Tények

A közösségbe 16 évesen kerültem (ahol 6 évet töltöttem el éjjel, és nappal! - és minden nap). Lelki válságba kerülvén, majd kórházba; ahol is megkerestek a közösség tagjai (egyikük a nővérem volt..), s így tudtak problémáimról. Gondolom mindenki előtt ismert tény a tinédzser kor milyen megpróbáltatás az azt megélő tizenéveseknek (felnőtté válás, személyiség-keresés, helykeresés a világban), így ilyen korban, mint mindenki más nagyon fogékonyak vagyunk sok mindenre (lehet az jó, vagy rossz is, szép köntösbe bujtatva). Ilyen a megértés is, amit tizenévesként mind kerestünk.

A szeretet az, ha mindened megosztod a testvéreiddel, így az idődet, magadat, pénzedet és egyáltalán mindent, ami te vagy (szóval meg a személyiségedet is)!!! :(( . Így nem lehetett 1 szabad percünk sem, szabad felügyeletlen gondolataink sem, pénzünk és meg törölközőnk sem (tudom, ez furcsán hangzik, de ez van, vagyis lett - majd leírom..), hiszen ez a szeretet. Így találkozásunkat követően, ezzel a lelki nyomással kényszerítve egy labilis személyiséget (hiszen általában tizenévesként kerültünk oda.. általában!), könnyű volt meggyőzni, hogy adja fel minden kapcsolatát a szent cél érdekében (mind szülői, mind baráti, vagy legyen az család, gyerek, házasság), így az első hónapban nem is találkoztam a szüleimmel (hiába a lázadás tizenévesen a szüleinkkel szemben, azért csak feszített belülről, hogy ilyen bizonytalanságban hagyni őket...). Végül is egy-másfél hó után haza'szöktem', hogy legalább szóljak, hol vagyok (anyu sokkban; már a farkasokkal akarta magát felfalatni a hegyekben, apu csak szemrehányásokkal, anyu lelkiállapota miatt).. Dehát vissza kellett mennem a közösségbe, mert hát a biblia azt mondja, és az a szeretet, különben a pokolra jutsz, ha nem az egyedül igaz keresztény közösségben élsz..!!

Minden nap, minden este..minden délután séta (pár órás), utána kötelező beszélgetés. Aki valamin nem vett részt, beszélgetésre került sor vele, érvek hosszú sora, majd elfogadás, beletörődés (a szent célért), vagy újabb beszélgetés, és ha nincs akkor sem elfogadás, akkor kizárás, amiből ugyan visszamehetsz, ha megbánod a bűnödet, és elfogadod azt a látásmódot, elismervén, hogy csakis az a szent és egyedül üdvözítő út, ha nem, akkor véglegesen kizártnak tekintenek, ahonnan egy út van, ami a pokolba vezet (mert hát ők fel vannak ruházva a szentszellemmel, így az ő kijelentésük az egyedül helytálló.

Minden kapcsolatomat feladtam, jött velem a kíséret, nehogy elcsábuljak, amint feladom a korábbi kapcsolataimat, ha ők nem hajlanak a szent út fele (volt olyan keleti vallású barátnőm, akiről 15-20 perc alapján megmondták, elkárhozik... és volt olyan sclerosis multiplexben szenvedő barátom, aki mert boldogan próbálta leélni hátralévő rövid életét, szintén 10-15 perc alatt végleges negatív döntést hozva, teljesen a sárba tiporva az ő gondolataikat, életérzésüket.)

Főtt ételek: bűn készíteni ezeket, mert ez idő alatt szeretetteljes cselekményeket is véghezvihetsz (birkózás, beszélgetés...), szóval megjárta, aki készített főtt ételt, beszélgetés lett a vége, a korábban leírtak szerint..Volt akivel a főtt cékla, volt akivel tejbegríz készítése miatt volt külön beszélgetés.

Édesség: kívánság szüli az utána való vágyat, ez a kívánság bűn - tehát tilos (csoki, kalács, fagyi stb. mind tilos )

Ruhák: az előzőek szerint, igazából, csak az vehetett, aki magasabb pozícióban dolgozott, valamint jól meg tudta indokolni, miért is kell jobb ruha az ő munkahelyére, egyébként az osztrák tagok levetett ruháiból lehetett válogatni egyéb tagoknak.

Az osztrákoknak mindig több jutott mindenből, mivel ők ki tudja mi okból magasabb szinten álltak a közösségben: ők vehettek ruhát, bakancsot (én télen olyan nyomi cipőben voltam, ami 1000 helyen beázott, és a több órás túra alkalmával, már egyáltalán nem éreztem a lábaimat, nem így az osztrákok, és egyéb különleges tagok, akiknek jutott jó bakancs, jó kabát, fényre sötétedő szemüveg, külön hely a kocsiban, és a beszélgetéseken).

Gottfried és csatlósai a legjobb túrafelszereléseket használtak, a mienkhez kepést. Mi akik sosem ehettünk édességet, tátott szájjal figyeltük, hogy rendezgeti Gottfried a nagy tálcáján a kalácsait, mindenfele gyümölcsös joghurtjait, saját fenntartott helyen. Neki a kocsiban is külön helye/helyei voltak, volt, hogy valaki a kiránduláson, ami az estébe torkollott, eltévedt, és csak G. 'kocsija' volt már ott, akinek mehetnéke volt, így nem várta meg az eltévedteket, mint pl 1x én is, így 'testvéremmel' stoppolnom kellett, hogy odaérjek a 'szent' beszélgetésre, ahol természetesen kutakodó kérdések vártak a késésért.

