Igehelyek

A következő Igék félreérthetetlenül Isten megváltástervéről szólnak. Az idézetek alá olyan kérdéseket teszünk, amelyek szembesítik a közösség gondolkozását a Biblia állításaival. Részben érdekel minket, hogy a közösség hogyan tagadja ezen Igék magyarázatán keresztül "Jézus halálának metafizikai szükségességét" (http://www.defamed-but-true.de/hungarian/de_igazak.html, III/B fejezet), de leginkább szeretnénk, ha bentlévőket és kizártakat inspirálna ez a néhány Ige az - saját szövegkörnyezetében történő - újragondolásra. Az egyes igehelyek a Biblia szerinti sorrendben vannak. 

"De abban légy állhatatos, hogy vért ne egyél, mert a vér lélek. Ne egyél lelket a hússal együtt" (2Móz 12:23)

A vér lélek vagy máshol a vér élet. Jézus értünk ontotta ki a vérét, ami csak hasonlat: vagyis azért élt, hogy példát mutasson. Biztos ez? A vér lélek: a feláldozott állat vére kinek a lelke? az állaté? vagy azé, aki feláldozta, hogy a saját lelkét mentse?

"Mert bizonyosan meghalunk, és olyanok leszünk, mint a víz, amelyet ha a földre öntenek, nem lehet fölszedni. De amíg Isten nem veszi el az életet, az a szándéka, hogy még az eltaszított se maradjon eltaszítva előle." (2Sám 14:14)

A közösség dönt: kizárnak valakit. Ezután kis eséllyel visszakönyörögheti magát a "gyülekezettől" való bocsánatkérések árán az illető, de újabb tagsága már nem szól hosszú távra. Akit egyszer kizártak, az örökre eltaszítva érzi magát a közösségtől. Ám Istenhez bármikor közel lehet, mert a közösség nem Isten! A közösség képes örökre eltaszítani, Isten szeretete nem. Mi jogosít fel néhány embert arra, hogy másról kimondjanak olyan ítéletet többnyire végérvényesen, amit egyedül az mondhat ki, aki a Trónuson ül?

"Nem olyan szövetséget, amilyent őseikkel kötöttem, amikor kézen fogva vezettem ki őket Egyiptom földjéről. De ezt a szövetséget megszegték, pedig én voltam az Uruk - így szól az ÚR. Hanem ilyen lesz az a szövetség, amelyet Izráel házával fogok kötni, ha eljön az ideje - így szól az ÚR -: Törvényemet a belsejükbe helyezem, szívükbe írom be. Én Istenük leszek, ők pedig népem lesznek. Akkor nem tanítja többé egyik ember a másikat, ember az embertársát arra, hogy ismerje meg az URat, mert mindenki ismerni fog engem, kicsinyek és nagyok - így szól az ÚR -, mert megbocsátom bűneiket, és nem gondolok többé vétkeikre. Ezt mondja az ÚR, aki adott napot, hogy világítson nappal, és adott szabályt a holdnak és a csillagoknak, hogy világítsanak éjjel, aki felriasztja a tengert úgy, hogy hullámai zúgnak, akinek Seregek URa a neve:" (Jer 31:32-34)

A Zsid 10:14-18 is innen idéz, érdemes az összefüggést is olvasni. Ha valaki ismeri az Urat, nem kell annak több alkalmon át magyarázni az „igazságot”, vitázni vele. A megtért ember szívében van a törvény, nem kell meggyőzni, semmiképp nem átalakítani a gondolkozását, legkevésbé felemlegetni múltbeli bűneit. Hány embert győzköd a közösség, hány ember gondolkozását alakítja teljesen át és hánynak gondol újra és újra bűneire és nem felejti azokat?

"Mert itt van egy kő, amelyet Jósua elé tettem. Ezen az egy kövön hét szem van, én magam véstem bele a mintákat - így szól a Seregek URa. Egy napon eltörlöm ennek az országnak a bűnét." (Zak 3:9)

Egy adott nap után eltörli a bűneinket, "...megbocsátja bűneinket, és nem gondol többé vétkeinkre" (Jer 31:33). Aki keresztény, szabad a bűntől (már most a Földön), mert Isten megtisztította, mert egy napon valami történt. Melyik ez a nap?

"A veled kötött szövetség véréért szabadon bocsátom foglyaidat a kútból, amelyben nincs víz." (Zak 9:11)

A vér nem csupán az élet jelképe, a szövetségé is. Új szövetséget kötött Isten az emberrel. Jézus életének példája vagy kiontott vére által?

"Dávid házára és Jeruzsálem lakóira pedig kiárasztom a könyörület és a könyörgés lelkét. Rátekintenek arra, akit átdöftek, és úgy gyászolják, ahogyan az egyetlen gyermeket szokták, és úgy keseregnek miatta, ahogyan az elsőszülött miatt szoktak. Azon a napon forrás fakad Dávid háza és Jeruzsálem lakói számára, hogy lemossa a vétket és a szennyet." (Zak 12:10, 13:1)

"Azon a napon." Zakariás legalább 10 ilyen mondatot mond: mind egy időpontra vonatkozik. Ahogy Pál is Jézusról csak úgy tudott beszélni, mint keresztre feszítettről, úgy hirdeti Zakariás is Jézust, mint átdöföttet, és János is hasonlóan tesz (a Ján 19:37, Jel 1:7 helyeken). Nekik ez a lényeg. Nekünk? Ehhez tartozik hozzá szorosan, hogy "forrás fakad" számunkra azon a napon, és "lemossa a vétket és a szennyet" azon a napon. Hiszünk-e ebben?

"Akkor újra megszólították néhányan az írástudók és a farizeusok közül: »Mester, jelt akarunk látni tőled.« Ő pedig így válaszolt nekik: »Ez a gonosz és parázna nemzedék jelt követel, de nem adatik neki más jel, csak a Jónás próféta jele. Mert ahogyan Jónás három nap és három éjjel volt a hal gyomrában, úgy lesz az Emberfia is a föld belsejében három nap és három éjjel.«" (Mát 12:38-40)

Történelmi esemény Jézus halála vagy jel? 

"Ettől fogva kezdte el Jézus Krisztus mondani tanítványainak, hogy Jeruzsálembe kell mennie, sokat kell szenvednie a vénektől, főpapoktól és írástudóktól, meg kell öletnie, de harmadnapon fel kell támadnia. Péter ekkor magához vonta őt, és feddeni kezdte: »Isten mentsen, Uram, ez nem történhet meg veled!« Ő pedig megfordult, és így szólt Péterhez: »Távozz tőlem, Sátán, botránkoztatsz engem, mert nem az Isten szerint gondolkozol, hanem az emberek szerint.«" (Mt 16:21-23)

Ha Péter Istenével ellenkező gondolata sátáni, akkor kitől van a kereszt és a feltámadás terve, amit Jézus kezdettől fogva tudott?

