2005.09.22. Mottó: “Ők a 20. század rabszolgái..."
(részlet)
(...)
A rendőri szervekhez 1992 második negyedévében érkeztek az első szülői megkeresések "szekta ügyben". A bejelentések kapcsán több olyan szekta került látókörünkbe, amelyek egyes jegyei alapján kriminális illetve viktimális oldalról is figyelmet érdemeltek.
(...)
Erre a legjobb példa a "Dunaföldvári szekta", amely az egyik vezető tag tulajdonát képező parasztházban rendezkedett be és alakított ki magának a müködéséhez szükséges infrastruktúrát. Magatartásuk, életvitelük arra utal, hogy a társadalomtól bizonyos mértékben izolálni kivánják magukat. A külvilágból érkező információktól elzárkóznak, nem engednek sem újságot, sem könyvet olvasni a gyülekezet tagjainak. "Sajtófigyelőik" révén azonban hozzájutnak mindazon publikált információhoz, amely közösségüket érinti.
A jelzett szektához két-három évvel ezelött több olyan fiatal szegődött, akiknek szülei -"gyermekeik megmentése érdekében"- rendőri segitséget kértek. A szülők egymástól függetlenül, egybehangzóan arról adtak számot, hogy gyermekeik életvitelében, magatartásában, egészségi állapotában jelentős negatív változást tapasztaltak és ennek okaként a szektához való kötödést jelölték meg.
A bejelentők gyermekei, zömében már betöltötték a 18.életévüket, felsőfokú iskolába jártak, vagy dolgoztak.
A szektával kialakított kapcsolatuk azonban iskolai tanulmányaikat félbeszakitotta, vagy tanulmányi eredményüket lényegesen lerontotta, illetve korábbi foglalkozásukkal felhagytak. Fizikai állóképességük gyengült, egészségi állapotuk megromlott. A családnak, a közvetlen környezetnek hátat forditottak, minden figyelmüket a szektához való kötödésük töltötte ki.
Az adott szektába való bekerülésnél elsődleges szempont a "kiválasztott" viselkedésének gyors megváltoztatása. Ennek érdekében az új "testvért" állandó felügyelet alatt tartják, ügyelnek arra, hogy szinte egy pillanatra se maradjon magára. Ezt a helyzetet az új tag gondoskodó szeretetként éli meg, melynek során nagyon hamar kialakul benne a szektához való feltétlen kötödés. Ezen"elsőlépcsös" szoros kapcsolat egyik fontos szakaszát képezi a teljes kitárulkozás, addigi életének és környezetének részletes bemutatása. Nagyon rövid időn belül meg kell tagadnia a múltját, rá kell ébrednie, ahogyan élt, ahogyan környezete viseltetett iránta, nem Isten akarata szerinti, mindaz bűnös és gonosz élet volt. Ezzel mintegy kinyilvánítja jövőre vonatkozó akaratát, nem akar ott és úgy élni tovább, ahogyan addig.
A múlt megtagadása kiszolgáltatottá, megfosztottá teszi, úgy érzi korábbi tetteiért szégyenkeznie, bűnhődnie kell. Ettől fogva csak "testvérei" léteznek, akikkel közösen gondolkodik, akikkel együtt alakíthatja ki a kívülről érkező kérdésekre adandó választ.
(...)
A rendkivül gyorsan kialakított pszichés és anyagi függöség, a lerombolt személyiség megnehezíti, vagy kilátástalanná teszi a "visszakozt" vagyis a szektából való kilépést. Mindehhez párosul egy fenyegetettség-érzés, tele félelemmel, amiről a vezetők gondoskodnak, hogy az egyénben hamar kialakuljon.
Hangsúlyozni szeretném, hogy a fenti megállapitások nem egy tudományos kutatás részeként jelentkeztek, hanem a szekta-kérdéskörben hozzánk érkezett bejelentésekből, rendőri ellenőrzések tapasztalataiból álltak össze. Nagyon sok szülő mindent egylapra téve küzdött és talán ma is küzd, hogy féltett, szeretett gyermekét visszaszerezze, megmentse.
