Ítélet felügyeleti jogról, 1996

Gerald Kluge által gyűjtött szakvélemények, beszámolók fordításai egy helyen elérhetők innen.

Az alábbi fordítás eredetije itt érhető el.

Ítélet a felügyeleti jogról, gyerekekkel való bánásmód a csoportban - 1996

Egy házasság tönkrement, miután a feleség belépett a Holic-csoportba. Az ezt követő felügyeleti jogról folyó vita során a bíróság mindkét fokon az édesapának ítélte a közös gyerekek felügyeleti jogát. Így hangzik az ítélet megindokolása:

„… A szakértő szakvéleményében 1995.02.01-jén megállapította, hogy az indítványt benyújtó anya, aki egy keresztény csoport tagjának vallja magát, a Holic-szekta tagja. A szakértőnek meg kellett vizsgálnia ebben az esetben, hogy a közösség hogyan viszonyul a gyerekekhez, milyen bánásmódban részesülnek, mert ha az édesanya kapja a felügyeleti jogot, akkor a csoportban kell felnőniük a gyerekeknek.

Arra az eredményre jutott, hogy a csoport nevelési stílusa és módszerei nem támogatják a kisgyermekek koruknak megfelelő fejlődését, mivel nem a gyermekek jóléte fontos számukra.

Ez az eredmény a bírói meghallgatás során alá lett támasztva.

A csoportban a szakértő által tapasztalt szigorú és erősen fegyelemre és fenyítésre épülő nevelési stílust és módszereket egy tanú is alátámasztotta, N. N., aki maga is tag volt néhány hónapig…” (Kerületi Bíróság, Hof, Németország; Az: F224/94)

Ezt követően az anya fellebbezett az ítélet ellen:

„… a fellebbezés ellen szóló nyomós indok, hogy az édesanya sosem tagadta azt a vádat, hogy szándékában áll minden hétvégén a gyermekeket magával vinni a szabadba, ahol a csoport többi tagjával tölti el az idejét. Ez az életmód a gyermekek mentális és egészségügyi állapotát is veszélyezteti  - A-t lázasan néhány hetesen ilyen találkozókra vitte későősszel/ tél elején. A gyermekek jólétét és jogait figyelembe véve nem megfelelő állapot, hogy az ilyen fiatal gyermekek minden hétvégét máshol imádkozó, bibliát értelmező emberekkel töltsenek. A gondozóanya leírása a 2 éves B. fejlődéséről is az anya nevelési módszerei ellen szól. Amikor a nevelőanya családjához került a már 2 éves B., akkor feltűnt, hogy alig néhány szót ismer. Ehhez még hozzáfűzhetjük, hogy a gyermek egyáltalán nem kereste vagy követelte az anyját. Ezen felül még megjegyezhetjük, hogy a gyermek igen agresszív viselkedést mutat.  Mindez összegezve azt mutatja, hogy az eddigi nevelés és környezet gyermekjóléti szempontból nem megfelelő.

A további előttünk álló tárgyalások előtt összegezném és hangsúlyoznám, hogy a csoportban a gyermekek nem állnak fontos helyen. A csoport legfontosabb tevékenysége az összes taggal való minél gyakoribb „testvéri” találkozók. A G6[1] szellemiségével nem egyezik az a felfogás, hogy a szülő-gyerek viszony háttérbe szorul. Mivel minden állítást alátámaszt N. tanú vallomása a csoport nevelési szokásairól és K. tanú tapasztalatai a gyermek (B.) viselkedéséről, így kijelenthetjük, hogy az édesanya nem teremti meg a megfelelő feltételeket a gyermekek jóléte és ideális fejlődése érdekében…” (Tartományi Felsőbíróság, Bamberg, Németország; Az: 7 UF 80/95)

[1] G6: 6 legnagyobb EU ország (Németország, Franciaország, Egyesült Királyság, Olaszország, Spanyolország, és Lengyelország)