A demokrácia kézikönyve XXI. sz.

Ez a könyv Kivaghy Kriszti első fontosabb munkája.  

 Figyelem a kész könyv az alábbi link alatt található:

https://sites.google.com/site/tarsadalomfejlodeshaboru/home

Kiegészítések a könyvhöz.

A diktatúrák, fél-demokráciák (háromlábú) szerkezete.

A korábbi manipulációs elméleteim kritikus felülvizsgálata.

(A mellékelt, azonos című ábrával kiegészítve)

Az alapvető megjegyzésekkel kezdem.

Mások politikai elemzését olvasva, hallgatva, megfogadtam, hogy soha nem csinálok olyan alaposabb elemzést, melyből kihagyom a lényeges megjegyzéseket.

A fő téma elsősorban a 2018 előtti évek Fidesz „rendszerét”, ill. az ilyen típusú rendszerek elemzését, kritikáját tartalmazza, azon kívül, hogy módosítja a manipulációs elméletem.

De meg kell jegyezni a jelölt időben, a világba rengeteg probléma volt, van. Illetve ezek sem új problémák, már voltak, vannak. Tehát a régi problémák folytatódnak, részben átalakulnak, újak is keletkeznek. Szóval nem arról szól a történet, hogy a világ teljesen rendben van, csak van egy csúnya Fidesz, meg Orbán, meg Putyin, meg néhány más diktátorszerűség.

A rosszak harca folyik, ahogy általában a történelem során. Az egyik kérdés: mégis melyik a többé és melyik a kevésbé rossz. Úgy néz ki, hogy Európában mégiscsak a Fidesz és az általa kialakított rendszerváltozat a nagyobb rossz. Legalábbis nekünk, magyaroknak, most ezt kell elsősorban elemezni, kritizálni, leváltani, megváltoztatni.

A manipulációval kapcsolatos tévedésem kifejtése.

Mivel meglehetősen sok a tisztázandó körülmény, ezért a lényeggel kezdeném.

Konkrétan, azon korábbi nézetem cáfolnám, változtatnám meg, miszerint az otromba manipuláció kora (alkalmazása) eltűnőben van, megállíthatatlanul haladunk a kifinomult manipuláció felé.

A bővebb kifejtés később következik, de előbb vázlatosan nézzünk át néhány körülményt.

Mi is az, otromba és a kifinomult manipuláció. Miből veszem, hogy van tere az otromba manipulációnak. Valamint beszélni kell a diktatúrák, fél diktatúrák szerkezetéről is, bár ezt a témát egy külön fejezetben fejtem ki, legalábbis reményeim szerint.

Szóval akkor tekintsük át újra a manipuláció lényegét.

Az, hogy valaki, valakit meg akar győzni az igazáról, természetes, nem nevezhető manipulációnak. Ennek a tiszta, trükk-mentes változatát, ha egyenlő idejű megjelenésű, nyugodt légkörű, átgondolásra időt adó, csalásmentes vita során dől el, nevezhetjük gyakorlati, aktuális igazságnak.

Viszont, ha ez a vélt igazság, nyilvánvalóan hamis, vagy ha a meggyőzés eszközei trükkösek átverősek, félrevezetőek, akkor már manipulációról beszélhetünk.

Egyszerűbben, konkrétabban? Manipuláció, ha a vezetés a kommunikációjában az otromba, vagy a kifinomult manipuláció eszközeit használja. Már itt is kirajzolódik a manipuláció két fő fajtája: otromba, valamint a kifinomult.

De így is ketté kell osztani a manipulációt: Van a közlés tartalmának igazságtartalma.

Valamint van a közlés módjának tisztasága, avagy trükkössége. A manipuláció elsősorban az utóbbiról, a közlés módjának tisztaságáról,, pontosabban trükkösségéről szól. De szól a közlés igazságtartalmáról is. Mert, ha valaki egy nyilvánvalóan hamis tartalmú kijelentést tesz, az manipuláció akkor is, ha a közlés módjába nincs is csalafintaság.

De leginkább arról van szó, hogy a hamis tartalmat, trükkös közléssel próbálják elfogadottá tenni. Tehát mindkét jellemző megjelenik.

Sőt van a manipulációnak egy harmadik metszete is, az alapvető manipulációs eszközök, trükkök metszete. Ilyen, pl. az ellenségkép, talán a leggyakoribb, legjelentősebb manipulációs eszköz. De sok alapvető és kevésbé alapvető eszköz, mód van még, amiket az erről szóló könyvemben fel is sorolok.

Ezek után nézzük meg az otromba manipulációt.

Pl. az „ellenségképet” mindkét stílus (otromba, kifinomult) alkalmazhatja csak másképpen.

