Pszichikailag terheltekkel való bánásmód a csoportban - egy apa beszámolója - 2009

Gerald Kluge által gyűjtött szakvélemények, beszámolók fordításai egy helyen elérhetők innen.

Az alábbi fordítás eredetije itt érhető el.

Pszichikailag terheltekkel való bánásmód a csoportban - egy apa beszámolója - 2009

A lányunknak (nevezzük A-nak ezután) nehéz sorsa volt mielőtt felvételt nyert a csoportba (állandó pszichiátriai kezelést kapott és bent lakott egy szociális otthonban) ezt a csoport pontosan tudta. Számára a csoport több hónapos „próbalakást” és a szülőkkel való azonnali kapcsolat megszakítást jelentett. A csoportban az „idősebbek” a befolyásolók, vezetők. Ők azt állították, hogy a pszichikai betegségek gyökere, eredete egy bűn. És bebeszélték A-nak, sőt be is kellett ismernie, hogy a „büszkeség” és a „lázadás”az oka mindennek. A „bűn” szó uralta a csoport életét. Az egyik idősebb tag is beteg volt, testi jellegű fogyatékosság, amit igyekezett nem mutatni és leplezni jó teljesítménnyel, és ezzel akart példát mutatni A-nak, hogy ignorálni lehet a problémákat. A lányomnak a betegsége miatt nem volt lehetősége szakmát tanulni és nem lehetett terhelni. A csoportban azt a feladatot kapta, hogy heti 5 napon át a háztartást vezesse, ami neki túl nagy megterhelést jelentett. A betegsége miatt jóval több alvásra is lett volna szüksége, hogy regenerálódni tudjon. De a csoport szinte minden hétvégén és néha hétköznaponként is (egészségeseknek is) megterhelő elfoglaltságot és többek között hosszú éjszakai menteket, utakat szerveztek. A gyülekezet találkozói a csoportházban az éjszakákba nyúltak. A bibliaértelmezés kb. 23:30-kor kezdődött és 01:00-ig tartott. Ha A már nem bírta, félrehúzódott vagy esetleg elaludt, azt is BŰNként vetették a szemére. Fegyelmezés, dorgálás után egy formális beszélgetés következett, melyben ezt a gyengeségét BŰNnek kellett vallania és meg kellett ígérnie, hogy „megjavul”. Ez a „BŰN”, ami ellen persze nem tudott tenni A, az egyik oka lett a kizárásnak.

Egy évig dolgozott a háztartásban, főzött. Ezután a csoport kezdeményezésére kipróbált több mellékállást. Ezek szintén nehezen mentek neki állapota miatt. A későbbiekben heti 3 napot kellett volna dolgoznia, de csak kettőt bírt. Minden telefonbeszélgetést, ami kívülállóval történt, előre meg kellett beszélni, tervezni a csoporttal. Amikor a munkaadóval arról tárgyalt, hogy 3 nap helyett csak 2-t tud dolgozni, kihallgatták a beszélgetést. Az az idősebb tag, akiről már említettem, hogy testi jellegű fogyatékossága van. Ez az idősebb tag magyarázatot követelt, erre A füllentett. De az igazság kiderült és A-t engedetlenséggel, hazugsággal és ezen felül a többi „BŰNével” vádolták, majd végül kizárták a Holic- csoportból.

A kizárás meghagyja azt a lehetőséget, hogy ha valaki a bűneit megbánta, megtért, akkor visszatérhet a csoportba. Persze a döntést a hangadó „idősebb” tagok hozzák meg. Ha az ismételt belépés nem sikerül, akkor a csoport dogmái szerint az ember ELVESZETT és a POKOLRA jut. Ezáltal A tudta, hogy számára nincs más esély csak a visszajutás. Ugyanebben a városban keresett magának egy bútorozott szobát. Az összes saját vagyontárgyát, bútorait otthagyta a csoport házában, mivel abban a hitben volt, hogy olyan gyorsan visszatér oda, amint lehet. Írásban a csoportra hagyta, hogy ne kelljen azonnal elvinnie mindent.

