Jelenleg is szenvedünk a történelmi, társadalmi kórságtól: az államot is átszövő korrupciós hálózatok kiterjedése, az egészséges társadalom kárára.
Nevezhetjük ezt másképp is, pl.: az állami és civil mutyi hálózat összefonódása és erősödése.
Vagy, pl.: a központi hatalomból kiinduló seftelő érdekhálózatok erősödése.
Vagy, pl.: a korrupció tisztességtelenség, mint a gyomnövények elburjánzása.
Történelmi kórság, mert az ókortól napjainkig szinte minden társadalmi fajtában, rendszer változatban létrejöhet ez a betegség. Pontosabban van egy természetes, alacsony korrupciós szint, ami nem nevezhető még betegségnek, az erősödés, a kiterjedés jelenti a betegséget. Például az ember nagyon jól együtt tud élni, mondjuk egymillió baktériummal, de ha ez megduplázódik az már betegség.
Jelenleg F kormány alatt ez már elég komoly betegség, és egyre csak erősödik.
A magyar népmesékből is ismert, a pénzt kérő ajtónálló, aki csak kenőpénz ellenében engedi a király elé a delikvenst. Ez jelképezheti e betegség kezdetét. A hálózatba bevonódik az őr felettese, mert ő szemet huny, viszont ö is kap a kenőpénzből. Azután más állami alkalmazottak is bevonódnak. De a civil oldalon is bevonódnak emberek, mert terjed a híre hogy aki „lefizet” az boldogul, aki nem, az nem. Azért tettem a lefizet szót idézőjelbe, mert sok módón lehet lefizetni. Szívességgel is, protekcióval is, benyaló dicsérettel is, egyebekkel. Szóval egyre több ember vonódik be a korrupciós hálózatba, de a van egy másik terjedés is, az élet egyre több területére terjed ki a korrupciós hálózat. Nem áll meg az ajtónál, ajtónállónál, egyre több ember, kér és ad hálapénzt. Az orvos a rendőr, továbbá bármilyen elbíráló, egészen a miniszterig. Sőt az államtól független területeken, pl. magángazdaság területén is erősödik. Ugyanis valójában nincs a hatalomtól, az államtó független terület, sokféle hatás van, akkor is, ha nem nyilvánvaló.
A korrupció kihat az általános tisztességre, sőt, kihat a közbiztonságra.
A trafik mutyi trafikjai ellen arányosan sokkal több rablást követtek el, mint más kisboltok ellen. Ez, ez is, az elemzőnek több összefüggést mutat meg. Többek között kikövetkeztethető a rablók egyik motivációja: ha ö, a hatalom segítségével lophatott, akkor nekem is szabad. A lopás, csalás, rablás erkölcsileg elfogadott érvényesülés, csak ügyesen kell csinálni. Illetve, lopott dolgot ellopni, nem bűn.
A betegségnek, avagy a „minőségi hátraugrásnak” két jellemzője is van.
Addig nem betegség, amíg nem lesz a köztudat része, csak esetlegesen alakul ki.
Ellenben ha, nemcsak az alkalom szüli a tolvajt, pontosabban a korrumpálót és a korrumpáltat, de amikor csak lehet, megteremtik az alkalmat – akkor már betegségről beszélhetünk.
Még biztosabb jele a korrupciós betegségnek, ha tervezetten, szervezetten folynak ezek az ügyek. Ez viszont, egy érdekes dolog. Viszonylag ritka eset, hogy szereplők összeülnek, kvázi összeesküdnek és megtervezik a korrupciót. Példának vegyük a trafik mutyit, mert az annyira jellemző. Valakik persze azért fejben végiggondolták például a trafik mutyit, ezt, meg azt lépjük, a reakció várhatóan ez, meg az lesz, a mi reakciónk erre, az meg, amaz lesz, ilyen és olyan törvényt kell módosítani, és így tovább.
Tehát van egy terv, kevesen tudnak is róla, de a korrupciós szereplők többsége direkt módón nincs bevonva az összeesküvésbe. A szereplők többsége a közös érdekek mentén gondolkodik. és szinte magától tudja, hogy mit kell tennie. Úgy is mondhatjuk, első két alkalommal kap valamilyen üzenetet, de harmadik alkalomtól már üzenet sem kell, tudja mi a dolga. Vegyünk például egy kisebb rangú állami tisztviselőt, aki a közvetlen döntést hozza. Valaki, felettes kétszer rászól, ejnye, ez nem jó, inkább így kéne, de harmadszor már rá se kell szólni, esetleg csak jelezni kell, és emberünk tudja mi a dolga.