Az otromba manipuláció egyik jellemzője az egyszerű eszközök, pl. a plakátok, a jelszavak jelmondatok. Indulók, szobrok zászlók jelképek, látványos felvonulások, harsogó jelszavakból álló beszédek, monumentális épületek, események, stb.. A hatalom szimbolikus megjelenítése. A nyílt félelem keltése szintén egy jellemző. Az állandó nyílt, hangos, letorkoló ismételgetés szintén.

A tartalom hamisságát illetően pedig: „a nem magyarázott, akár hamis is lehet” kijelentések, a durva manipuláció jellemzői. A frázisok önmagukban még nem jelentik a hamisságot, de a gyakori megmagyarázatlan frázisok már a hamis tartalomra utalnak. Gyakran szinte nyilvánvaló a ferdítés, a csúsztatás, hamisság, de ez a durva manipulációt, ill. annak alkalmazóját nem zavarja. Nemhogy nem zavarja, de ez a lényege. Nevezzük ezt az egészet: nem titkolt manipulációnak. Tehát a durva manipuláció, egyben, „nem titkolt manipuláció”.  Népiesen, egyszerűen: én vagyok az erősebb, és ha nevetve, vagy komolyan mondok valamit, akkor az úgy van. Nincs szükségem magyarázkodásra, mert erősebb vagyok, aki hisz, hisz, aki nem, én akkor is megyek. Te is tudod, én is tudom, hogy hazudok, legalábbis csúsztatok, de úgysem tehetsz semmit.

Ezzel szemben a kifinomult manipuláció, eszközei is trükkösebbek. Általában a kifinomult manipuláció titkolja, hogy manipulálni akarna, azt meg kifejezetten titkolni szeretné, hogy a tartalma hamis. Vagyis igaznak szeretné beállítani az állításait, akkor is, ha tudja azokról, hogy hamisak.

A durva manipuláció csak egyfajta látszat-igazságra figyel, nem érdekli, ha lebukik. - Én akár most, itt is hazudhatok – üzenet árad belőle. A végső üzenet pedig, ahogy már mondtam, az arroganciáról, az erőről, a rendről, a szolgák védelméről szól.

   Egy kicsit térjünk ki arra, hogy vajon a manipuláció, egyszerűen csak a kommunikációról szól? Természetesen nem. A gondolat, a közlés, a cselekvés összefonódik, nincs egyik a másik nélkül.  Pl. nincs csalás (tett) hazugság (közlés) nélkül. A lényeg, hogy a manipuláció szinte mindig együtt jár, a hamis, csaló, népet károsító politikával. Általában (ritka kivétellel) a manipulációnak eleve, célja, hogy leplezze, magyarázza a rossz, téves, vagy direkt csaló, a vezetés érdekét szolgáló, a népet károsító intézkedéseket, törvényeket.  A manipuláció és a diktatúra édes testvérek.

Nincs olyan hogy jóindulatú füllentés, jó célú manipuláció. Egyrészt nincs megállás, a kis, kevés hazugság határai el fognak tűnni. Másrészt mindenképpen a nép, az emberek lenézéséről és véleménynyilvánítás torzításáról (a demokrácia alapjairól) van szó.

Tehát amikor legyintünk, - á ezek csak hazudnak, füllentenek, hazabeszélnek - akkor tudnunk kell, hogy itt azért manifesztálódott, konkrét borzalmak, jobb esetben borzalmacskák is meg fognak jelenni, vagy már megjelentek. 

    Szóval a könyvemnek volt egy olyan üzenete, hogy az iraki háborúval, (a kísérő kommunikációval) véget ért a durva manipuláció korszaka, (leáldozóban van), átvette a helyét a kifinomult manipuláció, ez fogja uralni a jövőt. 

Azután jött ez a 2010-től kezdődő Fidesz éra, és bebizonyosodott, hogy tévedtem. A Fidesz főleg 2014-től egyértelműen durva manipulációt folytat. Ennek ellenére nem csökken a támogatottsága, a viszonylag jelentős népszerűségét megtartotta. Az előző vezetéseket ennél kisebb hibák miatt is leváltotta a magyar nép.      A Fidesz vezetés hihetetlen mennyiségű és minőségű hibát, aljasságot vét, bizonyos szempontból a legrosszabb legzsarnokibb, legarrogánsabb, legkorruptabb vezetés, mégis talpon marad. A talpon maradás egyik jelentős eszköze: a durva manipuláció. Ugyanis a támogatók egyik nagy rétege: a szolgalelkűek rétege, akiket lényegében a durva manipulációval tudtak maguk mellé állítani.

Erre még visszatérek, de most maradjunk, a Fidesz szimpatizánsok széleskörű elemzésénél.

    A szolgalelkűeken kívül vannak még más jelentős támogató rétegek melyeket „ügyesen” maguk mellé állítottak. Az egyik ilyen, a félelembe tartottak rétege, ez is szélesedett.

