Jóreménység-altáró

850. m.-nél délkeleti irányban a III-as főszállító vágat, az I-es fősikló és a III-as sikló, amikkel az Északi mezőt tárták fel,

1000. m.-nél nyugati irányban az I-es sikló az Antal mező

(Északi mező) és Antal-lejtakna felé,

1200. m.-nél a Keleti-altáró 300m és a Délkeleti-altáró 200m hosszban és végül

1250. m.-nél déli irányban az V-ös sikló, amik a Déli mezőt igyekeztek feltárni.

1954-ben láttak neki az I-es sikló felső rakodójától a Nyugati, vagy más néven Antal irányvágat kihajtásának, mellyel az Északi mező részét képező Antal bányamező bekapcsolását tervezték, hosszabb távon pedig a Béta, majd a Delta mezőkig tartó meghosszabbításával számoltak. 1954. június 25-én az irányvágat hajtása során a fél évszázaddal korábban felhagyott Zwierzina-féle bánya öregségi műveletét közelítették meg, melynek pontos holléte nem volt ismert az üzem vezetése és dolgozói előtt. A felhagyott vágatokban jelentős mértékben felgyűlt öregségi víz és felszabaduló gázok áttörték a szénfalat, elmosták az I-es siklót, majd a siklón lezúdulva elöntötték a fő szállító vágatot. A vízbetörés kis híján megpecsételte az üzem sorsát, de végül a helyreállítás mellett döntöttek, azonban az Antal irányvágat kihajtását abbahagyták.

Hogy elkerüljék a hasonló, katasztrofális eseményeket és öreg műveleteket, az Antal mezői vízbetörés után a bánya vezetése új tervvel állt elő. E szerint a főtáró 800. méteréből kiágaztatva kezdik el egy irányvágat kihajtását, amihez kapcsolódó szállítóvágatokkal a Béta és Delta mezőket tárják majd fel.

1954 szeptemberében kezdetét vette a 2400m hosszú Nyugati-altáró kihajtása, ezzel elindult a Nagykovácsi I. bányatelek nyugati felének, majd a Nagykovácsi II-es bányatelek teljes feltárása. A táró kihajtását a korábban már említett Husztics-féle brigád végezte, havi 200m-nyi vágat kihajtásával. Ekkoriban ez kiemelkedő teljesítménynek számított az országban.

1955 márciusában a Nyugati-altáró elérte a nagykovácsi temetőtől északra elhelyezkedő szénmezőt, a Béta-mezőt. Az altáró 900. méterében, déli irányban hajtották ki a Béta-mezei főszállító vágatot, melynek célja a régen Nagykovácsiban működött bányák mélyebb szinteken való megkutatása volt. Ezzel a Nagykovácsi I. bányatelek egész szénvagyona feltárásra került.

A Nyugati-altáró kihajtása ezután tovább folytatódott, s fél év múlva, 1955 októberében a Husztics brigád lyukasztott Bürger Antal csapatával, akik a Nagykovácsi nyugati végén lévő II. lejtősaknai ellenmunkahely felől, a rakodótól hajtották az I. sz. fősiklót az altáró felé. A kihajtása során megindult a Delta I. mezőrész feltárása. Novembertől a kitermelt szenet már a vasút szállította. Az altáró kihajtása azonban itt még nem ért véget. Kb. 200m hosszabbítást követően létesítésre került a III. fősikló, majd a táró végén, kb. a 400. m-nél az I. főereszke, mellyel már a Delta II. mezőfeltárása kezdődhetett el.

A Delta II. mezőrész feltárása 1961-ben vette kezdetét. Ehhez kb. a Nyugati-altáró 2300. méterében egy teljesen új szállító vágatot kellett hajtani, mert a meglévő, fentebb leírt altáró kialakítása - az I-es fősiklói elágazástól - erre nem volt alkalmas. Ezért elhatározták és megkezdték az Új-Nyugati altáró kihajtását északnyugati irányban, ami a mezőt északi oldalon követte és a meglévő altáróval párhuzamosan haladt. Kb. a 200. méterénél déli irányban ágazott el a II. fősikló, 400m-nél pedig a szállítás megkönnyítése miatt összeköttetést létesítettek a két vágat között. Ennél az összekötésnél hajtották ki - immár az első vágatból kiindulva - dél felé a III-as fősiklót, majd végül nyugati irányban az I-es főereszkét. Ez utóbbi már a Delta II. mező termelésbe való bekapcsolását végezte. Ezekkel a műveletekkel a Delta I. mező feltárását befejezték, ugyanakkor az Új-Nyugati altáróval folytatták a Delta II. feltárását és kialakítottak egy nagyméretű zsompot is.

Ekkoriban C mező néven összevonták a Delta I. és Delta II. mezőket. A további feltárás során, kb. a 600. méternél dél felé kihajtották a II. főereszkét, mely újabb jelentős területet kapcsolt be a szállításba. A II. főereszkét elhagyva az alapvágat - melyet innen már C mezei főszállító vágatként jeleznek - délnyugati, majd déli irányt vett és a IV. fősiklónál végződött. Ezzel 1966-ra - sajnos véglegesen - befejeződött az altáró kiépítése és a főszállító vágatok kihajtása. A IV-es fősikló délnyugati irányban tárta fel a Delta II.-t, de a teljes mező feltárására már sosem került sor. Az új altáró biztosítását javarészt beton idomkövekkel, kisebb részben faácsolattal biztosították.

A Jóreménység-altáró, s ezen belül a Delta mezőrész egészen a bezárásig, 1969. december 31.-ig termelte a jó minőségű barnakőszenet. Ez volt a Pilisi bányavidék legutolsó termelő üzeme 1969. június 30-tól a bezárásáig (a széntermelés előbb Pilisszentivánon 1969. június 30-án szűnt meg).