inter-viewsinterjúk

Beszélgetés a Trafóban a Totalis Solis Defectio c. kiállítás alkalmából

/2000/

Gaál József : Eredetileg az installáció hogyan nézett ki és hogyan fotóztátok ?

Kecskés Péter : Egymás mögött helyezkedtek el a fotókról készült fóliák, és az itt kiállított képek nagyrésze a fóliákon keresztül készült.

G.J.: Különösen talányosak a fotók, úgy tűnik, mintha önállóan organikussá szerveződtek volna a képek.

K.P.: Az is fontos, hogy a fotókon nemcsak az installáció egymás mögötti képrétegei jelennek meg, hanem a táj, a napfogyatkozás égboltozata és a fóliák tükröződésében a nézők és a fotós is.

G.J.: Mennyiben volt közös a munka ?

Nagy Géza : A napfogyatkozáskor Péter fényképezett, de az installációt ketten építettük fel,és a fóliákon levő fotók is 50-50%-ban oszlottak el.

G.J.: Van egy olyan asszociációm, hogy ezek a fóliák egyrészt rímelnek a Hold által eltakart Nap helyzetére, és egyfajta asztrális térképet alkotnak, tehát csillagtérkép-hatásúak. Úgy látom, hogy nemcsak a napfogyatkozás szimbólumai jelennek meg az installáció részleteiben, hanem a csillagvilág is szerepel a motívumok közt vagy legalábbis ez az érzése támad az embernek. Például ott vannak ezek a tondóra emlékeztető formák és alkímista allegóriák.

K.P.: Igen. Az installáció egy ilyen típusú megközelítésben maga a Hold, hiszen a fény, az ég kitakarásával jönnek létre a nézőben a képek, másrészről azért - a teljes napfogyatkozással ellentétben vagy azt éppen kiegészítve - át is szivárog a fény. Érdekes, hogy az azstrológiában a Hold éppen az asztralitással függ össze szorosan, és hogy a sötét Hold démoni influenciákkal terhes, és mi ezt egyfajta képi alkémia - a fogyatkozás végigfényképezése - folyamatában próbáltuk megragadni. Ehhez adódott még mindaz a "hiba", "baleset", nehézség is, ami fontos alkotóelemét képezte ennek a transzmutációnak; például a Polaroid-fotók - melyek hangsúlyos helyre kerültek a kiállításon - azért különösek, mert a fogyatkozás előrehaladtával fokozatosan romlott el a kamera, és a kész fotókon egyre kevesebbett lehetett látni, míg végül olyan üres képeket dobott ki a kamera, melyen önálló életet kezdett élni a fotókémia által /mintha sajátos alkémisztikus mardványrétegek egymásratolulnának a lombik alján/. Ezt követően a gép megjavult, ahogy a Nap előtűnt a Hold mögül, és ezt a folyamatot lehet végigkövetni a képeken. Ráadásul az installációhoz használt képeknek is megvan a maguk külön előtörténetük, hiszen mindketten külön-külön már részben kiállítottuk vagy felhasználtuk ezeket, mint egyedi képeket, és a fogyatkozás-kiállítás itt a Trafóban az egész folyamat végét jelenti, maga a fogyatkozás pedig a kettő metszéspontjában áll.

G.J.: Úgy tűnik számomra, hogy a kiállítás akarva-akaratlanul egy templom vagy szentély képzetét is felidézi, szemközt rózsaablakokra emlékeztető minták, szimmetrikus, architektúrát sejtető részletek és ornamentikus motívumok szerepelnek együtt. Sok képnél arra asszciálok, mintha agy templom belsejéből nézne ki az ember, a boltívak közül, az ablakon át. Az is érdekes, hogy a fotókon ezzel együtt kisméretű montázsok, kovácsoltvas díszítések, fotogramm-szerű makrovilágok szerepelnek és ez mintha tükrözné a planetáris történést. A kétfajta sík egymásbajátszásáról van szó, egységes szemléletről. Már az alapfotóknál - melyekből külön is láthatunk néhányat - is átalakulnak a motívumok, és a napfogyatkozás-képeken egy metamorfózison mennek kersztül, és a keveredés által egy újabb konstellációba állnak össze.

K.P.: Az eredeti elképzelés alapját Michael Ende Végtelen történetének egyik fejezete adta, amiben a főhős eljut a végső kétségbeesésig, és télen egy kietlen bányában találja magát, ahol egy idős, vak ember megtanítja, hogy fel kell kutatnia elveszett emlékeit, és óvatosan ki kell bányásznia a valódi eikónokat az "elveszett képek bányájából". Ez az egy esélye van. De ez még megvan, ahogy Tarkovszkij Nosztalgiájának főhősének. És vagy megfagy vagy elég, fölgyújtja magát vagy csendesen hazatér.

Jászberényi József interjúja a Pendragonból /1993/

Miltényi Tibor interjúja 1991-ből, megjelent az E. I. I.-ben

Természetellenes Kilátástalanság Karmikus Gyülekezete

TEKI-KAGYÜ, Természetellenes Kilátástalanság Karmikus Gyülekezete (1098 Budapest, Börzsöny u. 11.). Hazai alapítású szerveződés, amely szellemi eredetét a tantrikus hagyományokra vezeti vissza, azon belül is az indiai buddhizmus nem evilági törvényeinek engedelmeskedő vándorfilozófusainak, a Mahásziddháknak a hagyományára.