Ennek több oka van, pl. ez egyik, a félelem az egzisztenciális félelem „sikeres” kiterjesztése, erősítése.

  A közömbösök, szintén nagy és összetett rétegét ugyancsak fontos többször is említeni, elemezni.

   Van itt még egy réteg, mely tulajdonképpen több nagy kategóriába is besorolható. Részben ők is szolgalelkűek, de nem egészen. Nem is nagyon ostobák, csak egy kicsit. Nem érzik magukat felsőbbrendűnek, nem gyűlölködők, mint a rasszisták. Nevezhetjük őket, túlzott kritika kerülőknek, vagy túlzott konfliktus-kerülőknek. Talán a „naiv helyeslők” a leginkább rájuk illő név. Ez a réteg, nem közömbös, de nem is fél, mégis direkt, vagy, és indirekt az aktuális hatalmat támogatja.

Az egzisztenciális helyzetük miatt aggódókról, megalkuvókról már beszéltem.

De van egy másik félelmi kör is, akik nemcsak az anyagi lecsúszásuk miatt félnek beszélni, kritizálni. Ha nagyon szigorúak vagyunk, akkor gyáváknak, vagy megalkuvóknak is nevezhetjük őket.

Az állandóan intenzíven terjesztett „ellenségkép” szintén jelentősen szélesíti a félelemben tartottak rétegét, ráadásul a terjesztett tévhit alapján, őket csakis a kormány képes megvédeni.

    Az egzisztenciális félelem nem azonos az anyagi érdekkör kiterjesztésével, csak összefügg azzal. Én érdektojásnak nevezem.

Az érdektojásba gyömöszöltek az újabb nagy támogató (szintén erkölcsileg alja) réteg. Egyszerűen azokról van szó, akik anyagilag jól jártak, jól járnak, közvetve, vagy közvetlen az aktuális uralkodással. Tulajdonképpen ők a hatalom kegyencei, többnyire igazságtalanul érvényesülők.  Ez a réteg viszont már direkt támogató réteg. A haveri üzleti körről és azok vonzatáról, másodvonalas mezsgyéjéről van szó. De szó van a funkciós emberekről az állami alkalmazottak egy részéről is. Van, akit néhány ezer forinttal vásároltak meg (ezek összességében ráfaragnak, csak nem veszik észre), és vannak, akiket milliókkal, valamint akiket milliárdokkal. Szóval egyszerűen: a Fidesz, sok embert gyömöszölt bele az érdektojásba.

Ők annyiban kivételek (egy részük mindenképpen), hogy tudatuk tetején, vagy alján, tisztában vannak a vezetés aljasságával hosszabb távú károsságával. Ök. nem szellemileg megtévesztettek, hanem korrupt, kapzsi emberek.

A következő jentős réteg a rasszisták, soviniszták (túlzott nacionalisták) Ezekről az emberekről más tanulmányokban már sokat beszéltem. De az biztos, hogy a Fidesz a politikájával lenyúlta ezen emberek nagyobb részét, tehát az is igaz, hogy a Fidesz szélsőjobbos politikát folytatott. Egyébként, közben kiszorítva (részben középre szorítva) a szélső jobbos pártot. Ezt is „ügyesen” csinálta, mert ha bevállalta volna a valóságos szélső jobbos mibenlétét, akkor kevesebb híve, több ellenzője lett volna.

Akkor most soroljuk fel a Fidesz támogató rétegeket vázlatosan, először az indirekt támogatókat.

1. A félelembe tartottak elsősorban egzisztenciális félelembe, de nemcsak abban. (a szavazópolgárok kb. 5%, 400 ezer fő) Ők indirekt a rossz a zsarnoki oldalt (pl. Fideszt) támogatják.

(Megjegyzés: a számok elsősorban 2017 magyar viszonyokat tükrözik. Természetesen ehhez hasonló viszonyok sok országban lehetnek, az értelmesebb olvasók pedig a világ-folyamatokra is tudnak következtetni. )

2. A közömbösök. További rétegekre oszthatók: akinek derogál a politizálás, Akik nem jönnek rá fontosságára. Akik lusták, önzők, de a hozzá nem értéssel, egyéb kifogással takaróznak. (kb. 10%, 800 ezer fő). Ők is indirekt, a rossz, a zsarnoki hatalmat támogatják.

3. A naiv helyeslők. (kb. 5%, 400 ezer fő). Őket hosszas gondolkodás után, soroltam az indirekt támogatók körébe. Elsősorban azért, mert az indirekt támogatókat (tévedőket) fiatalkori oktatással meg lehet változtatni. Ha az oktatás, majd nyilvánvalóvá teszi, hogy az építő kritika hasznos, akkor ez a réteg is csökkenni fog.

