(5) November 4.

Reggel, amikor felébredve bekapcsoltam a rádiót, a szolnoki Petőfi hullámhosszán egy furcsa akusztikájú („fazékhang”, biztos, hogy nem normális stúdióból) szöveget lehetett hallani: . . . megalakult a forradalmi munkás-paraszt kormány, Kádár János vezetésével … az ellenforradalmi erőkkel szemben a kormány a Szovjetúnió segítségét kéri …”.

Délelőtt elindultam Károly nagybátyámat megköszönteni névnapján, akik – hozzánk viszonyítva – kicsit közelebb laktak a 4-es országút Karcagot átszelő szakaszához. Már az utcán lehetett hallani a fémes csikorgással kísért gép-morajt: tankok!

Közelebb merészkedve az ott álldogálók mondták, hogy hajnal óta nem lehet átmenni a város egyik feléből a másikba, mert mennek az oroszok Pest irányába. Ha valaki megpróbált egy-egy nagyobb követési távolságot kihasználva átszaladni, azonnal ráfogták a géppuskát. Nem emlékszem, hogy lövésről hallottam volna akkor, vagy később.

Hát ez is további igen komoly katonai erő volt.

Jóval később hallottam mesélni arról, hogyan zajlottak a dolgok Karcagon, november 3-án éjszaka és 4-én hajnalban.

A Forradalmi Bizottság egyfolytában ülésezett. A karcagi helyőrség parancsnoka (természetesen tagja a Bizottságnak) bejelentette, hogy a honvédség (megerősítve a kunmadarasi reptérről átszállított 2-3 légelhárító löveggel) megállítja a szovjet haderőt. Az elhatározást indokolta, hogy a szovjet hadsereg a 4-es országúton érkezett Püspökladány felől, a helyőrségi laktanya pedig a város lakott területén kívül, a Püspökladányból bevezető út mellett volt egy enyhe kanyar után; kézenfekvő, hogy a vízszintesre állított légelhárító lövegekkel ki tudják és ki fogják lőni a harckocsikat.

A Forradalmi Bizottság egyik vezető alakja volt F. elvtárs gimnáziumi tanár, aki a város Volgájával ingázott a Városháza és a laktanya között, és megpróbálta rábeszélni a katonákat, hogy ekkora haderő ellen értelmetlen a hősi ellenszegülés. Az érvelés sikerrel járt, jutalmul a „konszolidáció” után F. tanár elvtárs „eltűnt” Karcagról.

Voltak persze szép, de számomra nem bizonyított legendák, mint például az, hogy a Püspökladányi út – Kisújszállási út sarkán (derékszögű kanyar) az ellenállók elfordították az útjelző táblát, és a szovjet menetoszlop egy jó része Kunmadaras felé vette útját, és csak késve vette észre, hogy nem Budapest felé halad…

<Tovább>