2010. 02. 08., Kalmár László teljesítménytúra

Ezúttal az egyesületünk által kiírt "Kalmár László teljesítménytúra" nevű mozgalmat jártuk végig újdonsült túratársammal, Anrissal.Pilisszentlászlóról Dobogókőre mentünk az OKT vonalán. Egész jól le volt taposva az egyébként tetemes vastagságú hóréteg. Jól haladtunk. Mélyebb hóban csak a Sikárosi-réten gázoltunk, ahol megkerestük az ottani geoládát, mi kb. 100 méterre van az úttól. A behavazott hegyoldalon már nem volt annyira egyszerű a közlekedés! Továbbindulva útközben egy hangulatos kulcsosház fényképezése alatt megjelent mellettünk egy cinke, és kaját kért. Eleinte nem értettük, de lassan világossá vált, hogy az élelemszerzés a produkció célja. Valóban nagyon barátságos volt: néhány méterre, a körülöttünk lévő ágakon repkedett, és egészen a lábunk elé a földre is leszállt. Andris megosztott vele egy darab műzli-szeletet, amit aztán magával is vitt kis jószág. Dobogókőn a zsákjainkat a turistaházban hagyva bejártuk a Thiring-körutat. Egész nap nem volt meleg, de a Thiring-ösvényen kutya hideg volt! A nyomokat sok helyen porhóval töltötte fel a szél. Szerencsére a lejtmeneti szakaszon volt ez jellemzőbb, mert időnként térdig süppedve nem lett volna egyszerű felfelé kapaszkodnunk. Visszatérve ismét letelepedtünk a turistaházban, és a korábbi forraltbór fogyasztást ismételve ezúttal némi szendvicset is magunkhoz vettünk.

Dobogókőről Pilisszentkereszre mentünk tovább. A Zsivány-szikláknál leereszkedtünk a sziklaudvarba, majd itt is megkerestük a közeli geoládát. Ez kalandosabbra sikeredett az előzőnél, ugyanis a hó mélyebb, a rejtés helye pedig meredekebb volt, mint a Sikárosi-réten. A sziklák után kényelmesen lejtő letaposott ösvényen haladtunk, a nyomok arról árulkodtak, hogy hétvégén itt is szánkóztak és síeltek az erre haladók. Pilisszentkereszten csak egy gyors kék-túra pecsét. A füstös kocsmában nem éreztük úgy, hogy itt hosszan kellene időzni. Elindulva már azt latolgattuk, hogy bizony, ha nincs szerencsénk a végén még lámpát is kell majd használni. A Dera-szurdokon át a Csobánka feletti Szentkúthoz igykeztünk. A szurdok után már a fényképezést sem nagyon erőltettük, inkább a tempót igyekeztünk tartani egyre fáradó tagjainkkal. A világosság fogyatkozásával a levegő is egyre jobban lehűlt. A Szentkútnál érintettük a mozgalom igazolópontját, de a geoládát már nem akaródzott megkeresni. A kúttól a mozgalom kiírásának megfelelően visszafordultunk, és átváltottunk a zöld jelzésre.Célegyenesbe fordulva Csobánka felkapcsolt köztéri lámpái is látszottak a távolban, de a hótakarónak köszönhetően nekünk nem kellett világítnunk. A faluba a 18:15-ös busz indulása előtt majd fél órával értünk. Szűk 30 km megtétele után fáradt végtagjainkat a megálló melletti kocsmahivatalban kíséreltük meg felmelegíteni. Andris rásegített egy záró adat forralt borral, de nekem még vezetnem kellett, így maradt az üdítő. Szerencsére Andris udvariasan visszautasította a kiszolgáló felajánlását, hogy a citromkarika mellé jeget is tegyen az italba. Abból ezen a napon bőven elég volt…Képek (az albumhoz katt a diavetítésre):