II. lejtősakna

II-es (pilisszentiváni) lejtősakna (1964-1978)

Az 1960-as évek elején a Pilisi Bányaüzem vezetése elhatározta, hogy az egykori Erzsébet-akna mezejének még érintetlenül maradt teleprészeit feltárja, s szénvagyonát kitermeli. Ebben az időben az István-akna szénvagyona kimerülőfélben volt, így a lejtősakna megépítése és termelésbe történő bekapcsolása fedezte volna a kieső szén mennyiségét. A nehézipari minisztérium 1964-ben engedélyezte az Erzsébet-aknai szénmező újbóli feltárását. A szénszállítás hatékonyabbá tételéhez tervezett, 400 méter hosszú lejtősakna építése még ebben az évben kezdetét vette, az Erzsébet-aknai mezőrész felé István-akna felől megkezdődött az irányvágat kihajtása. Egy nagy teljesítményű (20m3/perc) vízmentesítő telep is létesült. A lejtősakna 1967-re készült el, így kiváltotta az István-aknát, melyet ezzel egy időben leállítottak. Az István-akna rekonstrukciós művelete néven elkezdett beruházás az akkori árakon mintegy 20 millió forintba került. A termelés megindulása után a vasúti szállítás az István-aknai vonalrészbe kapcsolódott be. Az újranyitott Erzsébet-aknai mező azonban nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket, mert a valóságban sokkal kevesebb volt az érintetlen teleprész, mint a feltételezett. A teljes feltárásra azonban már sosem került sor, mert a nehézipari minisztérium egy 1969-ben hozott rendelete alapján, december 31-i záros határidővel a termelést le kellett állítani, a bányaüzemet pedig bezárni. A lejtősaknán 1969. júliusában gördült ki az utolsó csille szén, ezt követően a bányatérségek beiszapolásra kerültek.

Mivel a lejtősakna létesítésekor az egyik ereszkében nagy mennyiségben (1 köbméter/perc) igen tiszta és jó minőségű karsztvíz gyűlt össze, ezért a bányaüzem felajánlotta Pilisszentiván - akkoriban súlyosan akadozó - vízellátásának biztosítására. A bányán keresztül kiépített vízvezeték külszíni vízvezetékhez történő csatlakoztatásával, 1966. végétől a bányában fakasztott karsztvízből lett biztosítva az ivóvíz ellátása. A bánya bezárása után a karsztvízgyűjtő térségeket nem zárták le, hanem - immár a Vízművek tulajdonában- továbbra is fenntartották.

A vízmű időközben - átszervezés folytán - a Duna Menti Regionális Vízművekhez került, a falu vízellátását 1978. július 1-től - ezúttal véglegesen - a dunai víznyerő kutakból oldották meg. A bányabeli vízellátás megszüntetése után, 1978. végén a még fenntartott bányatérségek is lezárásra, betömedékelésre kerültek. A lejtősakna a falu új temetője után, az aszfaltozott út jobbos kanyarulatánál nyílott.

Lejtősakna építése 1964-ben /Csovics Balázs gyűjteményéből/

Néhány kép 2007-ből /Hegedűs András képei/

Főoldal