Nevezzük ezt: részben tervezett, részben érdeklogika mentén szervezett korrupciónak.
A társadalom korrupciós betegségéről akkor beszélhetünk, ha az nem alkalomszerű, állami területről kiinduló, tervezett, érdek logika mentén szervezett.
Ha végig nézzük például a magyar történelmet, akkor megállapítható: szinte minden korban, minden rendszerben a korrupciós betegség határán mozogtunk. A Kádár rendszerben is a korrupciós betegség határán mozogtunk. A Gy. kormány alatt, ami már kapitalizmus volt, szintén a korrupciós betegség határán mozogtunk. Most viszont egyértelműen betegek vagyunk, tehát előre léptünk, pontosabban hátra.
Nem feltétlen a korrupció mennyiségi növekedéséről van szó, hiszen előfordulhat, hogy a korrupciót monopolizálják, csak a saját korrupciójukat engedik, minden mást tiltanak. Ekkor a mennyiség nem feltétlen nő. A fő jellemző - állami területről kiinduló, tervezett, érdek logika mentén szervezett – egyértelműen most F uralkodás alatt érte el a már-már professzionális szintet.
Itt térek ki a sokat emlegetett, vezetés, hatalom, kormány, stb. fogalmára. Nos, ez a vezetés, elméletileg a nép is lehet. Adott körülmények között, a nép is képes lenne sok törvényt meghozni (javasolni, jóváhagyni, stb.) - ez lenne a magasabb demokráciaszint. Elvégre a demokrácia jelentése: néphatalom.
Miért is betegség az elburjánzott korrupció, amely együtt jár a becstelenség a tisztességtelenség, a bűnözés elburjánzásával?
Egyszerűen, azért, káros a korrupció, mert a jó, a hasznos, összességében alig tud érvényesülni, a rossz annál inkább.
Az ok és a megoldás is viszonylag egyszerű, bár, ahogy vesszük. Egy hatalom, egy vezetés, egy kormány, különböző eszközökkel, módokon gátolhatja a korrupciót, és más módokon, gerjesztheti. Ha vezetés törvényekkel, intézkedésekkel gátolja a korrupciót akkor határ alatt tartható, ha nem gátolja, akkor elburjánzik. A korrupció olyan, mint az elgazosodás a földeken, elég, ha gazda egy darabig nem figyel, máris elburjánzik.
F hatalom, vezetés, kormány azért rosszabb, mint az elődei, mert sokkal inkább gerjeszti a korrupciót Legalábbis a saját érdekű, a haveri kör, a klikk korrupcióját. Amit gátol, az a klikken kívüliek korrupciója, de ez nem más, mint a korrupció kisajátítása. Összességében terjed és erősödik a korrupció, beleértve a protekciót és egyebeket. Sajátossága még ama pofátlanság, ahogy mindezt teszi. F hatalom, vezetés, a klikkrendszer kiépítésével gerjeszti és terjeszti a korrupciós betegséget. A kollégiumi szobatársak rendszere, a focicsapatból válogatott minisztérium, a trafik mutyi, a föld mutyi, az igazságtalan pályázatok, a nyertesek hovatartozása, a megmagyarázatlan meggazdagodások, a gyerekkori barátok és a vej milliárdjai, és még száz példa. Erre mondom, hogy ekkora pofátlanság halmaz még nem volt.
Most inkább elkeseredéssel, mintsem haraggal próbálom elmondani, kedves jó emberek, én elismerem, hogy szükség volt a külföldi nagytőke korlátozására hogy kevésbé fosszák ki Magyarországot. Elismerem, hogy javultak a GDP és más makró adatok. Talán az is jó volt, hogy megpróbálták egy kicsit a nemzeti önérzetet erősíteni, ami nem nagyon sikerült. De könyörgöm miért nem lehetett mindezt úgy tenni, hogy közben nem növelik az amúgy is igazságtalan vagyoni különbségeket? Hogy közben nem építik le a demokráciát? Hogy közben nem alakítanak ki klikkrendszert? Kedves drága F emberek, és általában kedves drága emberek, hogyan lehet magukkal megértetni, hogy ezek hosszabb távon mindent elrontanak?