"Mert a keresztről szóló beszéd bolondság ugyan azoknak, akik elvesznek, de nekünk, akik üdvözülünk, Istennek ereje" (1Kor 1:18)
"És miközben a zsidók jelt kívánnak, a görögök pedig bölcsességet keresnek, mi a megfeszített Krisztust hirdetjük, aki a zsidóknak ugyan megütközés, a pogányoknak pedig bolondság, de maguknak az elhívottaknak zsidóknak és görögöknek egyaránt az Isten ereje és az Isten bölcsessége" (1Kor 1:22-23)
Mi konkrétan a "keresztről szóló beszéd"? Az, hogy Jézus kereszthalála által szólhatunk Istenhez, mint Atyánkhoz. Ha az evangéliumot hirdetjük, a középpontban a kereszt áll. Pál írja:
"Mert úgy határoztam, hogy nem tudok közöttetek másról csak Jézus Krisztusról, róla is mint a megfeszítettről" (1Kor 2:2)
Pál is a megfeszített Jézust hirdette, nem a tanító Jézust. Mert nem Jézus példájának követése üdvözít minket, hanem a kereszt. Jézus élete valóban látható életünkben, ha Ő bennünk él. De az üdvösség a halála árán lehetett a miénk. Ez nem jelenti azt, hogy ne kellene magunkat naponként megtagadva, engedelmesen követni Őt. De nem mi üdvözítjük önmagunkat cselekedeteinkkel. Pál ismét kihangsúlyozza, mi az evangélizálás központi üzenete:
"Mert nem azért küldött engem Krisztus, hogy kereszteljek, hanem hogy az evangéliumot hirdessem, de nem bölcselkedő beszéddel, hogy a Krisztus keresztje el ne veszítse erejét." (1Kor 1:17)
Igék, amelyek ellentmondanak a közösség megváltástanának, miszerint Jézus élete, példájának követése üdvözít.
"Ha pedig Krisztus nem támadt fel, semmit sem ér a ti hitetek, még bűneitekben vagytok." (1Kor 15:17)
Ha Jézus életének "lemásolása" valamint a bocsánatkérés, s bűneink elhagyása ment meg, miért lennénk mégis bűneinkben? Mert Jézus a kereszten igenis - a Biblia állítása szerint - magára vette bűneinket, feltámadása által legyőzetett a Sátán.
"Eltörölte a követelésével minket terhelő adóslevelet, amely minket vádolt, eltávolította azt az útból, odaszegezve azt a keresztfára. Lefegyverezte a fejedelemségeket és a hatalmasságokat, nyilvánosan megszégyenítette őket és Krisztusban diadalmaskodott rajtuk." (Kol 2:14-15)
Hogy Jézus valóban magára vette bűneinket, azt itt olvassuk:
"Mert azt, aki nem ismert bűnt, bűnné tette értünk, hogy mi Isten igazsága legyünk Őbenne" (2Kor 5:21)
Világosan kell látni, nem lehet a kereszt által is kicsit üdvözülni, valamit szabályok által is kicsit. Hanem vagy a kereszt nyitott szabad utat, közösséget Istennel, vagy fölösleges a kereszt, hisz Jézus követésében van az élet. Mit ír az Ige ?
"Én nem vetem el az Isten kegyelmét: mert ha a törvény által van a megigazulás, akkor Krisztus hiába halt meg" (Gal 2:21)
Mit jelent hiába meghalni? Hogy halálával nem tett nekünk semmit. Sajnos a közösség pont így gondolkodik, ugyanis szerintük Jézus halálával pusztán az odaadó szeretetét fejezte ki az emberek iránt, és nem a bűnüket vette magára. Számukra Jézus halála csupán gonosz emberek bűntette volt. Ellenben Pál szerint nem hiába halt meg, utat nyitott Istenhez. Nehéz ezt elfogadni, alázat kell hozzá, s a humanista szeretetfogalom is tiltakozik az ellen, hogy Isten azért küldte Jézust a Földre, hogy keresztre feszítsék. Páltól sem hallották szívesen egyesek:
"Engem pedig, testvéreim, ha még mindig a körülmetélkedést hirdetem, miért üldöznek? Hiszen akkor megszűnik a kereszt botránya. Bár csak ki is metszetnék magukat, akik lázítanak titeket." (Gal 5:11-12)
"Az pedig, hogy törvény által senki sem igazul meg az Isten előtt, világos, mert »az igaz ember hitből fog élni«. A törvény pedig nem hitből van, hanem »aki cselekszi, az fog élni általa«. Krisztus megváltott minket a törvény átkától, úgy, hogy átkozottá lett értünk - mert meg van írva: »Átkozott, aki fán függ.«" (Gal 3:11-13)
Hogyan váltott meg minket? Úgy, hogy átokká, előző ige alapján bűnné lett értünk.
"...miután minket bűneinktől megtisztított, a mennyei Felség jobbjára ült" (Zsid 1:3)
Mikor tisztított meg minket a bűntől? Mire utal a múlt idő?
Pál az Efézus 2:13-ban, 16-ban ilyeneket ír: "a Krisztus vére által", "a kereszt által" vitt minket közel Istenhez.
Isten akarata volt a kereszthalál?
"...engedelmeskedett mindhalálig, mégpedig a kereszhalálig." (Fil 2:8)
Péter is a közösség álláspontján volt: az nem lehet Isten akarata, hogy Jézus meghaljon.
"Isten mentsen, Uram, ez nem történhet meg veled!" (Mt 16:22)
Mit mond erre Jézus ? Hogy: dehát az emberek olyan gonoszak, hogy meg fognak mégis ölni? Nem!
"Távozz tőlem, Sátán, botránkoztatsz engem, mert nem az Isten szerint gondolkozol, hanem az emberek szerint." (Mt 16:23)
A 26. fejezetben felteszi Jézus is a kérdést Istennek, muszáj-e ezen keresztülmennie? Van-e az emberek üdvözülésére bármi más út, mint a kereszthalál? Olvassuk el:
"...arcra borult, és így imádkozott: »Atyám, ha lehetséges, távozzék el tőlem ez a pohár; mindazáltal ne úgy legyen, ahogyan én akarom, hanem amint Te.« [...] Másodszor is elment, és így imádkozott: »Atyám, ha nem távozhat el tőlem ez a pohár, hanem ki kell innom, legyen meg a Te akaratod.« [...] harmadszor is imádkozott ugyanazokkal a szavakkal." (Mt 26:39,42,44)
Jézust, amikor hamarosan elfogják, Péter még mindig nem értve, hogy ez Isten akarata, megtámadja az egyik katonát, próbálja Jézust menteni, mire mit mond Jézus?
"Vagy azt gondolod, hogy nem kérhetném meg Atyámat, hogy adjon mellém most tizenkét sereg angyalnál is többet? De miképpen teljesednének be az írások, hogy ennek így kell történnie?" (Mt 26:53-54)
Miután Jézus meghalt:
"És íme, a templom kárpitja felülről az aljáig kettéhasadt" (Mt 27:51)
Mit jelent a kárpit?
[... folytatás hamarosan]