Embedded Files
Dacára annak, hogy részint a kedvezőtlen időjárás miatt, részint személyes okokból ebben az évben még csak alig-alig tekertem néhány kilit, a 25-ös helyett bevállaltam a hosszabb távot. Remek döntés volt, hogy bringával jöttem, mert akármilyen kellemes is a környék, a túra útvonalán nem szívesen gyalogoltam volna. A szélesebb erdészeti utak, és az a néhány kilométer aszfalt viszont kifejezetten szimpatikussá tette a távot egy magamfajta „hobbista” montis számára.A túra kezdő és végpontja Várpalotán volt a művelődési ház mögött. Mivel egyik kerékpárképes sporttársam sem vállalta a programot, így egyedül érkeztem. Előzetesen szinte csak jót olvastam a rendezésről, és bizton állíthatom, hogy nem alaptalanul. Az első kellemes meglepetés a nevezésnél ért, ugyanis kézhez kaptam eddigi pályafutásom legjobbjának mondható igazolólapját.Az A3-as méretűre széthajtogatható lap egyik oldalán színes térkép a túra mindkét távjának ábrázolásával, valamint egy-egy táblázatos, egyszerű itiner. A túloldal egyik felén egy másik teljesítménytúra – az Őszi 30-as – szintén színes térképe, és útvonala. Az igazolások a pontokon pedig nem pecsétekkel, hanem egy-egy matrica beragasztásával történtek. A helyismeret teljes hiánya miatt erősen keresgéltem a jeleket, de csak kijutottam a városból a megfelelő irányban. A Vár-völgyben néhány bringással kerülgettük egymást, és egyre hagytuk magunk mögött a gyalogos túrázókat. A piros sáv és piros kereszt elágazásánál találkoztam Istvánnal, akivel – mint ez hamarosan kiderült – nagyjából azonos tempóval haladtunk. A Várbereknél lévő első ellenőrzőpontig folyamatosan emelkedik az út. Bizonyára szép számmal voltak bringások, akik kitekerték, de mi nem ezt a tábort erősítettük. A pont után volt egy kis bizonytalanság a mezőnyben, de csak megleltük helyes irányt. A Csőszpusztára vezető aszfaltúttól a túra is aszfalton, majd jó minőségű erdészeti úton haladt. A Hamuháznál lévő 2. ellenőrzőpont után volt egy minimális sarazás, de nem okozott nagy gondot. Az útvonal lehetővé tette, hogy egymás mellett haladjunk, és úgy alakult, hogy István nem csak a túratársam, de egyben idegenvezetőm is ezen a napon. Mindig szólt, ha valami érdekesség, látnivaló akadt az úton.
Tés szélére ismét aszfalton érkeztünk meg az OKT útvonalán. Az erdőbe kanyarodva először enyhébb, majd egy egészen markáns, némileg saras, szűk ösvényen ereszkedtünk a Gaja patakig. Izgalmas volt. Bakonynána széléig a patakkal párhuzamosan haladtunk. Érintettük a 3. pontot a Szentkútnál (zsíros- és lekváros kenyér), átgázoltunk a Gaján, majd a 4. pont közelében felkerestük a római fürdő vízesését.
A Bakonynánánál lévő 5. ellenőrzőponton sportszelet és házi bodza szörp járt a matrica mellé. A Gaja túlpartján visszafordulva először aszfalton, majd murván vitt tovább az utunk. A Tés óta elvesztett magasságot aztán egy szekérúton igyekeztünk visszaszerezni – erős biciklitolások közepette. Tés nyugati szélét is érintette az útvonal, mi azonban bekerekeztünk a település közepére is, tévedésből itt is ellenőrzőpontot keresve.A Nagy-rét-tetőig mezőgazdasági út vitt, azonban a Kis-Futóné felé fordulva ismét tolni kényszerültünk a bringákat. Fogyatkozó erőnkből nem futotta az emelkedőre, főleg, hogy egy alig letaposott füves úton haladtunk. A Kis-Futónéra telepített 6. pont volt a túra legmagasabb pontja, innen szinte már csak lefelé. Az ereszkedés néha ismét kissé meredek és szűk ösvényeken történt. A trükkös elágazások dacára – Istvánnak köszönhetően – eltévedés nélkül értünk a Bátorkői vár alá, a 7. ponthoz. Rövid gyalogos kitérő a várhoz, aztán a Vár-völgyön való ereszkedés már igazi jutalomjáték volt.
A célban oklevél, kitűző és számolatlanul fogyasztható zsíros kenyér.
A vége nekünk 50,7 km és 1145 m szint lett. A szingörbe:
A túrát mindenkinek ajánlom (akinek hozzám hasonló az ízlése, annak inkább bringával)! A túra track letölthető innen.
Remek rendezés volt, valóban szívélyes pontőrökkel! Köszönet érte!
A fényképekért köszönet Gerebics Istvánnak!
A képekhez katt a diavetítésre:
Google Sites
Report abuse