A kizárás után kb. egy évig anélkül, hogy a szülei minderről tudomást szereztek volna, teljesen izolálva, a csoport előírásai szerint élt kis bútorozott szobákban. (Nem lehetett kapcsolata a szüleivel, hitetlenekkel.) Próbált bűnbánatot gyakorolni, a bűneitől szabadulni, igyekezte minden erejével csökkenteni az alvásigényét, próbált dolgozni és a csoport követeléseinek eleget tenni. Mindezt teljesen egyedül. Ezalatt 6szor próbált újrafelvételért folyamodni írásban, egyszer személyesen, de mind eredménytelen volt. Végül a lappangó betegsége ismét feltűnővé vált. Már a betegsége felismerhető tüneteivel, A megkereste a házat ahol be kell bizonyítania a teljes megtérését, és hogy legyőzte a bűneit. Csak egy „idősebb” volt jelen, aki megkérte A-t, hogy hagyja el az ingatlant, majd hívta a rendőrséget, akik erőszakkal elvitték A-t és kitették a város másik végén, a vasútállomáson. Az „idősebb”, aki jól ismerte A-t, tudott a betegségéről, vajon miért nem bízta őt egy orvosra vagy küldte egy klinikára, mikor látta A zavart állapotát?!?

Ezután a tettlegessé vált elvezetés után A-nál „megtört az átok”. 5 év teljes elzártság után felhívott minket, a szüleit és azonnal vonatra ült. A viszontlátás öröme nagy volt, egy végleg elveszettnek hitt lány visszatért. Sajnos azonnal kórházi kezelésre szorult. A klinikai kezelés jó 7 hónapig tartott. A megaláztatás, és korlátozás évei megnehezítették a gyors gyógyulást. Az orvosai szerint ezelőtt még soha nem volt ennyire rossz állapotban. De mi, a szülei hálásak vagyunk és örülünk annak, hogy az állapota javulófélben van.

A csoport bánásmódja B-vel

A csoportos találkozókon A látta, hogyan bánik a csoport egy másik fiatal, hasonló betegségben szenvedő nővel. (nevezzük B-nek) B a belépése előtt igen „színes” életet élt. A csoport gondoskodott arról, hogy egy2 éves képzést elvégezzen sikerrel. De B úgy érezte, nem képes ezt a bonyolult megtanult munkát végezni és inkább valami könnyebbel foglalkozna, de ezt a kérését a csoport elutasította. A csoport idősebb tagjai ezekbe a döntésekbe mindig beleszóltak. B-t egyre gyakrabban büntették, dorgálták, mert kérdezősködött. Egyszer meg merte kérdezni, hogy a szüleinek (nem hívők) még van-e esélye, hogy ne vesszen el a lelkük. Ez a kérdés a csoport dogmáival ellentétes. A vizsgái után egy hónappal kizárták. Azon a találkozón, amin B-t kizárták, ott volt A is és hallotta, ahogy egy „idősebb” B szemére veti: „a kaotikus életed után mi új esélyt adtunk neked, de te nem éltél ezzel a lehetőséggel.” B sírógörcsöt kapott, de jogosnak ítélte a kizárást. Sírt akkor is amikor a csoport kiköltöztette. Több sikertelen kísérletet tett az újbóli felvételért. Amint A hallotta, az utolsó elutasítás után B teljesen összeomlott és ismét a pszichiátriára szállították.

Összegzés:

Világosan látszik,hogy a Holic csoport a pszichikailag beteg emberek felvételével növeli a csoportot, Ezek az emberek könnyen befolyásolhatóak. Ezekkel az emberekkel, akik sorsa így is elég nehéz, törődést, szeretetet és odafigyelést igényelnek nem pedig fenyítést, velük a csoport nem bánik semmilyen téren igazságosan. Éppen ellenkezőleg, azzal, hogy felveszik őket, majd nem tudnak beilleszkedni, olyan feladatokat kapnak, amiket nem képesek elvégezni és mindezek után kizárják őket, EZZEL MÉG NAGYOBB SZENVEDÉST OKOZNAK NEKIK.