"»Hallgassatok meg egy másik példázatot. Volt egy gazda, aki szőlőt ültetett, kerítéssel vette körül, borsajtót készített, és őrtornyot épített benne, azután bérbe adta munkásoknak, és idegenbe távozott. Amikor elérkezett a szüret ideje, elküldte szolgáit a munkásokhoz, hogy vegyék át a neki járó termést. A munkások megfogták szolgáit, és kit megvertek, kit megöltek, kit pedig megköveztek közülük. Aztán ismét küldött szolgákat, többet, mint először, de ugyanígy bántak azokkal is. Utoljára pedig fiát küldte el hozzájuk, mert úgy gondolta: A fiamat meg fogják becsülni. De amikor a munkások meglátták a fiát, így szóltak maguk között: Ez az örökös: gyertek, öljük meg, és azután mienk lesz az öröksége. Majd megfogták, kidobták a szőlőn kívülre, és megölték. Vajon majd ha megjön a szőlő ura, mit tesz ezekkel a munkásokkal?« Ezt felelték neki: »Mivel gonoszak, ő is gonoszul veszti el őket, a szőlőt pedig más munkásoknak adja ki, akik megadják a termést a maga idejében.« Erre megkérdezte tőlük Jézus: »Sohasem olvastátok az Írásokban: Az a kő, amelyet az építők megvetettek, az lett a sarokkő, az Úrtól lett ez, és csodálatos a mi szemünkben. Ezért mondom nektek, hogy elvétetik tőletek az Isten országa, és olyan népnek adatik, amely megtermi annak gyümölcsét. És aki erre a kőre esik, összezúzza magát, akire pedig ez a kő ráesik, azt szétmorzsolja.« Amikor a főpapok hallották példázatait, megértették, hogy róluk beszél. Szerették volna elfogni, de féltek a sokaságtól, mert az prófétának tartotta." (Mat 21:33-46)

"A fiamat meg fogják becsülni", de nem becsülték meg, mert megölték. Valóban Jézus itt magáról beszélne? Ha egy példázatban egy ilyen momentumot valósággal azonosítunk, akkor kell tudni hasonló azonosítást végezni a példázat minden cselekményére, szereplőjére. A munkások a gonosz nép, akik megölik a prófétákat, s a Fiút is, hogy övék legyen az "örökség". Milyen szó szerinti örökségük származott volna a zsidóknak Jézus halálából? A gazda az Atya volna, aki csak "úgy gondolta"? Istennek nincs világos terve, főleg az ő Fiával? Lukács még kevésbé azonosítja az Atyával a gazdát: Isten mikor kérdezné, hogy "mit tegyek?"? Egyetlen egyszer elküldi a világba Fiát, akkor is csak azért, hogy az emberiség gonoszságát tesztelje? A példázatot nem kiragadott szavakból, hanem egészében értelmezzük. Jézus a példázatot a 118. Zsoltár és Ézsaiás próféciájával (Ézs 28) magyarázza, hogy a lényeg kiderüljön: Őt a zsidók ölik meg, és innentől kezdve az evangélium minden ember számára elérhető, Őrá épül a "szent templom" (Ef 2:21)

"Egy kissé továbbment, arcra borult, és így imádkozott: »Atyám, ha lehetséges, távozzék el tőlem ez a pohár; mindazáltal ne úgy legyen, ahogyan én akarom, hanem amint te.« Amikor visszament a tanítványokhoz, alva találta őket, és így szólt Péterhez: »Ennyire nem tudtatok virrasztani velem egy órát sem? Virrasszatok, és imádkozzatok, hogy kísértésbe ne essetek: a lélek ugyan kész, de a test erőtlen.« Másodszor is elment, és így imádkozott: »Atyám, ha nem távozhat el tőlem ez a pohár, hanem ki kell innom, legyen meg a te akaratod.« Amikor visszament, ismét alva találta őket, mert elnehezült a szemük. Otthagyta őket, újra elment, harmadszor is imádkozott ugyanazokkal a szavakkal. Azután visszatért a tanítványokhoz, és így szólt hozzájuk: »Aludjatok tovább és pihenjetek! Íme, eljött az óra, és az Emberfia bűnösök kezébe adatik. Ébredjetek, menjünk! Íme, közel van az, aki engem elárul.« Még beszélt, amikor megjött Júdás, egy a tizenkettő közül, és nagy sokaság jött vele kardokkal és botokkal a főpapoktól és a nép véneitől. Az árulója ezt az ismertetőjelet adta meg nekik: »Akit megcsókolok, az lesz ő, azt fogjátok el!« Majd egyenest Jézushoz menve így szólt: »Üdvözlégy, Mester!« - és megcsókolta őt. Jézus ezt mondta neki: »Barátom, hát ezért jöttél!« Akkor odamentek, rátették a kezüket, és elfogták. Egy pedig azok közül, akik Jézussal voltak, kardjához kapott, kirántotta, lecsapott a főpap szolgájára, és levágta a fülét. Ekkor így szólt hozzá Jézus: »Tedd vissza kardodat a helyére, mert akik kardot fognak, kard által vesznek el. Vagy azt gondolod, hogy nem kérhetném meg Atyámat, hogy adjon mellém most tizenkét sereg angyalnál is többet? De miképpen teljesednének be akkor az Írások, hogy ennek így kell történnie?«" (Mat 26:39-54)

"Ne úgy, ahogy én akarom": Jézus terve ellenkezett volna az Atyáéval vagy ember lévén inkább rettegett a haláltól? Mi az Atya akarata? Gondolván, hogy Fiát "talán megbecsülik", ezért elküldi példaként számunkra vagy mégsem azért küldte el, mert azt gondolta, megbecsülik, hanem mert világos célja volt halálával? Mik azok az írások, amik beteljesednek Jézus szenvedésével és halálával? Isten sokszor kijelentett terve csupán annyi, hogy Jézus egy legyen sok halott között, hogy ezáltal is példát mutasson? Mi különbség lenne így Jézus és a példás mártírhalált halt próféták vagy apostolok között? Az Úr egyedül "...őt sújtotta mindnyájunk bűnéért,... ő hordozza bűneiket, ... sokak vétkét vállalta magára" (Ézs 53:6,11,12)

"Hasonlóan a főpapok is gúnyolódva mondták az írástudókkal és a vénekkel együtt: »Másokat megmentett, magát nem tudja megmenteni. Ha Izráel királya, szálljon le most a keresztről, és hiszünk benne! Bízott az Istenben: szabadítsa meg most, ha akarja; hiszen azt mondta: Isten Fia vagyok.«" (Mat 27:41-43)

Ha csak a tanítás lett volna Jézus életének a célja, és keresztre feszítése bűnös emberek tette, akkor mivel Ő Isten, a keresztről leszállt volna valóban, s az Atya sem akarhatja, hogy meghaljon egyszülött Fia - nem bűnös emberek gúnyolódnak épp ugyanígy? Miért kell a kereszten maradnia? Mit mond erről Jézus? Lásd lejjebb (Ján 10:18)

"Három óra tájban Jézus hangosan felkiáltott: »Éli, éli, lamá sabaktáni!« azaz: »Én Istenem, én Istenem, miért hagytál el engemet?«" (Mát 27:46)

Halálos kínok között ki az, aki verset szavalna, zsoltárt idézne? Ha Jézusról ezt feltételeznénk és azt, hogy őt az Atya nem hagyta el, akkor nem furcsa, hogy egyetlen Igaz létére Atyjának az idézet által olyan kérdést szegez, amivel meghazudtolja őt? A 22. zsoltár szóról szóra leírja Jézus szenvedését, egyik mondata sem hasonlat, hanem világos prófécia Isten Lelke által. A zsoltár minden szava helytálló prófécia, egyedül a Jézus által kimondott világos, a próféciát beteljesítetté tevő mondat nem volna? Jézus mindig Atyjának szólítja Istent. Itt miért nem?

