiába a kedvencem! Tovább emelkedve a Magos-fa nyergéhez, mindinkább a tél tér vissza. Az egy hónapja ellentétes irányban bejárt piros háromszögön jutunk a Rakodóhoz. Most is ugyanolyan hideg van. A Nagy Hideg-hegyre vezető utolsó kapaszkodó sem tud igazán megizzasztani, annyira lehűlt már a levegő. Szürkül. Biztosak vagyunk benne, hogy az eredeti útitervet módosítani fogjuk.A turistaházban sör, babgulyás és térképbogarászás. A gondnok a Vasedény kulcsosházat ajánlja, mondván a padlás mindig nyitva van, így sátrat sem kell verni. Az irány egyébként is illik az új útitervbe, ezért megfogadjuk a tanácsot. A turistaházból kilépve nem lelkesít a hideg levegő és a sötét erdő, de elindulunk. Gyorsan veszítjük szintet, a hőmérséklet is egyre emelkedik, már alig van fagypont alatt. A kulcsosházat némi keresgélés árán találjuk meg, bentről hangokat hallunk. Bekopogunk, hogy jelezzük megérkezésünket. A ház gondnoka van itt. Váltunk néhány baráti szót, ajánlja a padlást, amit mi el is fogadunk. Odafent nem győzünk betelni a hely adottságaival. Meleg van, ágyon lehet aludni. Mi kellhet még? A gyertyalámpa ismét előkerül, de csak a hangulat miatt. Főzünk egy kis teát, aztán nyugovóra térünk.

Reggel kényelemes a készülődés, és a gondnokkal is hosszabban társalgunk. Elhatározzuk, hogy a házban még

alszunk majd máskor is. A Kereszt-völgyben indulunk Nagybörzsöny felé. Mára csak rövid napot terveztünk, de mégsem a patak mentén jutunk a faluig. A Hegyes-hegy-orom nem jelent nagy kitérőt távolságban, de meredekségével bizonyítja, hogy rászolgált a nevére. A csúcs előtt valamivel megállunk kapkodva reggelizni. Szeretnénk elérni a korai buszt, ezért kicsit erősebb tempót diktálunk. A csúcson csak egy lélegzetvételnyi megálló. Mivel nincs fátlan terület, a kilátás erősen korlátozott még így lombok nélkül is. A csúcsról lefelé nem álljuk meg, hogy ne mérlegeljük az ösvény nehézségét az ellenkező irányban. Bizony embert próbáló lehet itt felkapaszkodni: 300 m szint alig több mint 1 km alatt! A Kereszt- és Hosszú-völgy torkolatához érünk le. Nézzük az órát: ha nem lazítunk, még lesz idő betérni a Lek-vár-lakba a busz előtt.

Így is lett, a 11 órás buszra mindketten 3 üveg lekvárral szálltunk fel. Remek hétvége volt!

A képekhez katt a diavetítésre!