Az indirekt támogatók 2017-ben Magyarországon összesen kb. a szavazópolgárok 20%, 1,6 millió fő)

    Következnek a direkt támogató rétegek.  A diktatórikus hajlamú hatalmat (pl. Fideszt) direkt támogató rétegek:

1. A szolgalelkűek (Őket főleg az otromba manipulációval lehet megnyerni) (A szavazópolgárok kb. 7%, 560ezer fő.)  

2. Az anyagilag érdekeltté tettek. (10% 800 ezer fő)

3. A rasszisták soviniszták jelentős része (2%, 160ezer fő)

4. Régi elvakult támogatók, (fanatizált hívők).

Valamint a politikailag teljesen buták, egyoldalúan tájékozottak, de aktívan politizálók. (2,1%, 180 ezer fő)

(Összesen a szavazópolgárok kb. 21% 1,7 millió fő).

     Itt meg kell jegyezni: sajnos ezek a rétegek nagyon stabil támogatók. Őket még gyerekkori oktatással sem lehet jelentősen megváltoztatni.

Alpárian fogalmazva: a zsarnoki hatalom „ügyesen” összehordott (magához vonzott) egy alja, sitt réteget, amire stabilan építhet.

A zsarnoki hatalom nemcsak magához vonzza, de felpumpálja, ki is szélesíti ezeket a támogató rétegeket.

  Természetesen a különböző rétegek nem élesen választódnak el, sok ember egy kicsit ilyen is, egy kicsit olyan is.

   De térjünk vissza a manipulációra, ill. a szolgalelkűek rétegére. 

A szolgalelkűek – ők, akik szeretik, beveszik az otromba manipulációt.

Szolgalelkűek, de nevezhetjük őket cár atyuska imádóknak is. Vagy hatalom-dörgölődzőknek, stréber típusúaknak is. Vagy: katonatársadalom kedvelőknek. Vagy: birkarétegnek, netalán túlzóan, talpnyaló pondróknak Vagy: kiváltságos érvényesülőknek is. Ugyanis e réteg, tömegtudatát meghatározza - „végre én a tehetségtelen, is lehetek valaki, a nagyságos hatalom segítségével” - gondolat.

Tulajdonképpen a felsorolásból kiderült, hogy e réteg nem egységes. A szolgalelkű lehet ambíció nélküli is, de lehet tehetségéhez képest túlzott ambícióval rendelkező. Vagy itt vannak azok például, akik egy katonás társadalomban érzik jól magukat. A parancsnok nem hazudik, nem téved, csak parancsol – természetesen, mert ez a rend. Sőt olyanok is vannak, akik elnyomásban, morgolódva érzik jól magukat. Sok csoport van. Általában a szolgalelkűnek nehéz elmagyarázni a demokráciát, sőt talán lehetetlen.

  Itt jegyzem meg, a diktatúrákkal, fél-diktatúrákkal a fő probléma, nem a túlzott rend, fegyelem, szigorúság, túlszabályozottság, hanem, az, hogy mindez igazságtalan. A diktátor és társasága (az ellenőrizetlen vezetők) a híveiket, önkéntes szolgálóikat kivételezett helyzetbe hozzák, függetlenül a tényleges hasznos teljesítményüktől. Az esetleges kritizálóikat, lehet az építő kritika is, pedig így-úgy, valahogy büntetik, függetlenül a tényleges hasznosságtól. A diktatúrák károssága továbbá, a rossz vezetés-érdekű döntéshozásból, ill. az alkalmatlan vezetők rossz döntéshozásából adódik.   

  Visszatérve, szóval általában csodálkozunk ezen a szolgalelkű sokaságon, rétegen. Nekik a hatalom, gyakran nem ad, nem is csurgat konkrét hasznot (jövedelmet, pozíciót, stb.) – ennek ellenére kedvelik, tisztelik a nyilvánvaló zsarnoki hatalmat. Csodálkozunk, - miért nem látnak tisztán - és próbáljuk megfejteni, milyen észérvek vezérelhetik őket. Csodálkozunk és mondogatjuk: - de hisz a zsarnoki hatalom eme húzása kontra-produktív, vagy mégse. Ama politika, intézkedés szintén kontra-produktív, de mintha az sem - nem csökken a tábor. Szóval próbáljuk a zsarnokok és a szolgalelkűek gondolkodását, az ésszerűség, a ráció alapján megfejteni. Csakhogy itt elsősorban érzelmi, méghozzá tudat alatti érzelmi folyamatok vannak. Tehát nem lehet csakis a ráció alapján elemezni. Ehhez már társadalompszichológia kell. Itt jegyzem meg, hogy nem tartom pontosnak ezt a kifejezést: tudat alatt. Pontosabb, ha a tudat mélyéről beszélünk, mert a „tudat alatti” sem lehet a tudaton kívül.

