Család elhagyása

A családtól, addigi barátoktól, sokszor iskolától/munkahelytől, - azaz mindentől, ami addig körülvette az embert - való elhatárolódást az alábbi Igével gondoljátok alátámasztottnak:

"Ekkor megszólalt Péter, és ezt kérdezte: "Mi elhagytunk mindent, és követtünk téged, mi lesz hát a jutalmunk?"

Jézus erre ezt mondta nekik: "Bizony, mondom néktek, hogy ti, akik követtek engem, a megújult világban, amikor az Emberfia beül dicsőségének királyi székébe, ti is tizenkét királyi székbe ültök, és ítéletet tartotok Izráel tizenkét törzse felett.

És mindenki, aki elhagyta házát vagy testvéreit, apját vagy anyját, gyermekeit vagy földjeit az én nevemért, a százszorosát kapja, és megörökli az örök életet."(Mt 19:27-29)

A tanítványok csak egy bizonyos ideig váltak külön családjuktól, Jézus halála után visszament mindegyik tanítvány a saját családjához:

"Nincs-e szabadságunk arra, hogy keresztyén feleségünket magunkkal vigyük, mint a többi apostol, meg az Úr testvérei és Kéfás?" (1Kor 9:5)

Jézus nem családrombolónak jött el a világba, Ő, aki a válást sem tolerálta, nem szakította el véglegesen a családfőket feleségüktől, gyermekeiktől. Az Ige világosan ír arról, aki nem gondoskodik családjáról:

"Ha pedig valaki övéiről és főként háza népéről nem gondoskodik, az megtagadja a hitet, és rosszabb a hitetlennél." (1Tim 5:8)

Az első keresztények rendszeres istentiszteleteik mellett is saját családjukkal, saját házukban éltek:

"Napról napra állhatatosan, egy szívvel, egy lélekkel voltak a templomban, és amikor házanként megtörték a kenyeret, örömmel és tiszta szívvel részesültek az ételben." (ApCsel 2:46)

folyt.köv.

"Az én anyám és az én testvéreim azok, akik Isten igéjét hallgatják, és megtartják."