társadalmi mesék

Kivaghy Krisztián barátunk néhány még kiadatlan történetét olvashatod, ha kinyitod a dokumentumot (A Fövény utcai gyerekek csapata)

Információáradat, információs társadalom. 

Miért is mondom el mindezt? Én ezt mindig megkérdem magamtól. Hát azért, amiért mindenki, vagyis: na de idefigyeljenek emberek. Én valami okosat (vagy vicceset) mondok, jó lenne, ha megfogadnák. Mert még mi másért akarhatunk közölni. Mondjuk, van, aki nem tanítani akar, de tanulni, ő kérdez és olvas. Vagy csak annyit: látjátok én itt vagyok, ilyen vagyok, élek. Másképpen: közlök, tehát vagyok, a „gondolkodom, tehát vagyok” helyett. 

Ja tényleg, azért a gondolkozásról ne feledkezzünk el. Ez is egy nagy találmány nemcsak a személyes beszélgetés. Szóval, baromi erős lett ez az érzés, ez lett a közérzés: ha nem figyelnek rám sokan, legalább százan, de inkább ezren, vagy inkább százezren, akkor semmi értelme az életemnek. És már az igazi népszerűség, azaz, hogy a rám figyelőknek rokonszenves legyek, sem fontos. 

És akkor beugranak olyan képek, hogy hajdanán a juhász, de nemcsak a juhász, napokig egyedül barangolt erdőn, hegyen, mezőn. És a remeték, miért is lettek remeték? Szóval nincs ember körülötte és csak a tájat nézve, reggel, este, hol a nap süt, hol esik, feszt elmélkedik. Hány arca van a tájnak, ha nincs más, amire figyelhetsz. És még mindig vannak tanyán élők, meg csövik, meg egyebek, amolyan mai remeték. De egyre kevesebben és egyre többen állnak sorba, sőt tolakodnak az ismertség bejárata előtt. Csakhogy az input, a befogadás véges. A múltban az emberek amolyan csendes magányos életet éltek, legalábbis a mai emberhez képest. És nem biztos, hogy boldogtalanabbak voltak. Danolászok, elmélkedem, minden apróságnak örülök, magamat vizsgálom. Beugrik az a film is, hű nem jut eszembe a címe, tudjátok, amikor a csajszi egyedül él a tóparti házban. Fú a szél, hajladoznak a fák, és esténként, gyerekmondókát hajtogatva, beledől a vízbe. Szerintem óriási volt, legalábbis tartalmilag. És ha ketten vannak a lagúnában az még jobb. 

Jó irány, a hangyatársadalom? Rohanunk, egymást tapossuk, stb.. Egyéniségek akarunk lenni, de mégis olyan egyformák leszünk. Rohanunk, de semmire sincs időnk. Lehet, hogy magunkat sem ismerjük? Mindig újabb vágyakat gyártunk, egyre többet akarunk birtokolni, tehát soha nincs kielégülés. Buddhizmus, ez is eszembe jut. 

A személyes beszélgetés egy nagy találmány. 

Ugyanis az output és az input ekkor nagyjából egálban van. Másfelől belenézhetsz a szembe, a lélek tükrébe. Mondom ezt pont én, aki baromi rossz beszélgetőtárs vagyok. Nem mondhatom el senkinek, (mert nem érdekli őket, mert másmilyennek ismernek, mert senki nem lehet próféta a saját házában, mert fontosabb, hogy hol lehet olcsón vásárolni), elmondom hát mindenkinek. A szerelem is nagy találmány, mert baromi jókat lehet beszélgetni, főleg egy minőségi akció után. A szerelem annyival több (sokkal több) a jó szexnél, hogy abban vannak jó kis, nagy beszélgetések. Ugyanakkor, tény, hogy a beszélgetések többnyire sekélyesek, és az egyik csak mondja, a másik pedig ásítozik, de mégis azt mondom: emberek, üljetek le egymással beszélgetni és próbáljatok meg komoly témákról beszélgetni. Mert minden más, de főleg ez a mai helyzet, zsákutca. 

Közbevetőleg megjegyezem, a faszabuk és az ehhez hasonlatos netes fórumok, csak annyiban térnek el egymástól, hogy az egyikben csak az ismerőseiddel akarsz valami közölni, a másikban pedig mindenkivel, idegenekkel is. Viszont a faszabukban mindenkit ismerőnek fogadhatsz, tehát alig van különbség. 

Az input és output egyensúlya. Egy kis történelmi alakulás. 

Kezdetben vala, a személyes beszélgetés, mert a közös tűz melletti bulikat is idevehetjük. A személyes beszélgetés nem feltétlen két ember beszélgetése. Egy jó kis baráti beszélgetés a fehér asztal mellett, erről is van néhány kedves emlékem, sajnos lassan az idő ködébe olvadva. 

