Kizártak vallomásai

Az alábbi idézetek a szektából kizártak szavai Kamarás István: A "Keresztények": egy szekta születése és gyermekbetegségei c. könyvéből (a szerző engedélyével). Aláhúzások tőlünk.

“Engem a gyülekezet tévtanítónak bélyegzett, ami azt jelenti, hogy a Sátán uralkodik felettem és a pokolra kerülök. Ez nekem sokáig nagyon nagy terhet jelentett, hiszen valóban nem voltam és ma sem vagyok teljesen bűntelen.”

“Az érzések nem sokat számítanak a szektában, hiszen Isten szellem, és nincsenek emberi változékony érzései. A szeretet szerintük nem érzés, hanem szellemi állapot, s ha kell, kemény, mint a kő.”

“Szembekerültem a gyülekezet véneinek szellemiségével, mert a házasságról szóló tanításukkal nem értettem egyet. A Biblia bizonyos nézeteit ügyesen magyarázva kizárják a gyülekezeten belüli házasságot.”

“Biztos vagyok benne, hogy ami nyomorúságot, szellemi halált, családok rombolását hagyja maga után, nem jöhet az Úrtól.”

“Nem volt privát terem, minden percem beosztották.”

“Egyikük a gyülekezet elhagyása után élő halottnak érezte magát, s önkezével vetett véget életének.” (Szerző)

“Éveken át nem hagytuk egymást szabadon aludni, mert elvártuk, hogy hétvégén például hajnali kettőkor felkeljünk, s pirkadatig virrasszunk a témán. Az ébresztést el lehetett utasítani, de az ilyen testvér “nem igyekvőnek” számított.”

“Egyikünket rábeszélték, hogy adja el lakását, amit ő nem igazán akart. Csak két évvel a kizárása után kapott érte pénzt a gyülekezettől, holott árva volt. A kizártakat hamar elküldtük, vagy eltávolítottuk a lakásból. Elvártuk, hogy mindent hozzon a közösségbe, de nem volt tisztázva, mit kap vissza a kapcsolat esetleges megszakadásakor.”

“Gyakori volt a megszégyenítés és a félelemkeltés, így aztán többen elhallgatták igazi véleményüket, kétségeiket, vágyaikat, tetteiket.”

“Ha valaki meg akarta látogatni szüleit, ha valaki tanulni szeretett volna, lebeszéltük, s ha már nem bírta a nyomást, alávetette magát. Sokakat erőszakkal átköltöztettünk más városba, kiszakítottunk eredeti környezetükből. Így aztán épülő szeretetkapcsolatok is megszakadtak. Sokan érezték úgy, hogy megfigyelve és ellenőrzés alatt élnek. Sok mindenről csak egy bizonyos kör tudott.”

“Ma már többen közülük nagyon bánják, hogy csak sodródtak, hogy “tiszteletteljes félelemmel” hagyták magukat elnyomni.” (Szerző)

“Mi nem akartunk elmenni, ők zártak ki, és ez (ti.a házasság - a szerk.) lett a kizárás egyedüli oka. (...) Féltek, hogy ha valaki megházasodna, akkor többen csatlakoznának.”

“X.Y. beismeri, hogy a látogatók elől elhallgatták, hogy a 180 testvér között az egyetlenegy házaspárt már “készen kapták”, és nem tették világossá (az őket kutatók számára sem), hogy a gyülekezetben tulajdonképpen sosem engedték meg a házasságot, mert féltek, hogy a példa ragadós lesz.”

“Többen égtek a kívánságtól, és lelkileg belebetegedtek.”

“Tapasztaltam, hogy sokaknak húzott haza a szívük, és néhányan kiügyeskedték a hazalátogatást.”

“Visszatekintve úgy látom, hogy volt néhány helyzet, amikor szüleimnek szükségük lett volna rám, és én nem adtam meg nekik a segítséget. Ez rossz volt, és ebben a gyülekezet gondolkodása is befolyásolt.”

“A római katolikus szentháromságtant elfogadtuk, de nem az egyházat, melyet nem tekintettünk Jézus egyházának.”

“Az volt az általános nézet, hogy aki nem tagja a gyülekezetnek, az nem igazi keresztény.”

“Arra szólítottak föl, hogy adjam fel a volt állásom, foglalkozásom (éppen érettségire készítettem fel egyik osztályom).”

“(...) több kizárt érezte úgy, hogy élve eltemetik. Egy-egy testvért évekig elhanyagoltunk, aztán nekiveselkedtünk, s a legtöbbször kizártuk. Az utóbbi években nem azért zártunk ki többeket, mert erkölcsi bűnöket követtek el, hanem mert kételkedtek vagy meg mertek kérdőjelezni dolgokat, s ezzel nem vetették magukat alá a gyülekezet tekintélyének.”

“Ugyan nem mondtuk ki, de a gyakorlatból az látszott: azt gondoljuk, hogy a gyülekezeten kívül nem lehet üdvözülni.”

Bentlévők szavai:

“Van aki örök fogadalmat tesz (ti. a házasságról való lemondásra - a szerk.). Ha megszegi, kizárja magát.”

“És aki nem tesz?” - szerző

“Nem zárjuk ki, de úgy gondoljuk, hogy Isten nem házasságra hívja.”

“Nem lenne jobb egyértelműen kimondani a cölibátust?” - szerző

“Nem kell kimondani, mert mindenki számára nyilvánvalóvá válik.”