A lényeg viszont, hogy az otromba manipuláció valóban kontra-produktív általában, de egy-két rétegre nem, sőt őket, kifejezetten a táborba vonzza.

    Próbáljuk meg ezek után a szolgalelkűek viselkedését konkrétabban elemezni. Ne felejtsük el a „szolgalelkűek” egy gyűjtőkategória, ez emberek akár 9%-a ide tartozhat.

Az értelmes ember háromféle meggyőzést is alkalmazhat.

-          Nézd kedves barátom, világos hogy ez a megállapítás kommunikáció (pl. hogy Soros úr irányítja egész az egész EU-t) mekkora ostobaság. Továbbá nézd kedves barátom, még azt, meg amazt a megállapítást. Akkor elkezdjük sorolni, akár százával, nyilvánvaló ostobaságokat, hazugságokat, féligazságokat. Meg is indokoljuk miért azok. De a szolgalelkűt nem tudjuk meggyőzni. Valamilyen fejébe vert, álokossággal, hamis érvvel válaszol.

Máskor más problémák merülnek fel, pl.:

-          Nézd kedves barátom, ezek milyen korruptak, 170 milliárdot költöttek, olyanra, amit más országok kihoztak 30 milliárdból, ez bizony csalás.  Itt is folytatjuk: – látod nem az első eset, mert ekkor is, meg akkor is hasonló történt. Megint százával soroljuk a példákat. Hát ez nyilvánvaló, nem?- kérdezzük. De a szolgalelkűt ez sem győzi meg. Megint valami ál-érvvel válaszol. Erre ésszerűen cáfolunk, de ez sem hat.

Majd megint más problémák kerülnek terítékre, ekkor is próbálkozunk:

- Nézd kedves barátom, milyen siralmas állapotok vannak az egészségügyben, az oktatásban az igazságszolgáltatásban, a demokratikus intézményekben. Szegénység is van, békétlenség, ellenségeskedés is van. Látod ezt a statisztikai adatot, már Románia is megelőzött bennünk. Ha nem hiszel a statisztikának higgy a saját szemednek. Megint százával soroljuk, mit tett, ill. mit nem tett a vezetés. És megint felsülünk. Ugyanaz történik, ami az előző esetekben, a szolgalelkűt nem tudjuk meggyőzni. Örülhetünk, ha nem gurul méregbe, és nem küld el valahova, mert a szolgalelkűek nem mindig szelídek, sőt gyakran kifejezetten agresszívek, főleg ha támogatást éreznek maguk mögött.

Valójában a pszichés folyamat a következő:

Az első percekben a szolgalelkű is látja a hazugságokat, a csalásokat, a korrupciót, továbbá a kárt okozó intézkedéseket, meg a többi problémát. Csakhogy ezek, bizonyos szempontból imponálnak neki, mert a hatalmat az esetleges érvényesülést, a védelmet, a rendet üzenik neki. Ebbe a tekintélyelvű szellemiségbe, légkörbe a szolgalelkű jobban érzi magát, mint egy igazságos szabad légkörbe. Ezért ez az egész tapasztalás lekerül a tudata aljára (a lelke mélyére), ahol a szégyellni való szimpátia, átalakul ál-ésszerűséggé. Ugyanis a silány kis lelkecskéje tudja, hogy a jellemtelenség bűnébe esne, ezért olyan ál-okosságokat ál-érveket vesz elő, melyek az értelmes döntés látszatát keltik. Végső soron nem lehet meggyőzni, sőt a hatalmi arrogancia, még erőssebben köti a hatalomhoz.

(Megjegyzem, a diktatórikus vezető pszichés folyamatai is hasonlók, önámításról van szó mindkét esetben. A diktátor gyakran népmentőnek hiszi magát.)

  A szolgalelkűekre (egy átlagos társadalomban 4-9% szavazópolgár szolgalelkű) nagyon is hat, sőt mágnesszerűen hat az otromba (szinte nyilvánvalóan hamis) manipuláció (kommunikáció), ezért tévedés volt kijelenteni, hogy ez, korszerűtlen manipuláció.

    A lényegi megállapítás: Az otromba manipuláció korunkban kettős hatású. Kétségtelenül a meggyőzés helyett, inkább elriaszt bizonyos embereket, rétegeket, tömegeket, tehát kontra-produktív, ellenkező hatást kiváltó. Ugyanakkor még korunkban is van egy vonzó, meggyőző hatása. Nem az értelmi tartalmával hat, hanem a mentális üzenetével. Azzal az üzenettel, hogy mi vagyunk a pofátlan, kizsákmányoló, de erős, rendet teremtő, a szolgáinkat megjutalmazó hatalom. Gyere a táborunkba, itt nem számít, ha tehetségtelen gyűlölködő vagy, csak maradj szolga. Mely üzenet meglepően sokakat vonz, ráadásul ez a vonzalom tartósabb, stabilabb, mint más, ésszerű meggyőzéssel elért vonzalom. Adott esetben, adott emberek viszonylatában a kifinomult manipulációnál is tartósabb kötődést, kapcsolatot képes az otromba manipuláció elérni. 