A rendőrséghez 1992 nyarán érkeztek az első bejelentések vidékről. Rövid időn belül az ország földrajzilag is különböző településeiről kerestek fel szülők, akik szinte szó szerint azonosan adták elő a gyermekükkel történteket. Tekintettel arra, hogy a bejelentések bűncselekmény alapos gyanújára utaló tényeket nem tartalmaztak, azonban olyan új jelenségre világítottak rá, amely tisztázást, vagy megoldást kíván, szakmai fórumot szerveztünk. Az együttgondolkodásra bírót, ügyészt, pszichológust, pszichiátert, pedagógust, ügyvédet katolikus és református lelkészt, illetve néhány érintett szülőt hívtunk meg.
(...)
Az eseményt követően megnövekedett a jelenség iránti szélesebb körü érdeklődés, az elektronikus és írott sajtó mind gyakrabban foglalkozott a szekta jelenséggel. Tanulmányok készültek, felgyorsult a nemzetközi tapasztalatok összegyűjtése. Országgyülési képviselők vállalták fel, hogy a jelenséggel kapcsolatos kérdéskört a Parlament elé tárják. Folyamatosan bővült azok köre, akik a szekta-jelenségről információkkal bírtak, akik munkájukban vagy környezeti kapcsolataik felvilágosításában a szekta kérdést napirenden tartották.
Néhány szülőnek sikerült gyermekét orvosi, pszichiátriai vizsgálat alá vonni, azonban kezelésre, vagy késöbbi kontrollra a gyerek elzárkozása miatt alig került sor. Hiába szerepelt az orvosi vélemyényben, hogy a vizsgált személynél "..introvertáltság, éretlen személyiség jegyek, autismusra hajlás, elutasitó megnyilvánulások a föbb tünetek.." vagy, hogy "..érzelmileg nagyfokú közönyösség, érzelmi és viselkedési zavarok, lappangva fejlödő pszchoticus állapot lehetősége merül fel.." és végezetül, hogy " ... rendszeres psychiátriai controll szükséges..." a beteg együttmüködése nélkül tudjuk jól, gyógyitani nem lehet.
(...)
A rendőrség felé mind kevesebb információ jutott el tőlük, hiszen tapasztalták, hogy problémáikat a hatóság -jogosítványainak határai miatt- nem tudja megoldani.
A jog deklarálja a kiskorú érdekeit, definiálja a család intézményének fontosságát, de valójában a problémán segíteni, gondozni, nevelni, védelmezni, tanácsot adni az érző, alkotó az ifjúságért aggódó ember képes. Természetesen megvan a jogi keret, de a sokéves tapasztalat efölé emeli a látó, aggodó, tenni akaró szülőt, pedagógust, gyámügyest, egézségügyest. Nem a jog semmibevételéről, kijátszásáról van szó, hanem az emberi értékek életben tartásáról, az egymásrautaltság tényéről, az együttmüködés fontosságáról és a megelőzés primátusáról.
(...)
Ezt egy bólintással nem lehet tudomásul venni, végsőkig törekedni kell a kezelésre, a megoldásra. Az alapvető emberi jogok érvényesülése, annak gátak nélküli biztosítása rendkívül fontos, de beláthatatlan következményekhez vezethet a túlzott liberalizáció.
(...)
Végezetül -a személyiségi jogokat nem sértve- néhány szülői levélből ragadok ki részleteket, hogy a szekta-jelenség megismeréséhez további adalékul szolgálhasson.
Egy 19 éves leány szülei:
... A lányunk kijelentette, hogy én és a férjem nem vagyunk a szülei, ő Isten gyermeke, az életét is neki köszönheti és mi egyáltalán nem szólhatunk bele az életébe, neki csak Isten parancsolhat...
Egy 22 éves fiú szülei:
...Többen talán tudunk tenni valamit. Félő, hogy már nem lehet visszahozni őket a rendes életbe, olyan kárt tettek bennük. Leírni nem lehet, hogy a család min ment át emiatt és a fiunk egyáltalán nem reagál semmire. Néha úgy érzem én is és a testvérei is, hogy beleőrülünk...
Egy 24. éves leány szülei:
... Annyira visszaesett az egészségi állapota, hogy nem lehet érteni amit beszél. Azért nem megy orvoshoz mert fél, hogy befektetik és akkor nem lehetnek mindig együtt.
Félek találkozni vele, mert megszakad a szívem mikor látom a tönkremenetelét...
