Szénosztályozó

A solymári szénosztályozó (1924-től napjainkig)

Aki Solymár felől Pilisszentiván felé autózik és kb. félúton a két település között jobb kéz felé néz, egy öreg, viharvert épületet pillanthat meg, mellette egy vasszerkezetű híddal. Sokakban megfogalmazódhatott már a kérdés: milyen épület ez, mi célt szolgálhatott? Milyen célból építhették? A válaszért egészen az 1920-as évek elejéig kell visszamennünk, amikor a Budapestvidéki Kőszénbánya Rt. a pilisszentiváni Erzsébet-akna felhagyása, s egy új akna építése mellett döntött. Ez az új aknaüzem lett később a Solymár-akna, melynek részére kezdték meg az osztályozóépület építését, elsőként a földmunkákkal 1924-ben. Az osztályozó 1925 decemberében állt üzembe. A szénnel teli csilléket kézi erővel mozgatták az akna szájától az osztályozó tetején épített buktatóig. A kitermelt meddőanyagot csillékben, a hídon kézi erővel áttolva borították ki a meddőhányóra. Az épület alá három normálnyomközű rakodó és tárolóvágányt építettek, ezzel egy időben az Erzsébet-aknai iparvágányt felszámolták. A Solymár-akna 1939. szeptemberi elfulladása után az osztályozóépületet üzemen kívül helyezték.

1948-ban a Jóreménység-altárói és az István-aknai szénszállítás útvonalát egységesítették; a kisvasút pályaudvarát az osztályozó melletti területen építették meg. 1948 szeptemberétől kezdve szállították osztályozásra az újonnan megnyílt Jóreménység-altáró és az István-akna szenét. Amikor a szénnel megrakott szerelvény megérkezett az osztályozóhoz, először a csillékbe elhelyezett fadarabokat kellett összeszedni, megszámolni. Ebből állapították meg a napi termelés mennyiségét, a fejtésekben dolgozó csapatok teljesítményét. A vonatot ezután szétakasztották, a csilléket egyenként az osztályozónál lévő hídhoz tolták. A csillékből a szenet az osztályozó épületének tetején, buktató segítségével ürítették. Egy kis iroda és melegedő volt az osztályozó előtt baloldalt ahol a statisztikákat vezették.

1958 és 1959 között nagyszabású korszerűsítő munkálatokat végeztek az osztályozón: felújították a vasúti hidat és elkészült egy új, föld alatti tárolóbunker is, amelybe a ma is látható szállítószalag vezet le. A kisvasút végállomásán egy páros csilleürítő berendezést építettek, elektromágneses csilleforgatóval. A csilleforgató mágnese olyan erős volt, hogy a pár méterre álló ember zsebéből a vasszerszámokat szó szerint kitépte. A csilleforgató alatt rostélyt építettek be, amely arra szolgált, hogy kiszűrje a szén közül az esetleg fel nem robbant gyutacsokat; a szén kiborításakor a rácson a robbantóvezetékek, és az esetleges gyutacsok fennakadtak. A rostély alatt a szén a bunkerbe került, ahonnan szállítószalag hozta ki az osztályozóépületbe; itt a munkások a szenet kézzel válogatták át. A válogatás után a surrantó nyílásokba került szenet MÁV vagonokba rakták át, amelyeket a bánya gőzmozdonya vontatott ki a pilisvörösvári állomásra. Az osztályozóépülethez kapcsolt vashídon a korszerűsítés után is megmaradt a kézi erővel történő mozgatás; a meddővel teli csilléket a meddőhányón épített ideiglenes vágányokon mozgatták (itt folyamatosan hosszabbították, igazították a pályát, ahogy haladtak előre.)

1969. december 31-ével az osztályozót leállították. 1970-től a területet a Kőfaragó és Épületszobrászati vállalat vette át, akik kőzúzó- és őrlőüzemet építettek fel az osztályozó szomszédságában. Az épület jelentős átalakuláson ment keresztül; új gépekkel, berendezésekkel szerelték fel, a surrantókat tömlős ürítőgaratokkal váltották fel, melyekből a végtermék kőport töltötték tehergépjárművekbe. Napjainkban az egykori, szebb napokat is megélt osztályozóépület berendezéseivel és a tárolóbunkerrel együtt használaton kívül áll.

( a pontos leírásért köszönet Óvári Sándornak!)

Archív képek az osztályozóról /Csovics Balázs gyűjteményéből/

Vasúti híd újjáépítése 1959-ben /Csovics Balázs gyűjteményéből/

Az osztályozó ma /Pálfy Gergely, Sági Balázs, Martin képei/

Főoldal