Eder-akna (1863-1879)
Eder Ferenc pesti fűszerkereskedő a Nagykovácsin 1859 óta végzett kutatásai alapján 1863-ban, a Miesbach-aknától 210 méter távolságra egy 15 öl (kb. 33 méter) mélységű aknát mélyíttetett. Az aknából két szinten rakodót képeztek ki, az I. sz. szint a külszíntől 23,0 méterre, míg a II. sz. szint a külszíntől 33,0 méterre volt kiképezve. Eder halála miatt 1867 nyarán a termelés leállt, a bánya víz alá került csaknem két évre. 1868 január 20-án a budai m. kir. Bányabíróság csődeljárást kezdeményezett a bányaüzem ellen és csődgondnokot nevezett ki, aki a bánya bezárását nem javasolta. Április 30-án az örökös Eder Anna Mária a kutatási engedélyek meghosszabbítását kérelmezi.
Az egy évre elhúzódó eljárás végén, 1869. január 21-én Nagy I. M. és társai vették át a bánya üzemeltetését évi kb. 1000-1500 tonnás széntermeléssel. Meghatalmazottjukként 1869. június 2-án - az akkor megalapított Földtani Intézet első igazgatóját - Hantken Miksa bányamérnököt jelentik be a bányahatóságnál. A bánya műszaki vezetését Hantken Miksa 1873-ban Bizenti Frigyesnek adja át.
1876-ban a termelés már hosszabb időn át szünetelt, ezért a bányahatóság a tulajdonosokat a munkálatok folytatására szólította fel. A termelés a széntelepek nagymérvű zavartsága, a vetődések általi töredezettsége - és ebből kifolyólag a termelés költséges volta - miatt valószínűleg ezután sem indult újra. Nagy I. M. végül 1879. december 9-én jelentette be a bánya végleges felhagyását.