Borbála-táró

Borbála-táró (1942-1948)

A Borbála-táró építése szorosan kapcsolódik az István-akna megépítéséhez, kihajtását 1942-ben kezdték el A Táncsics utcára nyíló, 250 méter hosszú táró a tszf. 210. méteres szinten csatlakozott az aknába. A csatlakozáshoz közel képezték ki az üzem lőszerraktárait is. Még mielőtt István-akna termelésbe állt volna, a Borbála-táróból több ereszkét hajtottak ki a felszínhez közeli széntelepek felé, és még 1942-ben elkezdték a termelést. Végül 1943 augusztusában díszes ceremónia kíséretében hivatalosan is felavatták az üzemet. A megnyitása utáni években nem csak a szénszállítás miatt volt jelentős a táró megléte; a II. Világháború vérzivataros idejében, a folyamatos bombázások elől Pilisszentiván népe a tárót óvóhelyként használta. A táró szájánál egy kicsi, faszerkezetű szénosztályozó épült fel, innen kettő darab, MD2-es típusjelű diesel mozdonyka szállította el az osztályozott szenet a solymártelepi rakodóhoz. A mozdonyokat a zagyvapálfalvi gépgyár (Salgótarján) gyártotta 1942-ben. A táró és a hozzá kapcsolódó bányavasút 1948-ban szűnt meg, mikor az István-aknát bekapcsolták az újonnan épített és korszerű villamosvontatású kisvasútba.

A táró bejárata a bezárás után még sokáig megvolt, azonban ezt is utolérte végül az enyészet. Helye ma már felismerhetetlen, csupa szeder és csalános. Az egykori táróra csak az István-aknához vezető földút melletti, hosszú berogyásból lehet következtetni.

A megnyitó ünnepségen készült képek /ismeretlen képei/

Néhány kép 2007-ből /Óvári Sándor, Sági Balázs képei/

Főoldal