"És íme, a templom kárpitja felülről az aljáig kettéhasadt, a föld megrendült, és a sziklák meghasadtak." (Mát 27:51)

A kárpiton keresztül juthatott az ószövetség főpapja Isten közelségébe. Mi változtatta meg ezt a szövetséget? Miért Jézus halála a kárpit kettéhasadásának pillanata? Kettészakadt a kárpit, van út az Atyához, mert Jézus szeretetet tükröző életének csúcspontjáig, azaz haláláig megmutatott mindent? De hisz ezzel a logikával miért nem mennybemenetele után szakadt ketté a kárpit? Vagy akár születésekor is kettészakadhatott volna... Miért pont a halálakor?

"Mert az Emberfia sem azért jött, hogy neki szolgáljanak, hanem hogy ő szolgáljon, és életét adja váltságul sokakért." (Már 10:45)

Jézus csak azért jött, hogy megmutassa, milyen az igaz élet? Ha a váltság nem Jézus kiontott vére (élete), akkor mit jelent az, hogy "azért jött, hogy életét adja váltságul"? 

"Keresztséggel kell azonban még megkereszteltetnem, és mennyire szorongok, míg ez végbe nem megy!" (Luk 12:50)

Gonosz emberek tette volt, vagy így kellett, hogy történjen?

"Előbb azonban még sokat kell neki szenvednie és megvettetnie ettől a nemzedéktől." (Luk 17:25)

Miért kell? Azért, hogy meglássák a tanítványok, hogy az emberek gonoszak? Vagy azért, hogy világossá váljon, hogy Jézus képes elviselni a fájdalmakat? Milyen Isteni értelme van annak, hogy ennek meg kell történnie?

"Azután maga mellé vette a tizenkettőt, és így szólt hozzájuk: »Most felmegyünk Jeruzsálembe, és az Emberfián beteljesedik mindaz, amit a próféták megírtak. A pogányok kezébe adják, kigúnyolják, meggyalázzák, leköpik, és miután megostorozták, megölik, de a harmadik napon feltámad.«" (Luk 18:31-33)

A próféták is megírták valamiért, de miért? Mi értelme van a szenvedésnek, keresztre feszítésnek és a feltámadásnak? Megtehetné Jézus, hogy tovább éli példamutató életét szenvedések nélkül, majd felhőben távozik idős emberként, de nem teszi, miért?

"Mert az Emberfia elmegy ugyan, amint elrendeltetett, de jaj annak az embernek, aki elárulja őt." (Luk 22:22)

Nem csak megírták a próféták, hanem el van rendelve, ez egy terv. Milyen terv? Miért ez Jézus életének a rendeltetett célja? Nem a gonosz emberek rendelték el, nem az ő tervük volt, nem a próféták írásai alapján döntöttek így, ők tették, amit a Sátán diktált nekik. Ki és miért rendelte el, hogy Jézus a bűn szolgáinak a kezébe kerüljön?

"Mert mondom nektek, hogy be kell teljesednie rajtam annak, ami meg van írva: És a bűnösök közé sorolták. Mert ami felőlem elrendeltetett, az most beteljesedik.«" (Luk 22:37)

Elrendeltetett. Mi célból? Jézus ebben is (csak) példakép? Lehetséges célok a példamutatásra az odaadás, szeretet, engedelmesség. Odaadás: ha erre lenne példa a kereszthalál, akkor Jézus odaadta magát, hogy ... ? Mi az odaadás célja? Szeretet: milyen szeretetet mutat az, hogy vállalja a halált, kit szeret ez által? Mondjuk az Atyát, ez helytálló, hisz szeretetét kimutatja, ha engedelmes. Engedelmesség: engedelmeskedik Atyjának, mert be teljesíti azt, amit ő elrendelt. De ha ebben is (csak) példakép Jézus, akkor fel kell tenni a kérdést, hogy miért akarja az Atya, hogy engedelmeskedjen Fia abban is, hogy meghaljon?

"Akkor ő így szólt hozzájuk: »Ó, ti balgák! Milyen rest a szívetek arra, hogy mindazt elhiggyétek, amit megmondtak a próféták! Hát nem ezt kellett-e elszenvednie a Krisztusnak, és így megdicsőülnie?«"  (Luk 24:25-26)

Balga az, aki nem érti, hogy Jézusnak keresztre kellett feszíttetnie és így megdicsőülnie. Ha így kellett lennie, akkor gondolhatta-e azt az Atya, hogy elküldi Fiát, hátha "őt meg fogják becsülni" és nem ölik meg? Miért dicsőült meg? A példás haláláért? Sok próféta és apostol halt meg anélkül, hogy tudta volna, hogy három nap múlva feltámad. A példás, engedelmes halálért őket is dicsőíthetnénk. Viszont nekik reménységük volt, hogy Istennel lesznek haláluk után is. Jézus tudta, hogy három napig lesz halott, így a haláltól kevésbé retteghetett, mint attól, ami a három nap alatt történhetett. Történt-e valami a három nap alatt, amiért örök dicsőség és hála illeti Jézust?

"Másnap látá János Jézust ő hozzá menni, és monda: Ímé az Istennek ama báránya, a ki  elveszi a világ bűneit!" (Ján 1:29 – Károli)

"Másnap János látta Jézust, amint jön felé, és így szólt: »Íme, az Isten Báránya, aki hordozza a világ bűnét!" (Ján 1:29 - Újfordítás)

Bárány. Miért van ez a hasonlat? Bűntelenség: a bárányt ezzel azonosítjuk sok helyen, illetve Jézus is bűntelen. Az ószövetségben a hibátlan bárány áldozat, minden esetben. Ez az állítás igaz Jézusra? Az ószövetségben az áldozati bárány a bűnök következményeképp lett feláldozva Istennek, mintegy engesztelésül. Miért ne lenne igaz ez Jézusra? A Károli fordítás szöveghűbb, azt írja: "elveszi a világ bűneit". A bűnbánó lélekkel feláldozott bárány kiengesztelte Istent, eltörölte a bűnöket. Mi által veszi el Jézus a világ bűneit, mint bárány?

„Jézus így felelt nekik: »Romboljátok le ezt a templomot, és három nap alatt felépítem. « Ezt mondták rá a zsidók: »Negyvenhat esztendeig épült ez a templom, és te három nap alatt felépíted?  Ő azonban testének templomáról beszélt. Amikor azután feltámadt a halálból, visszaemlékeztek tanítványai arra, hogy ezt mondta, és hittek az Írásnak és a beszédnek, amelyet Jézus mondott.” (Ján 2:19-22)

Jézus nem egyszer beszélt példázatban, képletesen. Kimondható, hogy itt elmondta újra a próféciát: a zsidók lerombolják testé(nek templomá)t, de ő három nap múlva felépíti azt. János így értette, valószínűleg nem került volna bele így a Bibliába, ha ez nem lenne összeegyeztethető Isten személyével, céljaival. Jézus 3 nap alatt felépítette testének templomát, vagyis útnak indult a teljes világra kiterjedő Egyház élete.

A tanítványok visszaemlékeztek, és hittek: az Egyház épül, tagjai üdvözülnek és megszentelődnek, mert Jézus meghalt, és feltámadt. Vannak emberek, akik keserves munkával, negyvenhat évig eredménytelenül próbálkoznak azzal, amit Jézus három nap alatt tökéletesen befejez, véghezvisz. Ehhez Jézusnak nem pont az a három nap kellett, és a tanítványok vajon hosszú évek után jutottak felismerésre, vagy csak visszaemlékeztek és hittek?

