Tisza-lejtősakna (1921-1932)
1920. július 31-én a Nagykovácsi Erdőgondnokság szénkutatási engedélyt kér Nagykovácsin a gróf Tisza család birtokán; a Kálmán védnevű bányatelek adományozását kéri Nagykovácsi határában Erős Rezső erdőtanácsos, Gróf Tisza István jogutódai képviseletében a Bányakapitányságtól. 1921-ben a régi Eder-bánya közelében, az egykori Mészáros-árokbeli táró helyén lemélyítették a lejtősaknát. 1923. január 16-án szállítóvitlát, július 26-án robbanóanyagraktárat helyeztek üzembe. 1923. október 16-án a dolgozók csatlakoztak az egész országot érintő sztrájkhoz, amely végül november 6-ig tartott. Eddig mintegy 6.300 t szenet termeltek ki; 1922-ben 1957 t, 1923-ban 3620 t, 1924 első három hónapjában pedig 755 t volt a termelés. Ezt követően a termelés 1924. áprilisában leállt. Ebben az évben a Tisza család a bányát felhagyta, az üzemet végül csaknem öt évnyi állás után bérbe adták.
1929. január 2-án Simig Ádám a Bányakapitányságnak bejelentette, hogy a nagykovácsi gróf Tisza uradalomtól a bányát negyven évre bérbe vette; májusban a felhagyott lejtős aknát tovább mélyíttette és egy függőaknát is létesített. Simig a bányát teljes mértékben villamosította, de végül tőke hiányában hosszabb ideig nem tudta működtetni. 1930. augusztus 6-án a nagykovácsi üzemvezetőség a bányamű szüneteltetéséről ad jelentést a Bányakapitányságnak és erről értesítik a hartai illetőségű Simig Ádámot.
1930. augusztusától Heisler Ervin budapesti kereskedő és szállítmányozó veszi bérbe a bányát. Az aknában a termelést tovább folytatta, sőt, még egy lejtős aknát is létesített kutatási jelleggel.
1931. június 6-án gázmérgezésben három ember veszti életét a szellőztető készülék meghibásodása miatt. A szerencsétlenség miatt a bányahatóság ezt követően - a hiányosságok megszüntetéséig - hosszabb időre ideiglenesen lezárja az üzemet. Heisler Ervin ezt követően pénz nélkül maradt és pénzváltók hamisítása miatt még az év vége előtt külföldre szökött. Ellene 1932. januárjában körözési parancsot adtak ki. A bányában a termelés ekkor ideiglenesen ismét szünetel.
1932-től Farkas Jenő és üzlettársa, Geiringer Ottó bérli a bányát. A két bérlő azonban csakhamar a figyelem középpontjába került, ugyanis míg a kitermelt szenet igen jó áron értékesítették, addig az üzemben dolgozó 97 bányászt nem fizették ki. Miután a bérlők a pénzzel és a bányászok munkakönyveivel felszívódtak, a termelés 1932. május 7-én leállt, de az üzem fenntartásával az erdőgondnokság továbbra is törődött. Erre ad támpontot egy 1932. május 25-én kelt újságcikk, amely három bányamunkásról számol be, akik bányalégrobbanástól súlyos égési sérüléseket szenvedtek.
A történtek után még Mánik Sándor miskolci bányatulajdonos vette haszonbérbe a bányát rövidebb időre. Azonban Mánik nemsokára bekövetkezett hirtelen halála miatt özvegye a bányát nem tudta fenntartani, ezért azt november 15-én az uradalmi erdőgazdaság véglegesen lezárta.