Egy 20. éves leány szülei:
... Leányunkat azért tették ki a munkahelyéről -Diák Centrum-, mert bizonyos feladatokat vallási okokra való hivatkozással nem volt hajlandó elvégezni. Például a Hupikék Törpikék c.mesefilm levetítéséhez azért nem járult hozzá, mert megítélése szerint a filmben szereplő varázsló a gonoszt testesíti meg és ő nem volt hajlandó ennek reklámozására...
Egy 25. éves fiú szülei:
... A fiam szeretett bennünket. Rendes józan életü, jó tanuló gyerek volt. Nekik nem lehet megírni még a cimüket sem. Félek, hogy valaki a gyülekezet tagjait külföldre viszi. Olyan mintha nem is ő lenne...
Egy 23.éves leány szülei:
... Borzasztó, hogy okos, egészséges gyermekünket így elveszítjük. Nyolc hónapja táppénzen vagyok emiatt. Az apját műtötték és nagyon kértem, hogy látogassa meg, de még válaszra sem méltatott. Sajnos én ezt alig tudom elviselni...
Egy 20. éves leány szülei:
... Amikor visszajött négy nap múlva, már olyan volt, mintha teljesen kicserélték volna. Nem tudtam és nem voltam felkészülve arra, hogy ilyen gyülekezet létezik, így a gyerekem csapdába esett. Azt vettem észre, hogy borzasztó bűntudatot táplálnak a gyerekbe. Az igazi józan gondolkodásuk teljesen meg van zavarva. A szektába lépése előtt megbízható, szorgalmas, jó tanuló gyerek volt...
Egy 21.éves fiú szülei:
... Egy szekta, amely elszakítja a családjától a gyereket, az már eleve az emberi rossz cselekedetekre utal. Ilyet ma nem szabadna megengedni, hiszen sok család és gyerek élete fut zátonyra, ha nem lehet időben cselekedni. Nem tudom, van-e ebből kiút, mert a személyiségük is nagyon megváltozott és az érzéseik is a többi ember iránt...
Egy 20. éves fiú szülei:
... Álmomban sem hittem volna, hogy lehet olyan befolyásoló erő, mely fiunkat el tudná szakítani a családjától. Kapcsolatunk kifogástalan volt, szófogadó és kitünő tanuló volt. Amikor több napos szünet után hazajött, megdöbbentünk, hogy mennyire megváltozott. Idegen ruhában, kialvatlan szemekkel, jelentős súlyveszteséggel. Elmondta, hogy őt megszállta a szentlélek, ő kiválasztott. Eddig bűnösen élt és mi is. Odaadó szeretete gyülöletté változott...
Egy 22. éves fiú szülei:
… Amit a szekta tett a családnak fiunk átváltoztatásával, az felér egy tudatos családromboló tevékenységgel, amelyre nem szégyellik felhasználni a Bibliát...
Egy 26.éves fiú szülei:
... Fiunk áldott jó gyerek volt, lelkésznek ment volna, de az nem sikerült. Legutobb közölték velem, hogy fiunkat örökre el fogjuk veszíteni. Szó szerint ezt mondták, azt hittem a szívem megszakad. Gyerekeink ott szenvednek, mi szülők itt szenvedünk tétlenül. Mentsük meg gyerekeinket, még nem késő...
Egy 19.éves leány szülei:
...Viselkedése a szektába kerülés első pillanatától megváltozott. Olyan, mint aki állandóan álmos, vagy aki nem is hallja meg a mi beszédünket. A szeme furcsán zavaros, bármit kérdezünk tőle, csak lehajtja a fejét és elmosolyodik. Ha nem szólnánk hozzá, csak magába zárkózva ücsörögne. Korábban olvasott, zenét hallgatott, TV-t nézett, ma mindezt elítéli. Tehetetlenek vagyunk ?...
Egy 22.éves fiú szülei:
... Félelmetes, hogy a jólelkü, segítőkész, jóképességü, szerető családban élő fiatalokat ragadja ki a szekta. A kitaszított, margón élő, vagy állami nevelésben nevelkedőkre nincs szükségük. Tanulmányaikat abbahagyatják velük, munkahelyeiket felmondatják. A gyerekünk egy beprogramozott, érzéketlen, akarat és döntésképtelen bábuvá vált.
Ők a 20. század rabszolgái...
Dr. Csendes László r. alezredes
osztályvezető
ORFK Bűnmegelőzési Osztály