"És ahogyan Mózes felemelte a kígyót a pusztában, úgy kell az Emberfiának is felemeltetnie, hogy aki hisz, annak örök élete legyen őbenne. Mert úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta, hogy aki hisz őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen. Mert az Isten nem azért küldte el a Fiút a világba, hogy elítélje a világot, hanem, hogy üdvözüljön a világ általa. Aki hisz őbenne, az nem jut ítéletre, aki pedig nem hisz, már ítélet alatt van, mert nem hitt az Isten egyszülött Fiának nevében." (Ján 3:14-18)

Jézus maga mondja ismét, hogy keresztre kell feszíttetnie. A felemelt rézkígyóhoz kapcsolódó Istenben való hit által maradtak életben a pusztai vándorok. Ehhez hasonlítja Jézus felemeltetését, aminek célja ennél sokkal több: örök élet. Jézusnak keresztre kell feszíttetnie, ha ez pusztán gonosz emberek tette, akkor mit jelent a "hogy"? Attól hogy Jézust keresztre feszítik, miért nőne meg a hit, és így az "esély" az örök életre?

„»Én vagyok az az élő kenyér, amely a mennyből szállt le: ha valaki eszik ebből a kenyérből, élni fog örökké, mert az a kenyér, amelyet én adok oda a világ életéért, az az én testem. « […] Jézus így szólt hozzájuk: »Bizony, bizony, mondom néktek: ha nem eszitek az Emberfia testét, és nem isszátok a vérét, nincsen élet tibennetek. Aki eszi az én testemet, és issza az én véremet, annak örök élete van, és én feltámasztom őt az utolsó napon. Mert az én testem igazi étel, és az én vérem igazi ital. Aki eszi az én testemet, és issza az én véremet, az énbennem marad, és én őbenne. Ahogyan engem az élő Atya küldött el, és én az Atya által élek, úgy az is, aki engem eszik, élni fog énáltalam. Ez az a kenyér, amely a mennyből szállt le; ez nem olyan, mint amilyet atyáitok ettek, és mégis meghaltak: aki ezt a kenyeret eszi, élni fog örökké. « […] » A lélek az, aki életre kelt, a test nem használ semmit: azok a beszédek, amelyeket én mondtam nektek: lélek és élet. «”

(Ján 6:51, 53-58, 63)

Jézus adja a világ életéért, aki kapja, annak örök élete van, Jézusban marad, s Jézus őbenne. Aki nem fogadja el, abban nincs élet. Kérdés, hogy mit? Valódi testét és vérét, vagy valami hasonlat van emögött? Vajon a vér szó helyére itt is az élet, s a test szó helyére a lélek kell, hogy helyettesítődjön, és sánta a bibliafordítás, vagy legalábbis külön értelmezni kell?

„Lélek és élet”, de nem a párhuzamot húzza Jézus teste és vére közt, hanem a beszédeiről állítja ezt, azaz olyan kijelentések ezek, amelyek megértése és megtartása élő szívet, szolgáló életet ad.

Jézus számtalan példázatot mondott a mennyországról, és magyarázott meg tanítványainak. Ezt a beszédét azonban nem magyarázza és értelmezi, pedig sokkal nagyobb súlya van, hisz ez örök élet vagy kárhozat kérdése. Vajon ne értelmezzük szó szerint? Tehát Jézus nem testét és vérét adta értünk?

Jézus testéről és véréről az utolsó vacsora alkalmával is ilyen összefüggésben beszélt. Jézus teste és vére – úrvacsora – kereszthalál – feltámadás – Örök élet: mi ennek a gondolatláncnak az akadálya? Miért kell, hogy ez ördögi tanítás legyen?

"Ezt pedig a Lélekről mondta, akit a benne hívők fognak kapni, mert még nem adatott a Lélek, mivel Jézus még nem dicsőült meg."  (Ján 7:39) 

Mi szükséges Jézus megdicsőüléséhez? Hiszen lejött, megalázta magát, emberré lett, tanított, gyógyított, ezek nem szereznek dicsőséget? Mi kell még, és miért? Miért nem kaptak a pünkösd előtti tanítványok Szentlelket? Ha Jézus tanítását hallgatták közvetlenül, vele élhettek szó szerint, akkor miért nem kaptak Szentlelket? Mi a különbség egyáltalán a Szentlelket kapott Péter és a Simonból Péterré lett tanítvány között? Van-e haszna egy Szentlelket nem kapott tanítványnak?

"Azért szeret engem az Atya, mert én odaadom az életemet, hogy aztán újra visszavegyem. Senki sem veheti el tőlem: én magamtól adom oda. Hatalmam van arra, hogy odaadjam, hatalmam van arra is, hogy ismét visszavegyem: ezt a küldetést kaptam az én Atyámtól.«" (Ján 10:17-18)

Jézus Isten: hatalma van mindenek felett. Ha több értelme lett volna annak, hogy éljen, s keresztre feszíttetés helyett tanítson tovább, akkor egyrészt hatalmával megakadályozta volna a gonosz emberek tettét, másrészt Atyjától nem kapta volna ezt a küldetést. Ha van Jézusnak hatalma, miért adta oda mégis életét, volt-e valami plusz értelme halálának? Földi küldetésének célja életének odaadása majd visszavétele: az Atya miért ezt tűzte ki Jézus földi látogatásának legfontosabb céljául? (lásd még feljebb Mát 27:41-43)

 "Most megrendült az én lelkem. Kérjem azt: Atyám, ments meg ettől az órától engem? De hiszen éppen ezért az óráért jöttem!" (Ján 12:27)

Jézus ismét maga mondja, hogy ezért jött, nem másért. Nem a tanításokért? Nem a gyógyításokért? Nem a feltámasztásokért? A kereszthalálért? Mi "ez az óra"? És Jézus miért "éppen ezért az óráért jött"?

"Én azonban az igazságot mondom nektek: jobb nektek, ha én elmegyek; mert ha nem megyek el, a Pártfogó nem jön el hozzátok, ha pedig elmegyek, elküldöm őt hozzátok." (Ján 16:7)

Ha Jézus a földön maradt volna, nem lenne velünk a Szentlélek. Maradt volna köztünk, bár tanított volna még? Vagy hálával tartozunk neki, hogy küldetését bevégezve Pártfogót küld nekünk, hogy aktív munkásai lehessünk?

"A bűn az, hogy nem hisznek énbennem; az igazság az, hogy én az Atyához megyek, és többé nem láttok engem; az ítélet pedig az, hogy e világ fejedelme megítéltetett." (Ján 16:9-11)

Minden bűnünk a hitetlenségünkre vezethető vissza. Minden igazság számunkra már Jézuson keresztül érthető: történt vele valami, ami számunkra meghatározó, determináló (lehet, ha hiszünk benne). Az ítélet pedig eképpen hirdettetett meg.