Aztán megjelent a könyv, az újság, a film és az egyéb média, és ezáltal kevesek közlését fogadták be (látták, olvasták, hallották) sokan. Nem mondom, hogy ez jó állapot, mert miért pont azok, amikor lehetnek más tehetségesebb okosabb közlők is. És már ez is rombolta a személyes beszélgetést. 

Na de aztán jött, ha lassan is, a ló másik felére esés. 

Egyrészt a médiaközlés megsokszorozódott, elkezdődött a reklámdömping, és végül itt van a net. Manapság már sokkal több az output, mint az input. Ez új helyzet, pl. száz közlésből ötven megnézetlen olvasatlan, stb. marad. Mindenki tanít, de csak kevesen tanulnak, stb.. 

Néhány hátulütője ennek az állapotnak. 

A szellemi szemétdombon, vagy ez már hegy is, elveszik az érték. A szénakazalban nem találni a tűt, a hatalmas lomtárban csak azt nem találod, ami kellene. Vagyis a kb. 5% érték elveszik az információáradatban. Eljutnának Jézus gondolatai az emberekhez, megszületne a biblia, ha Jézus ma élne?

Közlési (megjelenési) verseny talán mindig is volt, de ami most van, az már zavaros, megveszekedett öngerjesztő harc. És egyébként abszolút fölösleges, vagyis káros, és nemcsak gazdaságilag. Rám figyeljetek, dehogy ne rá, hanem rám, dehogyis én vagyok a legérdekesebb, nézzétek én még a gatyám is letolom. Az semmi, én nemcsak letolom, de csupasz hátsómmal, táncolva fütyörészek, de meddig és hová megy ez? Ki figyel oda a reklámokra, miközben ezt olvasod, ott vannak körülötted. Egyébként rossz belegondolni, hogy esetleg minden információ elraktározódik bennünk, már több ezer Gb halott (nem használt), de feltöltött tárhely van a kis agyamba, fölöslegesen foglalva a helyet. 

Nagyon egyszerűen és logikusan az a helyzet, hogy az emberi tudat információ inputja (a kereslet, a befogadás) véges, és ezért hiába növelik tízszeresére, százszorosára, ezerszeresére az outputot (a kínálatot), semmire sem mennek vele. Legfeljebb azt érik el vele, hogy az emberi tudat tele lesz fölösleges információkkal. És azt, hogy a közlők, kifogyva az értelmes ötletekből, már az ocsmányság-kitalálásban versengenek, ami újabb értéktelen információáradatot jelent. Érdekes legyen, fu-fu robbanjon, a többi nem számít, de én már ásítozok ezektől az érdekességektől, inkább a tájat bámulva elmélkedem. 

Ja, és a személyes beszélgetés még inkább elsorvad. 

De van ezeknél egy súlyosabb következmény is, létrejön: „ha az emberek megosztottak, akkor könnyű uralkodni felettük”, helyzet. Mert mi értelme van az emberi közléseknek? Hogy létrejöjjenek a közös okosságok és azok nyomában a közös tettek. Ellenben most mindenki elmondhatja, amit akar, le is írhatja és közölheti is, ki lehet engedni a gőzt, és lehetőleg össze-vissza, mindenki máshol, csak semmi egyeztetés, összegzés, beszéljetek csak el egymás mellett. És akkor biztosan nem jönnek létre közös okosságok és közös tettek. 

De akkor majd jön, jönne, ha lenne elég támogatója, a vakitfed, ami már most is létezik, és azt mondja: hoppá összegezzünk. 

Nézzük akkor a történelmi helyzet alakulását ebből a szempontból: közös (civil) okosságok és közös (civil) tettek. Egyfelől nagyon közel lehetnénk ehhez, másfelől ilyen messze még nem voltunk ettől.

Kapcsolati-link térkép:

https://sites.google.com/site/vakitfed2/kapcsolati-link-terkep

A fő google oldal (Kivaghy ajánlott könyvek):

https://sites.google.com/site/kivaghykoenyvek/home

Vakitfed

https://sites.google.com/site/vakitfed/

Vakitfed2 

https://sites.google.com/site/vakitfed2/

Társadalomfejlődés társadalomkritika

társadalomismeret (TELJES TANULMÁNY)

https://sites.google.com/site/tarsadalomfejlodes/

Társadalomfejlődés társadalomkritika

(TELJES TANULMÁNY)

https://sites.google.com/site/tarsadalomkritika/

http://kivaghy-vakitfed.blogspot.hu/2011/12/blog-post.html