A diktatúrák, fél-demokráciák, (háromlábú) szerkezete.

Néhány mondat a mellékelt ábráról.

A mellékelt ábra kapcsolódik az előbb elmondottakhoz, de a demokráciáról szóló könyvhöz is.  Reménykedem, hogy az ábrát nézegető (tanulmányozó) eljut addig, hogy felismeri a diktatúrák, fél-diktatúrák három tartó pillérét (lábát). Tulajdonképpen nem szeretem a demokráciaszintek sokaságát néhány nagy skatulyába bezárni. Néha mégis az egyszerűsítés miatt kénytelen vagyok nagy skatulyákat kialakítani, úgy mint, diktatúra, fél-diktatúra, fél-demokrácia, igazi demokrácia. Tulajdonképpen a sorból igazán, szerkezetileg, szellemiségében, az igazi demokrácia lóg ki.

A három láb (pillér) nagyon leegyszerűsítve.

Az első láb, ahogy az előzőkben említve volt: a direkt támogatók rétegei, csoportjai. Tehát emberek. A második láb szintén emberek, csoportok rétegek, de ők az indirekt támogatók rétege. 

Valamint a harmadik láb, melyről eddig még nem volt szó, az állami intézményrendszer, a mechanizmusok, a törvények, iskolai tanterv, stb., nevezzük egyszerűen: RENDSZER-nek.

Politikai, társadalmi, gazdasági rendszer. Kicsit részletesebben: választási és vezetés-kiválasztási rendszer, a döntéshozási és irányítási rendszer, az oktatási és tájékoztatási rendszer, tanterv-tananyag, uralkodó ideológia, a gazdasági rendszer, egyéb rendszerek. (Itt jegyzem meg, hogy az iskolai tantervet, a gyerekkori oktatást hajlamos vagyok lebecsülni, kihagyni a rendszer lényeges elemei közül. Pedig rendkívül lényeges.)

De a rendszert feloszthatjuk így is: a rendszer, gyengesége kijátszhatóságai. Valójában ez is több további részre osztható. Akár így is: A választási és vezetés-kiválasztási rendszer gyengeségei. A döntéshozási és irányítási rendszer gyengeségei. Az oktatási és tájékoztatási rendszer gyengeségei. A gazdasági rendszer gyengeségei.  Egyéb al-rendszerek gyengeségei. Ugyanakkor ezek is tovább oszthatók. A gyengeség, kijátszhatóságot (a diktatórikus vezetés képes a  saját szolgálatába állítani) is jelent.

Illetve a gyengeségek kijátszhatóságok következtében, létrejön a valóságos rendszer: a diktatúrákat, fél-diktatúrákat, fél-demokráciákat védő, támogató rendszer. Valójában gyakorlatilag ez a harmadik tartó pillér, a hibák, gyengeségek csak a kihasznált „alkalmasság” okozói.

Az ábrán, ha elférne, még szerepelne, az anarchikus, kiskirályi diktatúrák ábrája is.

A jelenlegi új-kapitalista rendszerek két nagyobb kategóriába oszthatók. A klasszikus diktatúra irányúak. Tehát csak az irányultságuk ilyen, vagyis centralizáló, „nagykirályi”rendszert kialakítók (autoriter rendszerek), de mai keretek között.  Ezek sem egységesek.

Az ábra elsősorban eme rendszereket mutatja, de utal a liberális (anarchikus) irányultságú rendszerekre is.

Ezek a kevésbé centralizáló, gyengébb államot, erősebb magángazdaságot, a kiskirályoknak nagyobb teret adó, ilyen irányultságú rendszerek.  Ezek sem egységesek.

A jelen liberális (anarchikus) rendszerek azért nem tisztán anarchikus kiskirályi diktatúrák, inkább amolyan kevert rendszerek.

Természetesen már régóta nincsenek, teljes anarchiák, (kiskirályi diktatúrák), sőt tartósan talán nem is lehetnek, mert összeomlanak. De vannak anarchikus irányultságú (anarchikus jellemzőket is tartalmazó) rendszerek. Pl. a szabados, a kevéssé ellenőrzött magángazdaság (vadkapitalizmus) egy anarchikus jellemző. A nagytőke dominancia szintén, hiszen kiskirályosodást jelent.  A2007-s magyar rendszert, pl. anarchikus irányultságú rendszernek (sőt kiskirályi fél-diktatúrának) lehet nevezni. A 2017-s magyar rendszert pedig klasszikus fél-diktatúrának lehet inkább nevezni, bár alapvetően szintén új-kapitalista rendszer. Ez utóbbi másképp rossz, másképp antidemokratikus, amitől a rosszaság, az antidemokrácia szintje még lehetne azonos. De a 2017-s rendszer nemcsak másképp, de erősebben is antidemokratikus, sajnos.