"Atyám, eljött az óra: dicsőítsd meg a te Fiadat, hogy a Fiú is megdicsőítsen téged, mivel hatalmat adtál neki minden halandó felett, hogy mindazoknak, akiket neki adtál, örök életet adjon." (Ján 17:1-2)

Az óra: nem az, amikor Jézust megölik, nem az, amit a történelemkönyvek feljegyeznek. Hanem Jézus megdicsőülésének órája, Isten dicsőítésének órája. Ugyanebben a mondatban még ott van az evangélium: örök élet minden halandónak, akik Jézuséi. Ha egy mondatban van, miért ne lenne összefüggés „az óra” és az „örök élet közt”? Nem „eljött az óra, de az örök élet”: ellentét, hanem „eljött az óra, mivel az örök élet”: ok-okozat.

„Én megdicsőítettelek téged a földön azzal, hogy elvégeztem azt a munkát, amelyet rám bíztál, hogy elvégezzem:  és most te dicsőíts meg, Atyám, önmagadnál azzal a dicsőséggel, amely már akkor az enyém volt tenálad, mielőtt még a világ lett… és megdicsőíttetem őbennük.” (Ján 17:4-5, 10)

Jézusé volt már kezdettől a dicsőség, de még nem kapta meg. Mikor fogja megkapni? „Most”, vagyis valamikor főpapi imája után fog megdicsőülni. Hogyan? Őbennük fog megdicsőülni. Miért dicsőítjük tehát Jézust, mi által dicsőül Ő meg? Ha élete és tanítása által, akkor már élete során megdicsőült volna. Mégsem lett így, hisz ehhez egy pont kellett, egy „most”, ami azt eredményezi, hogy tanítványaiban dicsőül meg Jézus.

 „Én őértük könyörgök: nem a világért könyörgök, hanem azokért, akiket nekem adtál, mert a tieid, és ami az enyém, az mind a tied, és ami a tied, az az enyém, és megdicsőíttetem őbennük.” (Ján 17:9-10)

Miért kell könyörögni azokért, akik Istenéi? Ha hibátlanok és bűntelenek volnának Isten gyermekei, akkor szükség lenne-e könyörgésre? Jézus nem épp azért könyörög, közbenjár, hogy Isten előtt bűntelenek legyünk?

„De amit az Isten előre megmondott minden prófétája által, hogy az ő Krisztusa szenvedni fog, azt teljesítette be így.” (ApCsel 3:18)

Nem lett volna szükségszerű Jézusnak meghalnia? De, mert „Isten előre megmondta”. Azért volt szükségszerű, hogy csupán teljesítse a próféciákat, ezzel is igazolva Atyja mindenható voltát? Nem, ez kevés. Isten megmondta előre azt a súlyos tényt, hogy egyszülött Fia kínokat fog átélni, s végül keresztre feszítik. Mindez azért történt, hogy lásson a világ egy példát arra, hogy mi a határtalan szeretet és engedelmesség Isten iránt? Nem csak ezért. Ábrahám nem hogy saját magát, de a fiát képes lett volna feláldozni, holott utóbbi egy apának sokkal nagyobb fájdalom. Ábrahám Isten iránti szeretetét nyilvánította volna így ki. Isten előre megmondta Fia szenvedését. Ha felidézzük, hogy „Isten szeretet”, akkor ki tudjuk jelenteni, hogy Jézus kereszthalála csak a határtalan engedelmesség példázata? Vagy több annál?, mert Isten nem egy magasabb dimenziót, hanem minket, embereket szeret Fia halálba küldése által. Miben nyilvánul meg számunkra ez a szeretet?

„Az Isten őt fejedelemmé és üdvözítővé emelte fel jobbjára, hogy megtérést és bűnbocsánatot adjon Izráelnek.” (ApCsel 5:31)

Jézus megtérést és bűnbocsánatot ad. Ennek előfeltétele volt, hogy Isten jobbjára emelkedjen, fejedelmi és üdvözítői ranggal. Felemelte azért, hogy bűnbocsánatot adjon. Ennek előfeltétele volt, hogy Jézus engedelmes volt mindhalálig, mégpedig a kereszthalálig, ami Isten terve volt, hisz prófétái sokszor megjövendölték. Meghalt, feltámadott, felemeltetett, és bűnbocsánatot ad.

„Mert a te szent Szolgád, Jézus ellen, akit felkentél, valóban megegyezett Heródes és Poncius Pilátus ebben a városban a pogányokkal és Izráel népével, hogy végrehajtsák mindazt, amiről kezed és akaratod előre elrendelte, hogy megtörténjék.” (ApCsel 4:27-28)

Isten nem megengedte, hogy ez megtörténjen, hanem elrendelte. Nem bűnös emberek terve volt ez, hanem az Atyáé. Miért tervez így a világmindenség Istene? A szeretet Istene? Csak nagy cél érdekében, és csak szeretetből tervezhette így. Mi ez a cél? 

„A gyülekezetek pedig erősödtek a hitben, és naponként gyarapodtak lélekszámban.” (ApCsel 16:5) 

Akkor így volt. Egy év alatt ez minimum 365 embert jelent. Ma vajon mennyire élünk más kort? Az emberek szíve kevésbé volt kemény akkor, mint most? A Szentlélek ereje nagyobb volt akkor, mint most? Más volt az Ige vagy az evangélium?

„Ők (Pál és Szilász) pedig így válaszoltak: »Higgy az Úr Jézusban, és üdvözülsz mind te, mind a te házad népe!« Ekkor hirdették az Isten igéjét neki és mindazoknak, akik a házában voltak. Ő pedig magához fogadta őket az éjszakának még abban az órájában… és örvendezett, hogy egész háza népével együtt hisz az Istenben” (ApCsel 16:31-33)

Higgy, és üdvözülsz! Kell más? Kell valamit megérteni, felfogni? Pál és Szilász magyaráztak-e bármit is ennek a feltehetőleg római, így hitéleti, bibliai előismerettel aligha rendelkező börtönőrnek, vagy csak annyit mondtak, hogy „Higgy az Úr Jézusban, és üdvözülsz.”? Mindez éjféltájban történt, majd Igét hirdették Pálék, és még az éjszakának ebben az órájában ez a börtönőr frissen megtért családjával együtt örvendezett új életüknek. Ma hány ilyen ember lehet? 

„Megmagyarázta és bizonyította nekik (Pál a zsidóknak), hogy Krisztusnak szenvednie kellett, és fel kellett támadnia a halálból; és hogy ez a Jézus a Krisztus, akit én hirdetek nektek. Néhányan hívőkké lettek közülük…” (ApCsel 17:3-4)

Az Apostolok Cselekedetei írója szerint Pál zsidókhoz szóló tanításainak egyik lényege pont az a momentum, amit a zsidók maguk követtek el és még helyeseltek is. Azt gondolhatták volna, hogy „helyesen cselekedtünk, hisz Isten azt akaratát hajtottuk végre ezzel a kivégzéssel”. Mi az oka, hogy pont erre a tanításra lettek hívőkké néhányan közülük? 

„Azért rendelt egy napot, amelyen igazságos ítéletet mond majd az egész földkerekség fölött egy férfi által, akit erre kiválasztott, akiről bizonyságot adott mindenki előtt azáltal, hogy feltámasztotta a halálból.«”  (ApCsel 17:31)

A feltámadás által van tehát bizonyosság mindenki előtt. Minden embernek lehet több különböző bizonyossága, de minden keresztény hívő emberben legalább annyi közös van, hogy számukra a feltámadás ugyanazt a bizonyosságot jelenti. Ez csakis úgy lett lehetséges, hogy Jézus meghalt. Ez által van minden – hívő és hitetlen – ember számára elérhető bizonyosság. Létezne ez a bizonyosság más módon?

