Ifjúsági alkalmakon...

„Mert, mint írtam, nem akarom bántani ezeket az embereket, még ha a szemléletük és a tanításuk téves is és káros. A tanításuk és viselkedésük ellen egyértelműen fel kell lépnünk, ahol csak lehet.”

Első találkozásom a "keresztényekkel" a Felvonulás Jézusért rendezvényen történt. Valahogy a nővérem beszédbe elegyedett az egyik lánnyal. Elég rendesen nyomult. Olyan kérdéseket tett föl, amire a nővérem nem nagyon tudott válaszolni (elsősorban Bibliával és a gyakorlati kereszténységgel kapcsolatban -pl. a közösségre nézve), ezért kérte, hogy beszélgessek én vele. Ezt meg is tettem. Kérdezte, honnan jöttünk, milyen a közösségünk. Idegenekkel nem osztok meg mély belső körre tartozó dolgokat, így általánosságoknál maradtunk. Mégis, ezekre reagálva igyekezett a hibáinkról beszélni. Nem értettem, miért teszi, de elég naivan feltételeztem, hogy csak beszélgetni akar.

Bemutatta a többieket is, egy kisbusszal jöttek a rendezvényre. Beszélgettem velük is.

Akkor még kevésbé láttam, de mégis feltűnt, hogy ezeknek a lányoknak semmi kapcsolata nincs, a családjukat otthagyták, de úgy tűnt, előtte sem volt igazi családjuk. Sérültek voltak a kapcsolataik már azelőtt is, mielőtt beléptek volna a kommunába.

A végén elkérte a címemet, telefonomat. A címemet adtam meg neki, a telefonomat nem. Mondtam, hogy nem ismerem eléggé ahhoz, hogy megadjam. Pár hét múlva levelet kaptam tőle. Tele volt bibliai idézetekkel. Nem válaszoltam rá. Már nem teljesen tiszta, de úgy rémlik, hogy küldött még egy levelet, később. Amire szintén nem válaszoltam, így ennyiben maradtunk.

Lehettem vagy 15 éves.

Egy más esetben egy ifjúsági alkalmunkra jöttek el. Ez egy budapesti közös ifi alkalom, ahol elég sokan szoktak lenni (100 körül, vagy még több). Beültek, beszélgettek. Természetesen mi, a vezetők csak utólag tudtuk meg. Következő héten úgy kezdtük az ifi alkalmat, hogy elmondtuk, hogy mi történt, és hogy ez mennyire sunyi módszer, hogy nem álltak ki nyíltan elénk. Elmondtuk, hogy ez egy szekta, és senki se beszéljen velük, hanem ha találkoznak velük, küldjék őket hozzánk. Előfordulhat, hogy voltak akkor is ott közülük. Ezek után viszont jobbnak láthatták, ha felhagynak az alattomos térítésükkel.

El kell mondanom, hogy szívesen leültünk volna velük megbeszélni a tanításaikat, és ütköztetni, vitázni az igéről. Mert mi, vezetők, képesek lennénk az ige alapján is megválaszolni nekik. Ismerjük az igét, érettek vagyunk ebben. De a vezetőket kikerülték. Mint az oroszlán, aki a beteg és gyenge vadra vadászik, úgy viselkedtek.

Egyszóval, a legjobb fegyver ellenük az ige alapos ismerete, és a nyílt hozzáállás.

A korrektség miatt el kell mondanom, hogy az egyik gyülekezetvezető barátommal viszont beszéltek személyesen is. Egy vezetőjüket küldték le miatta. A kegyelem kérdésével nem tudtak dűlőre jutni, ezért nem próbálkoztak náluk tovább.

        Kotán Norbert