Megváltás a közösség szerint, kritika

A közösség megváltás-értelmezése nem rég (2012.11.07.) került ki hivatalos honlapjukra (www.keresztenyek.hu), két hosszabb cikk alapján meggyőződhetünk néhány állításról, melyek félrevezetően a hívő keresztény ember szemszögéből indulnak ki, s jutnak el annak tagadására (felállítva így számos ön- és Bibliával szembeni ellentmondást).

• 1. Nem Jézus vére által van szabadításunk, bűneink bocsánata, váltságunk, megtisztulásunk, hanem élete által, mivel az - ószövetségi igék alapján állati - vér felcserélhető az élet jelentéssel.

     1. Vagyis Jézus életét kell követnünk, nem pedig arra koncentrálnunk, hogy Jézus egyszeri áldozata a bűnös ember számára az egyedüli kegyelem, és az ebben való hit által lehet csak Isten teljesértékű hálás és dolgos szolgája.

  2. Jézusnak nem azért kellett szenvednie és a vérét ontania, hogy Istent megbékéltesse, és kifizesse a bűneinkért járó büntetést, hanem hogy így győzze le a gyűlöletet.

     1. Sajnos még van gyűlölet, és egyre nagyobb. Ma méginkább megölnék Krisztust. Ezért kár lett volna meghalni, Isten nem tervez hiábavaló dolgokat.

  3. Isten megváltói tervével, Jézus kereszthalálával összefüggésbe hozhatók olyan kérdések, mint "Isten képtelen volna megbocsátani, megváltani minket Fia halála, meggyilkoltatása nélkül?", vagy "Tenne-e Isten rosszat (halálesetetet) azért, hogy jót érjen el (megváltást)?"

     1. Vajon nem spekulatív feltenni olyan kérdést Isten hatalmával összefüggésben, hogy "Tud-e olyan követ teremteni a Mindenható, amit nem képes felemelni?"

  4. A bűnös ember nem feltétlenül érdemel büntetést, nem feltétlenül méltó a kárhozatra, bűneinek nem következménye Jézus halála. Elegendő az Isten előtti megbánás

  5. "Én Istenem, miért hagytál el engem?" igehely (amellett hogy egymagában néhánynak számít) nem jelenti azt, hogy Jézust elhagyta volna az Atya, ez pusztán egy befejezetlen zsoltáridézés, aminek a folytatása a lényeg, csak addig a már erőtlen Jézus - akivel Atyja mindvégig ott volt - nem jutott el.

     1. és így tovább gondolható, hogy az Atya sem akarta volna így, hogy a lényeg hangozzék el egy ilyen fontos momentumban, mint Fia halála. Hol lenne így Isten mérhetetlen precizitása, kreativitása?

  6. Az, hogy Jézus bűneinket hordozta, nem igaz. A "Bűneinket hordozta" rész lényege, hogy Ő az emberek bűnei miatt szenvedett.

     1. Tegyük hozzá gyorsan, hogy épp úgy, mint sok másik tanítványa (akik ettől mégsem lettek messiások). Valóban az emberi gonoszság képes a gyilkolásra, de ez az apró részigazság nem magyarázza azt, hogy Jézus nem hordozta bűneinket, ahogy a hasonló részigazságként felemlített "Jézus nem bűnös" evidencia sem érv.

  7. A feltámadás diadalmaskodás a halál fölött, és az isteni lét legvilágosabb kinyilatkoztatása.

     1. Lázár is feltámadt a halálból, és sok ószövetségi emberről elmondható ez, Jézus a sokadik volt ilyen szempontból. Akinek Jézus életéből nem volt világos a bűntelenség és az isteni lét, annak a feltámadásból sem lesz. Akinek viszont mégis világos, az meg kell, hogy értse, Jézus az ő - bűnei által okozott lelki - halála fölött is diadalmaskodott. Hogy is lehetne, hogy a hatalmas Isten Fia azért hal meg csupán, hogy saját biológiai halálát győzze le? Ezzel lesz ő első feltámadott, és a csakis halál árán kivitelezhető feltámadással szerzett örök életet, "hogy aki hisz, el ne vesszen", mert ez az evangélium. Ha Jézus nem halt volna meg, és így nem támadt volna fel, ki lenne az "elhunytak zsengéje"?

(linkek a cikkekre: Krisztus keresztje és Isten igazságossága, Jézus halála mint áldozat)

Az írások hossza is mutatja, hogy egy kisgyermek számára érthető témát, tulajdonképpen egymondatos állítást mennyire nehéz, sok időbe telő munka úgy darabjaira szedni, hogy abból végül az állítás ellenkezője jöjjön ki. Fájdalmas belegondolni is, hogy a végső célja az összes írásnak az, hogy belássuk, nem Jézus halála által van üdvösségünk, hanem úgy, hogy bűnbánó életet élünk, mindezt igaz keresztényként csakis a testvérekkel való együttélésben, rájuk bízva a megbocsátást, s annak eldöntését, hogy meddig számítunk hívő kereszténynek, egyháztagnak, meddig lehet reménységünk az örök életre.