„Viseljetek gondot tehát magatokra és az egész nyájra, amelynek őrizőivé tett titeket a Szentlélek, hogy legeltessétek az Isten egyházát, amelyet tulajdon vérével szerzett.” (ApCsel 20:28)

Isten egyháza Jézus vére által létezik. Ide is egy tisztességes bibliafordításban lábjegyzet kellene, hogy természetesen nem vére által, hanem élete által, mert a vér = élet? Vagy ha nincs lábjegyzet, akkor minden Biblia, minden nyelven kötelezően csak szakavatottaknak érthető? Az Isten által ihletett könyvben ez az egy szó mindig félreértés áldozata vagy egyértelmű és szó szerint értendő valóság?

Amikor pedig eltöltöttük ezeket a napokat, és elindultunk, hogy utunkat folytassuk, valamennyien elkísértek bennünket feleségükkel és gyermekeikkel még a városon is túl, és a tengerparton térdre esve imádkoztunk. Ezután elbúcsúztunk egymástól, mi hajóra szálltunk, ők pedig visszatértek otthonukba. (ApCsel 21:5-6)

Ezeknek a keresztény embereknek volt feleségük, sőt gyermekük is. Sőt több gyermekük. Akikkel együtt imádkoztak. Ma milyen szempontból élünk más időt? Ők egy néhány országra kiterjedő, gyülekezeteket alapító, városokat megtérítő missziójuk miatt hagyták el egy időre családjukat. Ma, amikor a nyomtatott Ige lehet a kezünkben, s nem fenyegetik mindenütt a keresztényeket halállal, egy hívő ember számára a térítő misszió és a család összeegyeztethetetlen, összeférhetetlen esetleg bűn?

„Mert az Isten őt rendelte engesztelő áldozatul azoknak, akik az ő vérében hisznek, hogy igazságát megmutassa. Isten ugyanis az előbb elkövetett bűnöket elnézte türelme idején, hogy e mostani időben mutassa meg igazságát: mert ahogyan ő igaz, igazzá teszi azt is, aki Jézusban hisz.” (Róm 3:25-26)

Kiknek íródott ez a levél? Zsidó származásúaknak vagy „pogányoknak”? Nem zsidó származásúaknak miért élne Pál egy olyan hasonlattal, amit igazán csak zsidók érthetnek? Isten igazsága az, hogy amennyire Ő igaz, annyira teszi igazzá azt, aki Jézusban, az Ő vérében hisz, az ilyen ember Jézusra úgy tekint, mint engesztelő áldozat. Követni kell-e az igazságot, vagy azt kapjuk? Ha nem szó szerint a vérében hiszünk, hanem az életében, tanításaiban, akkor abban mit hiszünk? Azt inkább szívünkbe fogadjuk, és követjük, ha a vér=élet fordítás nem sikerült sok fordítónak, akkor ez sem annyira? Vagy mégis értelmezhető szó szerint a vér? S ha Jézus nem is szó szerint áldozat, milyen értelemben engesztelő egy hívő számára?

„De az, hogy »beszámította neki igazságul«, nem egyedül érte van megírva, hanem értünk is, akiknek majd beszámítja, ha hiszünk abban, aki feltámasztotta a halottak közül Jézust, a mi Urunkat; aki halálra adatott bűneinkért, és feltámasztatott megigazulásunkért.” (Róm 4:23-25)

Ez is mind hasonlat, amit kisgyermek nem érthet? Egy képzetlen ember számára ez titok? Nem lehet szó szerint értelmezni az ilyen lényeges mondatokat Isten Szavából? Ez Isten játéka?

Pál miért nem köti világosan Jézus követését a megigazuláshoz, ha az lenne a szükséges és elégséges feltétel? Miért gondolja, hogy fontos, hogy a hit Jézus halálához és feltámadásához kötődjön?

„Mert amikor még erőtlenek voltunk, a rendelt időben halt meg Krisztus értünk, istentelenekért. Hiszen még az igazért is aligha halna meg valaki, bár a jóért talán még vállalja valaki a halált. Isten azonban abban mutatta meg rajtunk a szeretetét, hogy Krisztus már akkor meghalt értünk, amikor bűnösök voltunk. Ha tehát már most megigazított minket az ő vére által, még inkább meg fog menteni minket a haragtól. Mert ha akkor, mikor ellenségei voltunk, megbékéltetett minket az Isten önmagával Fia halála által, akkor miután megbékéltettünk, még inkább üdvözíteni fog élete által.” (Róm 5:6-10)

Az Atya tervének megfelelően, „a rendelt időben halt meg értünk”. Meghalt értünk, vállalta a halált. Isten így mutatta meg szeretetét. „Megigazít minket az ő vére által” meg ment minket a haragtól. „Megbékéltet minket az Isten önmagával Fia halála által”.

És mindezek után, miután megbékéltettünk, vagyis megváltott minket Jézus bűnös életünkből, „még inkább üdvözíteni fog élete által”, mert azt hálásan követjük, hisz már nem vagyunk a bűn szolgái. Az üdvözülés feltétele a megtérés. Megtérés pedig Jézus halála által lehetséges. Hogyan? Ha nem úgy, hogy ezt hisszük, akkor mi értelme van ezeknek a mondatoknak? Ha ezt a pontot rosszul értelmezzük, Isten ellenségei vagyunk, tehát kárhozatra méltóak. 

„Aki tulajdon Fiát nem kímélte, hanem mindnyájunkért odaadta, hogyne ajándékozna nekünk vele együtt mindent?” (Róm 8:32)

Kegyetlenség vagy értünk érzett szeretet?

„Mert ahogyan ti egykor engedetlenné váltatok Isten iránt, most pedig irgalmat nyertetek az ő engedetlenségük révén, úgy ők is engedetlenné váltak most, hogy a nektek adott irgalom révén végül ők is irgalmat nyerjenek.” (Róm 11:30-31)

A zsidók engedetlensége révén van a pogányok számára irgalom Istentől. Rosszból jót készít Isten? Milyen engedetlenségről van itt szó? 

Ha pedig atyádfia valamilyen étel miatt megszomorodik, akkor nem jársz el szeretetben. Ne tedd tönkre ételeddel azt, akiért Krisztus meghalt. (Róm 14:15) 

Van, aki úgy gondolja, hogy hite miatt nem eszik adott ételekből, s a maga módján így is kifejezi Isten iránti tiszteletét. Van, aki dalok szerzésével vagy éneklésével dicsőíti Istent. Ki mire érzékeny vagy mire van tehetsége. De minden hívőben egy közös: Krisztus meghalt értük. Meghalt. És értük. Mijükért? Biológiai életükért, mint egy hős katona? Szabadságukért, ahogy egy szabadságharcos? Új, bűntelen életükért, megváltva őket a régi, bűnös, céltalan létükből, mint Megváltó Isten?

„Mert nem azért küldött engem Krisztus, hogy kereszteljek, hanem hogy az evangéliumot hirdessem, de nem bölcselkedő beszéddel, hogy a Krisztus keresztje el ne veszítse erejét. Mert a keresztről szóló beszéd bolondság ugyan azoknak, akik elvesznek, de nekünk, akik üdvözülünk, Istennek ereje.” (1Kor 1:17-18)

Evangéliumot hirdetni. Nem bölcselkedő beszéddel, tehát egyszerűen. És miért? Mert máskülönben elveszti valami az erejét. Krisztus keresztjéről van szó, nem életéről, tanításáról, csodatételeiről. Noha ezeknek is mérhetetlen „ereje” van. Pál a keresztet nevezi meg, mint Isten ereje, üdvösség forrása. Akik számára bolondság a keresztről szóló beszéd, azok elvesznek. Mi ez a beszéd? Mi ez, amit tilos egy keresztény embernek bolondságként bélyegezni? 

