Személyes tapasztalatok

Ezen az oldalon személyes levelekből idézünk (íróik engedélyével).

Két és fél évet bent töltött ember szavai

 „Én két év után már nehezen bírtam a nyomást és a sok megaláztatást. A sok stressztől és a félelemtől többször pánikrohamom volt és kezdtem depressziós lenni.”

Tények

 „Aki gyerekkel jött, a bűnös kicsik nem bírták a szent életmódot, így a gyerekről a szülő törvényesen lemondott a nagyszülő javára, ő nevelje tovább a kárhozatra való gyerekeit! ... A végén semmimet nem kaptam vissza, ... mert minden szellemi és fizikális vagyon az övék.”

Gyerekként a szektában

 „ ... nem volt semmi esélyem élni. Úgy éreztem magam, mint egy kényszermunkás egy gyárban, mintha napi 16 óráznék semmi pénzért, tök egyedül...”

Hét évet bent töltött ember szavai

 „ Gyakorlatilag én is sok lélekben kárt tehettem, és társaimat is hasonló cselekedetekre buzdítottam. Ezennel úgy az olvasó előtt mint a világ előtt felvállalom tetteimet, és bár helyrehozni nem tudok semmit, ha létezik ezekért bocsánat akkor bocsánatot kérek.”

Mi van a "baráti társaság" mögött?

 „Másfél évbe telt, mire nem álmodtam heti háromszor arról, ami a szektában történt velem, s lassan fel tudtam dolgozni mindent.”

Ifjúsági alkalmakon...

„Mert, mint írtam, nem akarom bántani ezeket az embereket, még ha a szemléletük és a tanításuk téves is és káros. A tanításuk és viselkedésük ellen egyértelműen fel kell lépnünk, ahol csak lehet.”

A cél szentesíti az eszközt?

„Még az egyik, a Tibor nevezetű meg is fenyegette a takarítóját a műv háznak, hogy ha nem engedi, hogy leüljünk bent, akkor beköpi a főnökének és az kirúgja őt, mert a főnök jó cimborája. :O

Aztán volt amikor ÚjSzegeden egy sötét sikátor felé vezettek, és zseblámpával világították a verseket nekem, hogy bizonygassák igazukat a példázattal kapcsolatban. ”