István-akna

(Szent) István-akna (1941-1969)

A Szent István aknai mező feltárását Ajtay Zoltán bányamérnök dolgozta ki és valósította meg, aki társaival együtt 1941-ben megalapította a Pilisszentiváni Kőszénbánya Kft.-t. Ajtay, aki a Hungária-bánya korábbi főmérnökeként tisztában volt a régióban található szénmezők elhelyezkedésével, az aknát egy 99 méter magas dolomit kúpba mélyíttette a tszf. 238. méteren. Az akna elhelyezkedése rendkívül szerencsésnek volt mondható, ugyanis három szénmező; a korábban vízbetörések miatt elfulladt Irma-aknai és Hungária-aknai teleprészek - amelyeken a korábban visszahagyott szénpilléreket művelték -, valamint az aknától déli irányban elhelyezkedő Zsíroshegyi-mező, amely addig érintetlen teleprészt képezett. Ajtay - okulva a Hungária-akna elfulladásából - a vízmentesítő és szivattyú telepet, valamint a fő szállítóvágatokat a nyugalmi víznívó fölött építtette ki. Az akna mélyítését 1941. augusztus 1-jén kezdték meg. A +210. méteres szinten nyitott Borbála-táró 28 méter aknamélységben csatlakozott az aknába. A tárón keresztül történt a kitermelt szén kiszállítása, egészen a megszűnéséig.

A bányaavató ünnepséget fényes keretek között 1943. szeptember 19-én tartották, melyen Kovács Vince váci püspök is megjelent és személyesen szentelte fel az aknát. Az 1946-ban bekövetkező államosítás után az akna nevét István-aknára változtatták. Az 1960-as évek elejére a bánya szénvagyona lassan kezdett kimerülni, ezért a bányaigazgatóság újabb területek bevonását szorgalmazta. Tervet készítettek az 1920-as évek elején bezárt Erzsébet-akna nyugati szénmezejének újbóli feltárására, amit a nehézipari minisztérium 1964-ben engedélyezett. A terveknek megfelelően egy új, nagy teljesítményű szivattyútelep létesült és megkezdődött az irányvágat kihajtása az István-akna felől a feltárt terület felé. A várhatóan jelentősen növekvő szállítási kapacitással az akna nem tudott volna megbirkózni, ezért egy új lejtősakna építésébe kezdtek. Ennek 1967-es elkészülte után István-aknát bezárták.

1968. november 18-án az István-aknán iszapolást végzők egy lezárt vágatot nyitottak meg, de a művelet megkezdése előtt nem végeztek metánmérést. A vágatban felgyülemlett metán berobbant, hét dolgozó sebsült meg, szenvedett égési sérüléseket. A robbanás után István-aknát I. sújtólégveszélyes osztályba sorolták.

1969. április elsején az akna melletti kéményt ledöntötték, s ezzel elkezdődött a pilisi szénbányászat szomorú végjátéka. Az akna épületeit még ez év tavaszán lebontották, illetve néhányat közülük (pl. a gépházat, az irodaházat) lakóházzá alakítottak. A telep keleti részén látható kisebb betontömb a valamikori vízkivételi mű helyét jelzi. A kémény lebontásáról készült egy nagyon jó, ámde szomorú sorozat, ami alább megtekinthető.

Archív képek /Óvári Sándor gyűjteménye, ismeretlen képei/

Gőzkazánok tisztítása 1961-ben /Csovics Balázs gyűjteményéből/

"...a feleslegessé vált kémént és tornyot is ledöntötték és

attól kezdve

nem lehetett hallani müszakváltáskor háromszor

a gőzduda

méltóságteljes fujását..."

A kémény ledöntése 1969. április 1.-én /Markos Ferenc képei/

Főoldal