„mi a megfeszített Krisztust hirdetjük, aki a zsidóknak ugyan megütközés, a pogányoknak pedig bolondság, de maguknak az elhívottaknak, zsidóknak és görögöknek egyaránt, az Isten ereje és az Isten bölcsessége.” (1Kor 1:23-24)

A megfeszített Krisztust hirdeti Pál. Nem a tanítót, nem a gyógyítót, nem a példás, bűntelen életet élőt. Miért Jézus megfeszítettsége a lényeg Pál szerint? Aki nem érti, annak ez bolondság, megütközés, de aki érti, annak Isten ereje és bölcsessége.  

„Mert úgy határoztam, hogy nem tudok közöttetek másról, csak Jézus Krisztusról, róla is mint a megfeszítettről.” (1Kor 2:2)

Pál másról sem tud beszélni, csak Jézusról, és róla is mint megfeszítettről – és ebben a levélben ezt már sokadjára említi. Pál az evangéliumot hirdette? A megfeszített Krisztus az evangélium? 

„Ezt e világ fejedelmei közül senki sem ismerte fel, mert ha felismerték volna, a dicsőség Urát nem feszítették volna meg.” (1Kor 2:8)

„Utoljára pedig fiát küldte el hozzájuk, mert úgy gondolta: A fiamat meg fogják becsülni.” (Mát 21:37) Isten is úgy gondolta, hogy nem kellett volna Jézusnak meghalnia, és ha felismerték volna Jézust mint a dicsőség Urát, akkor nem feszítették volna meg. A példázatról már korábban volt szó. Ennél a versnél is, ha állítunk valamit, akkor a szövegkörnyezettel összhangban tesszük azt. Pál az evangéliumot hirdeti, a megfeszített Krisztust. Ezután arról beszélne, hogy nem kellett volna megfeszíteni Jézust?

„De vigyázzatok, nehogy ez a szabadságotok valamiképpen megütközést ne váltson ki az erőtlenek között. Mert ha valaki meglát téged, akinek ismereted van, amint a bálványtemplomban asztalnál ülsz, vajon nem fog-e erőtlen lelkiismerete felbátorodni arra, hogy ő is megegye a bálványáldozati húst? És így ismereteddel vesztét okozod erőtlen testvérednek, akiért Krisztus meghalt.” (1Kor 8:9-11)

Korábban a Rómaiakhoz írt levélben (Róm 14:15) írt Pál hasonló mondatokat. Nem akiért Jézus élt, nem akiért megszületett, eljött a Földre, tanított, vagy gyógyított. Akiért meghalt. Miért ez a lényeg? 

„Mert valamennyiszer eszitek e kenyeret, és isszátok e poharat, az Úrnak halálát hirdessétek, amíg eljön.” (1Kor 11:26)

Úrvacsora, kereszthalál. Ezt hirdeti-e minden keresztény, vagy vannak, akik mást? 

"Ha pedig Krisztus nem támadt fel, semmit sem ér a ti hitetek, még bűneitekben vagytok." (1Kor 15:17) 

De miután meghalt, feltámadt! Így van értelme hitünknek, így nem vagyunk bűneinkben. Azért halt meg tehát Jézus, hogy ne legyünk bűneinkben? Ha igen, hogy lehetséges ez?

"Mert azt, aki nem ismert bűnt, bűnné tette értünk, hogy mi Isten igazsága legyünk Őbenne" (2Kor 5:21)

Nem bűn áldozatává, hanem egyenesen bűnné tette Isten saját egyetlen bűntelen Fiát. Ennek következménye, hogy Isten gyermekei lehetnek a Benne hívők.  Kereszthalál – bűnbocsánat, új élet, üdvösség. Egy-egyértelmű az összefüggés? Vagy van alternatíva? Vagy semmi összefüggés nincs?

„Mert én meghaltam a törvény által a törvénynek, hogy Istennek éljek. Krisztussal együtt keresztre vagyok feszítve: többé tehát nem én élek, hanem Krisztus él bennem; azt az életet pedig, amit most testben élek, az Isten Fiában való hitben élem, aki szeretett engem, és önmagát adta értem. Én nem vetem el az Isten kegyelmét: mert ha a törvény által van a megigazulás, akkor Krisztus hiába halt meg. Ó, esztelen galaták, ki igézett meg titeket, akiknek szeme előtt úgy írtuk le Jézus Krisztust, mintha közöttetek feszítették volna meg!” (Gal 2:18-21)

Pál a galatáknak is a kereszttel hozza összefüggésbe a megtérést, hívő életet, üdvösséget. Mit jelent Krisztussal együtt keresztre feszítve lenni? Nem a fizikai lét, hanem a bűnös emberi élet(vitel) van keresztre feszítve. Mi által lehetséges ez egy hívő ember számára? Törvény által? Nem, esztelen, aki így gondolja. Nem is cselekedetek által. Krisztus halála által, kizárólagosan.

„Krisztus megváltott minket a törvény átkától, úgy, hogy átokká lett értünk - mert meg van írva: » Átkozott, aki fán függ«.” (Gal 3:13)

 A korinthusiaknak azt írta Pál, hogy Jézus bűnné lett értünk (2Kor 5:21), a galaták ennél erősebb kijelentést kapnak. Átokká lett, hogy ne átkozzon minket a törvény. Bűnné lett, hogy ne büntessen minket a törvény. Mi által vagyunk tehát szentek és bűntelenek Isten előtt? Hogy lehetséges, hogy egyáltalán imádkozhatunk bűnösként Őhozzá?

„… de aki megzavar titeket, el fogja venni büntetését, bárki legyen is az. Engem pedig, testvéreim, ha még mindig a körülmetélkedést hirdetem, miért üldöznek? Hiszen akkor megszűnik a kereszt botránya. Bár csak ki is metszetnék magukat, akik lázítanak titeket.” (Gal 5:10-12)

Bűnhődjenek, messék ki magukat: Pál indulata azok iránt, akik hamis evangéliumot tanítanak. ###

„Viszont legyetek egymáshoz jóságosak, irgalmasak, bocsássatok meg egymásnak, ahogyan Isten is megbocsátott nektek a Krisztusban.” (Ef 4:32)

Isten megbocsátott nekünk. Krisztusban. Mit tett Jézus, amiért Isten meg tudott bocsátani nekünk?

„Eltörölte a követelésével minket terhelő adóslevelet, amely minket vádolt, eltávolította azt az útból, odaszegezve azt a keresztfára. Lefegyverezte a fejedelemségeket és a hatalmasságokat, nyilvánosan megszégyenítette őket és Krisztusban diadalmaskodott rajtuk.” (Kol 2:14-15)

Milyen adóslevél terhelne, vádolna minket? Hitetlen ember a bűnei szolgaságában él, egyre negatívabb a számlája, egyre több az adóssága. Jézus képes minket ebből a deficitből, szolgaságból megváltani. Hogyan? Úgy, hogy minden adósságunk, vagyis bűnünk a keresztfára van felszegezve. Nem egyszerűen a kereszt alá téve, hanem odaszegezve. Bűnné, átokká lett értünk. Milyen bűnné, s milyen átokká, ha nem a mieinkké?

