A cél szentesíti az eszközt?

2 éve én is találkoztam velük. Engem nem tudtak behívni magukhoz, sajna. Azért mondom ezt, mert el akartam látogatni az összejövetelükre, de hosszas beszélgetésnek kellett ezt megelőznie, és annak, hogy amit kiolvastak nekem és megmagyaráztak a Bibliából, azt nekem is el kell fogadnom 100%-ig. Csak akkor mehetek közéjük. Nos amiket mondtak attól lehidaltam. Főleg a konkoly és búza történetét bizonygatták nekem. Ezzel sem mentek sokra, mert olyan kérdéseket vetettem fel nekik, amiket nagy nehezen de vissza tudtak dobni nekem. Kibírták magukat magyarázni, hogy sikerrel kerüljenek ki.

Ez volt 3-4 szeri alkalommal különféle helyeken, szabadban, ha esőben akkor műv házban. Még az egyik, a Tibor nevezetű meg is fenyegette a takarítóját a műv háznak, hogy ha nem engedi, hogy leüljünk bent, akkor beköpi a főnökének és az kirúgja őt, mert a főnök jó cimborája. :O Aztán volt amikor ÚjSzegeden egy sötét sikátor felé vezettek, és zseblámpával világították a verseket nekem, hogy bizonygassák igazukat a példázattal kapcsolatban.

Volt amikor megosztottam örömömet velük, hogy a gyülekezetünkben (adventista) most keresztelkedett meg 10 ember. Ők ezt nem tartották valami örömteli eseménynek. Annyit mondtak, hogy jó lesz rájuk odafigyelni, és tanítani őket - mindezt teljesen semleges hangnemben.

Próbáltam újabb esélyt adni nekik, hogy meglássák maguk, hogy téves, amit tanítanak, de csak azzal jöttek, hogy nem vagyok megtérve, és azért mondom ezeket. Sőt amikor azt jeleztem nekik név szerint Tibornak és Arnoldnak, hogy szeretetet egyáltalán nem tanúsítanak felém, sőt inkább támadnak, és hidegen vádolgatnak bűnökkel, azt válaszolták, hogy a szeretet néha kemény, és nekem ez csak javamra fog válni.

Aztán tavaly 2011-ben Szeged belvárosában, egy könyv héten találkoztam harmadik testvérükkel, aki igencsak ismételten vékony és nagyon egyszerű megjelenésben volt - baseball sapka, kicsit elhanyagolt farmer, és egy póló - már akkor láttam rajta mikor nézelődött a helyszínen, hogy vmiért ő gyanús nekem. De még itt nem szólított le, hanem követett egészen a Honvéd téri református templomig, ahol én megálltam mert megnéztem egy plakátot a hírdetőn. Ekkor hátulról szólított meg, hogy megyek-e a mostani ifi programra. Mondtam nem, csak erre jártam, és megnéztem a kiírást. Ez elég volt neki, hogy elkezdje a szokásos kérdést: "Mit gondolsz a keresztény testvériségről? Hogyan kell megélje a hitét egy keresztény?" . Ebből a sablonos kezdésből, azonnal felismertem, na ezek lesznek a "keresztények". Most nem voltam óvatos, egyből elmondtam, amit gondolok a keresztény hitről. Beszéltem Istennel szerzett csodálatos tapasztalatomról, megtérésemről, és arról, hogy milyen teljes az életem mióta Jézust követem... stb. Feljött a konkoly és búza, meg a régi témák, és sokat nem is beszélt, nem nyitotta meg a Bibliáját, hiszen forgalmas helyen álltunk. De így is eltöltöttünk ott fél órát a templom mellett. Meghallgatott rezzenéstelen arccal, a szokásos holicos érdektelen tekintetével, amit annyira sajnáltam, hiszen egy keresztény örül a másik keresztény tapasztalatának, örömének. Egy keresztény nem így viselkedik mintahogy ő, még ha ez sokkal egy lájtosabb testvérük is volt. Mint ahogy Tiborék , ő is ismerte nagy vonalakban egyházamat. A beszélgetést a végére átfordítottam , még pedig úgy, hogy én akartam őt hívni magunkhoz, és , hogy tanulmányozza a Szentírást, a jelenések könyvét, gondolkodjanak a végidők eseményeiről, és fontolják meg mit akarnak igazságként elfogadni, hiszen az igazság fejlődő. Minél többet foglalkozol Isten igéjével, annál mélyebben megérted, és új igazságot találsz meg, amik csodálatosan fognak fényleni. Hamar megunt engem, aztán elváltunk egymástól.

Nagyon sajnálom őket, és azokat, akiket behálóztak. Örülnék, ha közzé tennétek ezt a tapasztalatomat, írásomat, hogy okuljon mindenki.

Rábai Szabolcs