Megváltás az Ószövetség alapján

Áldozatok az Ószövetségben

Először igei példákkal szeretnénk alátámasztani, hogy az ószövetségi áldozatok Jézus helyettes áldozatának előképei voltak.

A Bibliában legelőször az 1Móz 4-ben találkozunk az áldozat jelenségével.

"Egy idő múlva Kain áldozatot vitt az ÚRnak, a föld gyümölcséből. Ábel is vitt az elsőszülött bárányokból, a kövérjükből." (1Móz 4:3-4)

Már az első testvérpár is mutatott be áldozatot Isten színe előtt. A legközelebbi példa Noé hálaáldozata:

"Azután oltárt épített Nóé az ÚRnak, és vett minden tiszta állatból és minden tiszta madárból, és égőáldozatokat mutatott be az oltáron. Amikor az ÚR megérezte a kedves illatot, ezt mondta magában az ÚR: Nem átkozom meg többé a földet az ember miatt, bár gonosz az ember szívének szándéka ifjúságától fogva, és nem irtok ki többé minden élőt, ahogyan most cselekedtem." (1Móz 8:20-21)

Az ember számára érthetetlen, hogy miért áldozza fel egy állat életét, de ez Isten számára "kedves illat".

Az állatáldozatok vérontással járnak. A vér először kap többletjelentést, amikor Isten ítéletet tartott Egyiptom felett, Izráelnek a vért mint jelt adta egyedüli okként a megmenekülésre.

"Azután ezt mondta az ÚR Mózesnek és Áronnak Egyiptom földjén: Ez a hónap lesz az első hónapotok. Ez lesz az első az év hónapjai között. Mondjátok meg Izráel egész közösségének: Ennek a hónapnak a tizedikén vegyen magának mindenki egy bárányt, családonként és házanként egy bárányt. Ha kevés a ház népe az egy bárányhoz, akkor a legközelebbi szomszédjával együtt vegyen a lélekszámnak megfelelően. Vegyétek számításba, hogy ki mennyit tud megenni a bárányból. Legyen a bárány hibátlan, hím és egyéves. Juhot vegyetek, de vehettek kecskét is. Ennek a hónapnak a tizennegyedik napjáig tartsátok magatoknál, azután estefelé vágja le Izráel egész gyülekezeti közössége. Vegyenek a vérből, és kenjék a két ajtófélfára és a szemöldökfára azokban a házakban, ahol megeszik. Ugyanazon az éjszakán egyék meg a tűzön sült húst, és egyenek hozzá kovásztalan kenyeret keserű füvekkel. Ne egyétek nyersen, se vízben főzve, csak tűzön megsütve, és a feje, a lábszárai és a belső részei együtt legyenek. Ne hagyjatok belőle reggelre. Ha mégis marad belőle reggelre, azt égessétek el. Így egyétek meg: legyen a derekatok felövezve, sarutok a lábatokon, bototok a kezetekben, és sietve egyétek: az ÚR páskája ez. Mert átvonulok ezen az éjszakán Egyiptom földjén, és megölök minden elsőszülöttet Egyiptom földjén, akár ember, akár állat az. Ítéletet tartok Egyiptom minden istene fölött - én, az ÚR. De az a vér jel lesz házaitokon, amelyekben ti laktok. Ha meglátom a vért, akkor kihagylak benneteket, és tirajtatok nem lesz pusztító csapás, amikor megverem Egyiptom földjét. Tartsátok emlékezetben ezt a napot, és ünnepeljétek meg az ÚRnak nemzedékről nemzedékre. Örök rendelkezés ez, hogy megünnepeljétek!"