„Mert az Isten nem haragra rendelt minket, hanem hogy elnyerjük az üdvösséget a mi Urunk Jézus Krisztus által, aki meghalt értünk, hogy akár ébren vagyunk, akár alszunk, vele együtt éljünk.” (1Thessz 5:9-10)

Jézus meghalt, s ennek következménye, hogy vele együtt élhetünk. Nem meghalt, s ettől függetlenül élhetünk vele.

„Mert sokan élnek másképpen: akikről sokszor mondtam nektek, most pedig sírva is mondom, hogy ők a Krisztus keresztjének ellenségei; az ő végük kárhozat, a hasuk az istenük, és azzal dicsekszenek, ami a gyalázatuk, mert földi dolgokkal törődnek.” (Fil 3:17-18)

Azokról szól ez, akik tagadják a kereszt erejét, Krisztus váltságművét. Akik szerint Jézus kereszthalála, feltámadása vagy meg sem történt, vagy nem szükséges és elégséges feltétele megváltásunkhoz. Számukra fontosabb az étel és minden, ami földi. Sírva kell tudomásul venni, hogy sokan ezt Bibliával a kezükben teszik, s igaz rájuk mind, amit Pál mond. Bárcsak megértenék…

„...miután minket bűneinktől megtisztított, a mennyei Felség jobbjára ült” (Zsid 1:3) 

Bűneinktől megtisztított, ezután az Atya jobbjára ült. Mikor, s hogyan tisztított meg minket?

„azt azonban látjuk, hogy az a Jézus, aki rövid időre kisebbé lett az angyaloknál, a halál elszenvedése miatt dicsőséggel és tisztességgel koronáztatott meg, hiszen ő Isten kegyelméből mindenkiért megízlelte a halált.”  (Zsid 2:9)

Mikor volt az, hogy Jézus valaha is kisebb volt bármelyik angyalnál? „Mindenkiért megízlelte a halált”, bűnné, átokká, angyaloknál kisebbé lett értünk arra a rövid időre: három napra. Jézus halála mindenki számára Isten kegyelmét jelenti: ki elfogadja ezt, ki nem.

„Mivel pedig a gyermekek test és vér részesei, ő is hozzájuk hasonlóan részese lett ezeknek, hogy halála által megsemmisítse azt, akinek hatalma van a halálon, vagyis az ördögöt; és megszabadítsa azokat, akik a haláltól való félelem miatt egész életükben rabok voltak.” (Zsid 2:14-15)

 Jézus halálának nincs „metafizikai szükségessége”? Az ördögön való diadalom, bűnök rabságából, a haláltól való folytonos félelemből való megszabadítás: nem megtörténtek ezek a kereszten? Nem Jézus halála az egyedüli út ezek kivitelezésére?

„Bűneinket maga vitte fel testében a fára, hogy miután meghaltunk a bűnöknek, az igazságnak éljünk: az ő sebei által gyógyultatok meg.” (1Pét 2:24)

Jézus felvitte testében minden ember bűnét a fára. Bűnné lett, átokká lett. Ha ezek metaforák volnának, valahol lenne legalább egy lábjegyzet, de nincs. Ezt el lehet fogadni, lehet ebben hinni, de el is lehet utasítani. Az ő sebei által gyógyultunk meg, hogy elhagyva bűnös életünket az igazságnak éljünk; más szóval „hogy aki hisz Őbenne el ne vesszen, hanem örök élete legyen” (Ján 3:16), „aki pedig nem hisz, az már ítélet alatt van” (Ján 3:18).

„Mert Krisztus is szenvedett egyszer a bűnökért, az Igaz a nem igazakért, hogy Istenhez vezessen minket, miután halálra adatott test szerint, de megeleveníttetett Lélek szerint.” (1Pét 3:18)

Nem a bűnök következtében és a nem igazak miatt, hanem értük. Cél! Mégpedig az, „hogy Istenhez vezessen minket”, ezért történt Jézus egyszeri szenvedése. Mi által lehetséges tehát, hogy Istenhez közel lehetünk, Hozzá imádkozhatunk, és Ő szól hozzánk?

"Így ment el a börtönben levő lelkekhez is, és prédikált azoknak, akik egykor engedetlenek voltak, amikor az Isten türelmesen várakozott a Nóé napjaiban a bárka készítésekor." (1Pét 3:19-20a)

 Meghalt, s prédikált azoknak, akik valaha addig Isten nélkül éltek. Hova kellett elmenni ehhez? Földre? Mennybe? Vagy a holtak hazájába ment Az, aki elsőszülött a halottak közül?

„és Jézus Krisztustól, a hű tanútól, aki elsőszülött a halottak közül, és a föld királyainak fejedelme; aki szeret minket, és vére által megszabadított bűneinktől,” (Jel 1:5)

Vére által. Élete által? Bűntől az ember hogyan szabadul meg egy akár tökéletes földi élet által? Beszédei által? Akkor az lenne odaírva. Életének követése által? Akkor az lenne odaírva. Élete által? Akkora az lenne odaírva. Vére által.

„és új éneket énekeltek ekképpen: »Méltó vagy arra, hogy átvedd a könyvet, és feltörd annak pecsétjeit, mert megölettél és véreddel vásároltad meg őket Istennek minden törzsből és nyelvből, minden nemzetből és népből; és királysággá és papokká tetted őket a mi Istenünknek, és uralkodni fognak a földön«.” (Jel 5:9-10)

Mózes? Józsué? Dániel? Mind példás életet éltek, de nem méltók a könyv átvételére. Egyedül Jézus méltó. Példás élete miatt? Tanításai miatt? Nem: hanem mert megöletett és vérével megvásárolt minket Istennek.

„és így szóltak hatalmas hangon: »Méltó a megöletett Bárány, hogy övé legyen az erő és a gazdagság, a bölcsesség és a hatalom, a tisztesség, a dicsőség és az áldás!«” (Jel 5:12)

János is képtelen elszakadni a „véres” evangéliumtól: Jézusról beszél, és róla is mint megöletett Bárányról. Nem tökéletes Bárány, noha Jézus tökéletes is volt. Bárány, nem egy jelkép az áldozatokra, hanem áldozat, hiszen megöletett, a vére folyt értünk.

„És új éneket énekelnek a trónus előtt, a négy élőlény és a vének előtt, és senki sem tudta megtanulni ezt az éneket, csak az a száznegyvennégyezer, akik áron vétettek meg a földről: ezek nem szennyezték be magukat nőkkel, mert szüzek, ezek követik a Bárányt, ahova megy, ezek vétettek meg áron az emberek közül első zsengéül az Istennek és a Báránynak, és szájukban nem találtatott hazugság: ezek feddhetetlenek.” (Jel 14:3-5)

Száznegyvennégyezer, vagyis rengeteg ember. Mind bűntelen életet élt volna? Nem, mert erre csak Jézus volt képes. Mégis feddhetetlennek vannak nevezve. Hogy lehetséges ez? Azért, mert áron vétettek meg? Mi annak az ára, hogy feddhetetlen lehet ennyi ember? Jézus vére volna ez az árfolyam? „Véreddel vásároltad meg őket Istennek” (Jel 1:5)