Ha valaki fáradt volt a sétához, akkor is kötelező volt - saját élmény..!! Ha valakiről úgy gondolták, hogy nem jó neki az a közösség, simán 'átkényszerítették' egy másik városba - a kényszer szellemi..lelki..igei alapon ment - megtörtént velem is, így nyugodtan állíthatom.

Tükörbenézés: bűn.

Mindenre pl szülők által visszacitált gyerekek, tinik esetére is külön, hosszantartó beszélgetéseket folytattak, mindig az éppen aktuális taggal, jól felkészítve őt mit kell mondania a rendőrségen, ügyvéd előtt stb., így ezen hivatalok sosem tudtak eljárni a közösség ellen, mert hát mindenki 'maradni akart'.

Hétvégén is sokszor egészen reggelig tartott a beszélgetés, vasárnap is éjszakába nyúlóan, kiszámolva mikor kell az adott városban élőknek hazaindulniuk, hogy az első akinek kell meg beérjen. Én is többször aludtam az 1. padban az iskolában. ..és vezetés kialvatlanul, fáradtan - mert hát neked is kell alapon -, hiába voltam fáradt..

Pályaválasztás, ha valaki abban a korban van: (mint én) vagy elfogadod, ők mit tartanak jónak (mert az jön a szeretet teóriából), vagy beszélgetnek veled, mint velem is tették, és megtörsz elfogadva, hogy az ő verziójuk a jó, a tied pedig a selejt.

Így az életem sötét korszaka volt az, nem volt személyiségem, énem, csak a köz volt, csak a 'szeretet', mert mi is lett volna, ha máshogy döntök? - a pokolba jutok.. (mert egy védőnői pálya oda vezetett volna..)

Birkózás: Volt 1-2 személy (én is :( ), akik nem akartunk a közösségi sportban részt venni, hogy fiúk-lányok együtt birkózzanak; de az én jellemecskémbe nem fért bele, de mint tudjuk ez nem szeretet, ilyen módon is kell szeretned a testvéred, mert, ha nem beszélgetés, kizárás..így ezen dologban is megtörtem (elveszett teljesen a személyiségem) és birkóztam ez életemért, a mennyországért..

Nemiség: ..nem véletlenül írom ezt a birkózós téma után...:( .Tilos téma még fejben is, bűn a kísértés, többen ezen dolog miatt léptek ki a közösségből, mert nem tudtak házasság, nemi élet nélkül élni. Ez a dolog elhatalmasodott a közösségben, mindig volt szinte valakivel erről beszélgetés. Volt, aki már nem bírta, kikötözte a kezeit az ágyhoz, nehogy véletlenül önkielégítést kövessen el..

Házasság: Nem lehet, hiszen Pál apostol is mit mondott...rengeteg beszélgetés folyt ebben a témakörben.. a végsőre is világosan emlékszem, Gottfried már nem nagyon tudott mit mondani, így ezt mondta: a házasságot Isten a paráznaság miatt engedte meg... szóval ezzel mindent elmondtam. Volt aki házasan jött, és újjászületett kapcsolatukkal újabb gyereket akartak - beszélgetés, meggyőzés - nem lehet!! Aki gyerekkel jött, a bűnös kicsik nem bírták a szent életmódot, így a gyerekről a szülő törvényesen lemondott a nagyszülő javára, ő nevelje tovább a kárhozatra való gyerekeit!!

Volt, akit szülei elmegyógyintézetbe (zárt intézet), zárattak be, ott újraírták az agyát - ő az egyedüli, akit a szülei tudták kihozni onnan, bár többen is próbálkoztak (dehát személyi szabadság...).

A végén semmimet nem kaptam vissza, szandál, törölköző, tanfolyami könyvek.. mert minden szellemi és fizikális vagyon az övék (és a szellemi vagyon elhozását is emlegették a végén...).

Volt, aki a bibliáját szerette volna elvinni, melyre egy vezető válasza: arra már úgysem lesz szükséged a pokolban.

Volt, akiről külön tanítást írtak, hogy miért is van a pokolban (akiről többen úgy tartottak, hogy jó keresztény)..

Bár, ha megnézem a bibliát mit ír, hogy a gnosztikusok tiltják a házasságot és sürgetik az eledelektől való tartózkodást - és mi megy ott?

Haláleset a közösségben: autóbaleset következtében egyik tag lebénult, másik meghalt. Biztosan a bűnük vezetett idáig, tehát, aki meghalt, már nem is volt keresztény, tehát, már nem közéjük tartozott, így a holttestet temessék el a szülei (persze eddig nem voltak szülei, csak azok a megtagadott emberpár, aki létezése okai).

Barátság: ilyen nincs, csak testvéri szeretet, ha mégis többet beszeltél valamelyest az egyik taggal, akkor volt nemulass... beszélgetés, belátás vagy pokol..

Egyéb közösségek: mindegyikről született külön tanításuk/tanításaik, minden sarkalatos kérdésben, ahol majd meg lehet fogni 1-1 misszió alkalmával a kereső lelkeket, útkeresőket vagy célkeresőket. Viszont nincs máshol egy másik üdvözítő egyház sem. Így mindenkiben a hibát kerestük, miért is rossz a gondolkodása, miben tér el a mienktől, onnan már szinte sima úgy, agyban megkeresni a megfelelő igét, és egyéni gondolatokkal alátámasztani.

Megítélés.. megítélés, megítélés, ez folyt éjjel és nappal, reggel és este.

Neveket direkt nem írtam az egyes esetekhez, akit érdekel, személyesen, nem akarok ismét "elítéltetni", "megítéltetni". Talán ezért nem is írom ki a nevem, bár írtam olyan konkrétumokat, aki, akkor ismert tudja ezek alapján ki vagyok.