Az liberális (anarchikus irányultságú) fél-demokráciában valamivel vastagabb laposabb, instabilabb a hivatalos vezető csoport, mint a klasszikus (nagykirályi) irányultságú fél-demokráciában. Viszont vastagabb a kiskirályi, a másodlagos vezető réteg. A három tartóláb áll, de vékonyabb. Viszont megjelenik egy láb, vagy láb-rész, az alkalmi támogatók rétege. Mert a kiskirályoknak is megvannak a maguk ilyen-olyan, de jellemtelen támogatóik.

Összesítve helyzet, kicsit igazságosabb, mert ugyan a kiskirályi anarchia nagyobb rendetlenséggel jár, valamint igazságtalansággal is, de a diktatúra direkt nagy igazságtalanságai azért megszűnnek. Az emberek egy része pl., a szolgalelkűek rosszabbul érzik magukat, de ennél nagyobb réteg, a szabad lelkűek (egy részük felelőtlen, lusta) viszont jobban érzik magukat. A jelen liberális (anarchikus) új-kapitalizmus valamivel kaotikusabb, mint egy autoriternek titulált rendszer, de általában, azért nem omlik össze. A többségi támogatás valamivel erősebb. Általában kicsit demokratikusabb helyzet alakul ki, de nem sokkal.

Milyen jelentős rétegeket tényezőket szükséges még megemlíteni?

Már beszéltem azokról, akik az összesített vagyoni hatalmi (megbecsültség, siker) hierarchiába igazságtalan helyen vannak, a megérdemeltnél feljebb, vagy lejjebb. Matematikailag is adódik, ugyanannyian vannak igazságtalanul feljebb, mint lejjebb. Az összesített szám függ a diktatúra erősségétől, szerintem a jelen új kapitalista rendszerekben az igazságtalanság aránya 25-50% között váltakozik.

  Meg kell említeni azon 2%-t akik tisztán antiszociálisak, miattuk mindenképpen szükségesek a törvények, és azok betartását felügyelő szervek. Illetve ők már eleve lehetetlenné teszik az ideális kommunizmust, a teljesen szabad, csakis az önfegyelemre épülő társadalmat. Persze más akadályai is vannak az ilyen rendszernek.

    Korábban már elemeztem, hogy diktatúrák indirekt támogató rétege összesen 12-26% között váltakozhat

A direkt támogatók, összesen beleszámítva a lefizethető (anyagilag jutalmazott) embereket, a felsorolt 4 réteget, kb. szintén 12-26% között váltakozhat.

Na de mi van a többséggel, általában az emberek, szavazópolgárok kb. 55-70%-val?

Az igazán kiváló emberek, csak a sokaság néhány százalékát (kb. 3-5%) teszi ki.

A társadalmi többség (51-65%) nem nevezhető indirekt támogatónak azonban diktatórikus rendszer (intézményrendszer, törvények, mechanizmusok, stb.) bekényszerítheti őket egy ilyen helyzetbe. Meg kell jegyezni, hogy a másik könyvembe felsorolt kb. 40 féle általános emberi gyengeség, természetesen a többség gyengeségei. Ettől függetlenül a többség, már a többségi helyzeténél fogva sem nevezhető rossznak, vagy jónak. Persze sok további részre, rétegre, csoportra oszthatók, de itt, most egyszerűsítsünk.

Nevezzük a többséget: rendszerfüggő támogatóknak. Alapvetően „jó” emberek, de a rendszer, főleg az antidemokratikus rendszer, képes ilyen-olyan helyzetbe kényszeríteni őket.

Ezzel együtt, van gyengébb-erősebb többségi támogatás. A nagyon gyenge többségi támogatás, már népi elégedetlenség, felháborodás, esetleg forradalmi helyzet.

Az igazi megoldás, az igazi demokrácia. Ez vajon, hogy nézne ki?

Tehát az igazi demokráciában is lesznek (részben megmaradnak) ugyanazon rossz, káros tényezők (pl. kiskirályok, igazságtalanság, stb.), mint jelenleg, csak mindezek kisebb gyengébb, keskenyebb arányban. A diktatórikus hajlamú hatalom pillérei is megmaradnak (hiszen szolgalelkűek, érdekemberek, stb. mindig is lesznek) csak gyengébb, keskenyebb formában (arányban).