(2Móz 12:1-14)

Az áldozati báránynak hibátlannak kellett lennie, mint ahogy Jézusról is úgy ír az Ige, mint bűntelen áldozatról:

"Mert a törvény erőtlen embereket rendelt főpapokká, a törvény utáni eskü igéje pedig a Fiút, aki örökre tökéletes." (Zsid 7:28)

A 3Móz 4-ben az Úr rendeklezik a vétekáldozatokról. Minden esetben megjelenik a vér, mint engesztelés:

"Mártsa a pap az ujját a vérbe, és hintsen a vérből hétszer a szentély kárpitjára, az Úr színe előtt." (3Móz 4:6)

Nem embertől származik a vér szövetsége, hanem Isten rendelkezett így, hogy az ószövetségi ember Őelőtte mutattasson be a főpap által (ennek jelentősségét a megváltás újszövetségi magyarázatánál fejtjük ki) véresáldozatot vétkeiért. Emberi logika alapján nem érthető az egész cselekmény, és az sem, hogy miért következménye vérnek a megbocsátás. De Isten szava egyértelművé teszi mindezt:

"Ha a pap elvégezte értük az engesztelést, akkor bocsánatot nyernek." (3Móz 4:20)

Az ember számára hasonlóképpen érthetetlen, és csak hittel felfogható a kereszt szimbóluma. Jézus maga mondja ki a kereszt szükségességét, és azt egy ószövetségi előképpel példázza:

"És ahogyan Mózes felemelte a kígyót a pusztában, úgy kell az Emberfiának is felemeltetnie, hogy aki hisz, annak örök élete legyen Őbenne. Mert úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta, hogy aki hisz Őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen. Mert az Isten nem azért küldte el a Fiút a világba, hogy elítélje a világot, hanem, hogy üdvözüljön a világ általa. Aki hisz Őbenne, az nem jut ítéletre, aki pedig nem hisz, már ítélet alatt van, mert nem hitt az Isten egyszülött Fiának nevében." (Jn 3:14-18)

Jézus maga állította párhuzamba a kereszt célját az alábbi történettel:

"Az ÚR pedig ezt mondta Mózesnek: Csinálj egy rézkígyót, és tűzd rá egy póznára. Mindenki, akit megmart a kígyó, életben marad, ha föltekint arra. Mózes tehát csinált egy rézkígyót, és föltűzte egy póznára. Ha azután megmart valakit a kígyó, és föltekintett a rézkígyóra, életben maradt." (4Móz 21:8-9)

Végezetül a Zsidókhoz írt levélben az Ige saját magát magyarázza, választ ad azokra a kérdésekre, hogy miért pont vérre volt szükség a bűnbocsánathoz:

 "Mert amikor Mózes a törvény szerint az egész népnek minden parancsolatot elmondott, vette a bikák és bakok vérét vízzel, vörös gyapjúval és izsóppal együtt, és meghintette a könyvet és utána az egész népet, e szavakkal: "Ez annak a szövetségnek a vére, amelyet az Isten rendelt számotokra." Aztán hasonlóképpen meghintette vérrel a sátort és az istentisztelet minden eszközét is. A törvény szerint majdnem mindent vérrel tisztítanak meg, és vér kiontása nélkül nincs bűnbocsánat. Szükséges volt, hogy a mennyei dolgok képmásait ezekkel tisztítsák meg, magukat a mennyei dolgokat azonban ezeknél különb áldozatokkal. Mert nem emberkéz alkotta szentélybe, az igazi képmásába ment be Krisztus, hanem magába a mennybe, hogy most megjelenjen az Isten színe előtt értünk. Nem is azért ment be, hogy sokszor áldozza fel önmagát, ahogyan a főpap megy be évenként a szentélybe más vérével, mert akkor sokszor kellett volna szenvednie a világ kezdete óta. Most azonban egyszer jelent meg az idők végén, hogy áldozatával eltörölje a bűnt." (Zsid 9:19-26)

Ezzel az írásunkkal is a közösség azon hittételét cáfoltuk, melyben azt mondják ki, hogy Jézus kereszthalála nélkül is megtörténhetett volna a megváltás.