2010. 03. 21., Gercse

Ez alkalommal a Budai-hegységben jártunk be egy olyan útvonalat, mely részben azonos az egyesületünk által működtetett Schelz Albert emléktúra útvonalával.Reggel a hidegkúti buszmegállóba érkezésünkkor (az egész család velem tartott) Gábor már várt minket. Hiába, szinte lehetetlen nála korábban érkezni! Aztán a busszal befutottak a többiek is. Így utólag bevallhatom, kicsit zavarba hozott a számomra szokatlanul nagy létszám, hiszen az eddigi túrákon mindig csak egy maroknyian voltunk. A hátizsákok felvétele után 13 fős társaságunk bizonytalanul szemerkélő esőben vágott neki a távnak.

Szerencsére ez alkalommal az eső nem szegődött társunkká, hamar lekerülhettek a kétkedve felvett esőkabátok.Elsőként a gercsei templomot kerestük fel, mely az egykor volt Gercse település egyetlen megmaradt emléke. A templomot csak kívülről volt alkalmunk megszemlélni, ugyanis újjáépítése után ismét rendeltetésszerűen használják, ezen kívüli időben pedig zárva van. A templom előtti térségben megpihentünk, elkészültek ez első csoportképek, és a túrázók megismerkedhettek a hely rövid történetével is.Egyre vidámabb időben folytattuk utunkat a Virágos-nyereg felé. Elhaladtunk egy villanypásztorral kerített hely mellett, amin belül két ló múlatta az időt. Szemmel láthatóan rutinos turista-látványosság volt mindkettő. Megnyugvással tűrték a simogatást, és a közös fényképezést.A Virágos-nyeregben a zárt Boróka büfé kerthelyiségében fogyasztottuk el elemózsiánk egy részét, majd folytattuk utunkat a Tök-hegy felé. A Csúcs-hegy oldalában itt-ott kiláttunk a fák között, és alkalmunk volt visszatekinteni a gercsei templomra is. A Tök-hegy, majd Szarvas-hegy oldalában haladtunk, ahol a déli irányban időnként előtűnő panoráma és egy teljes szépségében pompázó leánykökörcsin is gazdagította élményeinket.A nemrégiben felfestett sárga kereszt jelzést követve jutottunk fel a Kálvária-hegyre, ahol ismét rövid pihenőt tartottunk. A hegy tetejéről körkörös panorámában gyönyörködhet, aki vállalja egy egyébként meglehetősen meredek ösvényen való feljutást. Szendvics, gyönyörködés és fotózás után néhányan megkerestük a „Körbetekintő” névre keresztelt geoládát, mely a csúcs közelében rejtőzik.A csúcsról való lejutás kicsit lassabban ment, mint felfelé, a sziklás sövényen mindenki óvatosan lépkedve haladt csak előre. A sárga jelzésen jutottunk a Paprikás-patakig, ahol a társaság néhány tagja hosszabb pihenőt tartott, a többiekkel pedig a zöld sávon ellátogattunka solymári Szarkavárba. A várban megkerestük az itteni geoládát, szétnéztünk a kilátónak is beillő toronyból és elkészültek a „kötelező” fotók is.Csapatunk pihenő tagjait a patakmederben vezető jelzetlen úton közelítettük meg, majd együtt fejeztük be a túrát a különleges szépségű és solymáriak által rendben tartott Alsó-Jegenye-völgyben.Képek (az albumhoz katt a diavetítésre):