A laposabb alakú (kevésbé hierarchikus) vezetést a három láb alig tartja, sőt ha ezen múlna a rendszer, akkor összeomlana. Mert alig vannak félők, közömbösök, de a szolgalelkűek, a buták, egyebek is kevesen vannak. A vezetést védő, támogató intézményrendszer is keskeny, gyenge. A rendszert, a demokratikus vezetést, végeredményben a többségi támogatás, valamint a közvetlen demokrácia tartja stabilan.

A virágos jövőképből térjünk vissza a kopár jelenbe.

Konkrétabban a fél-diktatúrák kialakítása.

A diktatórikus hajlamú vezetés, tudatosan, vagy csak félig tudatosan, jó érzékkel, szerencsével is, vastagítja, erősíti a három pillért. A direkt támogatók, ill. a szolgalelkűek rétegét pl. az otromba manipulációval. Persze a három pillér egymást is erősíti, nemcsak a vezetést tartják.

Mert pl. hiába alakítana ki a vezetés egy 21%-os direkt támogató kört (ha az indirekt támogatókat is hozzávesszük, akkor is csak 41%), ha nem lenne egy olyan választási rendszer, amelyben ez elég a hatalom birtoklásához. Ha kell, akkor a rendszer gyengeségét kijátszva, a választási rendszert alakítják a támogatók számához. Itt is megemlítem, a „nagy felfedezést”, korábban ugyanis a diktátor-jelöltek, szinte mindenkit maguk mellé akartak állítani. De aztán valaki rájött, a ravaszak pedig követik: - minek, elég, ha 21%, akármilyen ember támogat, őket viszont bárhogy magamhoz kell kötni, lényeg, hogy minél erősebben, stabilabban. Fontosabb a stabil kötés, mint a nagyon sok ember.

Ez csak egy példa, de a támogató emberek (réteg) és a rendszer (intézményrendszer, törvények, stb.) összjátéka, egymásra hatása számos példával igazolható, Pl. az oktatásban. Pl. a jogalkotásban, stb.. A diktatórikus hajlamú vezetés, tehát a három pillért (indirekt támogatók, direkt támogatók, rendszer) külön-külön is erősíti, de közvetve egymás által is erősíti. Ez egy folyamat, néhány szélsőséges esetben egészen vastag pillérek, egészen kemény diktatúrák is kialakulhatnak. Sajnos Magyarországon is fennáll ennek a veszélye.

   Ráadásul is erre szintén a 2010-2017 évek mutattak rá (sőt már 2006-tól számolhatjuk), meglepően könnyen gyorsan ki lehet szélesíteni, meg lehet erősíteni a vezetést támogató pilléreket, mind a hármat (ill. 5-t). Legalábbis Magyarországon, ill. a magyar társadalomhoz hasonló társadalmakban. Néhány év alatt sikerült silányabbá tenni (félig lerombolni, a Rákosi-rendszer állapotáig vissza-bontani) az egyébként is gyenguska demokratikus intézményrendszert, vagyis kialakítani egy viszonylag stabil fél-diktatúrát támogató rendszert.

Mindez sajnos igaz az emberi pillérekre is, itt is meglepően gyorsan, könnyen ment a szélesítés, vagyis a rombolás. Igaz itt sem voltak erős alapok, de akkor is. Ez számomra is meglepő volt, de ez a valós tény. Néhány év alatt is sikerült a támogatók, elsősorban a szolgalelkűek rétegét kiszélesíteni, de a többi réteg, többek között az indirekt támogatók rétegei is erősödtek.  Ami a teljes társadalom, gyengülését, jellembeli aljasodását, politikai tájékozatlanságát, mindezek növekedését jelenti. Nem az volt a meglepő, hogy mindezt a vezetés befolyásolni képes, hanem az, hogy milyen gyorsan, könnyen. Úgy látszik, ide is igaz a mondás: nehéz valamit felépíteni, de könnyű azt lerombolni. Jó esetben, hosszú évtizedek alatt sikerül egy demokratikusabb rendszert, demokráciára alkalmasabb népet kialakítani, amit a jelek szerint, hét-tíz év alatt (ez történelmi mértékben egy másodperc) sikerül vissza- rombolni. Pl. száz év fejlődését, tíz év alatt le lehet bontani. Sajna ez van.

  A náci Németország, Észak-Korea és más példák azt mutatják, hogy tizenöt év alatt, összesen akár 80%-ra ki lehet szélesíteni a támogató rétegek szélességét, elsősorban a szolgalelkűek, a naiv helyeslők, valamint az alultájékozottak rétegét.

A megoldás alapja, egyfelől a demokráciára nevelő gyerekkori oktatás, másfelől a lebonthatatlan, kijátszhatatlan rendszer (intézményrendszer, törvények, stb.).  És ez vajon hogy jön létre? Ez a jó kérdés.