Bevezetés
1. mottó, az 50-es évek elejéről:
– Maga is partizán volt?
– Nem, de már intézik…
2. mottó, az ötvenes évek végéről:
– De ismerős! Megvan: együtt lőttük a pártházat!
– Mikor? Melyiket?
– Hát mikor melyiket…”
Az 1960-as évek végén és az 1970-es évek elején dolgozott az Izzó (Egyesült Izzólámpa és Villamossági Részvénytársaság, TUNGSRAM) Beruházási Osztályán egy nyugdíjhoz közeledő férfi, Sarlós Feri bácsi. Legendák szóltak arról, hogy anno berepülő pilóta volt a Messerschmitt (német katonai) repülőgép-gyárban. Megnyilatkozásai alapján magunk közt csak „öreg reakciós”-nak becéztük.
Egyszer az Izzó Vákuumtechnikai Gépgyárának igazgatója, Molnár elvtárs, nyugdíjbavonulása alkalmából Munkaérdemrend Arany Fokozat kitüntetést kapott, ami akkor nem volt kis szó. A kitüntetés indokolásában többek között az is szerepelt, hogy személyesen részt vett abban a partizánakcióban, amelynek során az újpesti víztornyot megmentették a németek által elhatározott felrobbantástól.
Feri bácsi ezt így kommentálta:
„Öcsém, ha most mindenki egyszerre odamenne, aki azt állítja magáról, hogy segített megmenteni az újpesti víztornyot, nem férnének el a téren.”
. . . . . .
Elhatároztam, hogy leírom személyes emlékeimet 1956-ról.
Veresegyház, 2006. február