A Természetellenes Kilátástalanság Karmikus Gyülekezete a Tan Kapuja Buddhista Egyház egyik alapító közössége, annak a megalakulása pillanatától integráns része, az üresség- és a "csak-tudat"-tan tanításaira épülő tantrikus közösség, amely bár a világ valamennyi múltbéli, jelenlegi és eljövendő megvilágosodottját és szellemi iskoláját magáénak tekinti, magához mégis a 84 Mahásziddha mitikus személyével fémjelzett szahadzsjána vonalat érzi legközelebbinek. A közösség a fent említett két igen jelentős szellemi áramlat új, aktuálisabb megfogalmazását akarja kifejezni. A közösség elnevezése kifejezésre akarja juttatni az emberi létezés alsóbb régióinak, a tudat bugyrainak állapotai, illetve létformái iránti végtelen részvétét (karuná), amely a közösség tagjainak praxisában a bódhiszattva-ideál alapján középponti helyet foglal el.

A "természetellenes" jelző a tudatnak az öntudatlan, ösztönöket és sorsot hordozó vak emberi természet fölé emelkedését és annak megregulázását jelenti a jógácsára alapján.

A "kilátástalanság" elnevezés pedig a fogalmakon, kategóriákon, elveken - vagyis a belátás birodalmán - túli ürességre, a létezés valóságának megfogalmazhatatlanságára utal, mely teljes összhangban áll a mádhjamika illetve a súnjaváda alapvető létszemléletével.

A TEKI-KAGYÜ tagja minden olyan személy, akit a közösség annak tekint és nyilvánít. A tagnak nyilvánítás még az illető személy szándéka és tudta nélkül is megtörténhet, ugyanakkor a közösségbe nem lehet jelentkezni, mivel a TEKI-be a tagok általában beleszületnek, ez veleszületett természetük, s a tagság kinyilvánítása csupán ezen együtt született természet felismerése a közösség más tagjai részéről. A tagságnak nem előfeltétele valamely magyarországi vagy külhoni buddhista közösséghez vagy iskolához való tartozás. Ez utóbbi oka a TEKI-KAGYÜ létszemléleti alapelveiben gyökerezik. A közösség tagjai a legteljesebb mértékben egyéni utat járnak, mert a legbelső történések külsődleges eszközökkel megoszthatatlanok. Ami e személyeket közösségként köti össze, az elsősorban a hasonló viszonyulás a világhoz és a külső létezéshez. Ez mindenekelőtt a gondolkodás és érzésvilág behatárolásának elutasításában, a korlátolt látásmód és magatartás elleni szellemi fellépésben, s a megrögzült - ennélfogva kirekesztő - értékrend és értékítéletek tagadásában realizálódik. Ezek motiválják a más ismertetett világi célok közös megvalósítását is. A TEKI-KAGYÜ elvet mindennemű vallási külsőséget, mert azokat az önösség, a gőg és a vágyak sokszor nem tudatosított kiélésének, szándéktalan megnyilvánulásának tartja (a közösség tagjai praxisának lényegi gyakorlati eleme a személyes élet indíttatásainak maradéktalan, de mindvégig tudatos beteljesítése, mivel a legtökéletesebb praxis a minden pillanatban felvállalt élet, és a teljes őszinteség önmagunkhoz, a praxis középpontjában áll a tíz tökéletesség /bódhiszattvabhúmi/ elérése, különös tekintettel az odafordulás /abhimukhi/, azaz részvétel és tiszta kíváncsiság, a kérdezni tudás képességére). Hasonlóképpen elveti a közösség minden tagja a szektás vallásosság, a másokat minősítő és megítélő hamis hitbuzgalom minden megnyilatkozását valamint mindennemű elitista gondolkodást, a szellemi törekvőket és nem-törekvőket saját önös szempontból felosztó és ezáltal sem a buddhista, sem pedig más ezoterikus vagy exoterikus szellemi úttal össze nem egyeztethető arisztokratikus szemléletmódot. A közösség szemlélete szerint a lényegi történések nem kívül zajlanak, az igazi tekintély és hierarchia sem annak másokkal való éreztetéséből, hanem a szellem kiáradó erejéből valósul meg. A TEKI-KAGYÜ potenciális mesterként kezel minden létezőt, legyen az emberi, állati vagy egyéb létformában megjelenő lény, vagy akár személytelen jelenség, történés. Ezért egyetlen ma élő, régen meghalt vagy eljövendő személyiséget sem tekint kizárólagos tanítónak.

A TEKI-KAGYÜ tagsága három, nem hierarchikus csoportra tagolódik:

1. reménytelenek (laikusok)

2. bukottak (fel- és beavatott tagok)

3. isteni szférában lévők (világtól mentesek, ide tartoznak a fizikai halált átéltek és a szent őrültek)

Egyházi és világi ügyekben csak a második csoport tagjai jogosultak döntésre mivel a laikusok még nem teljes jogú tagok, az isteni szférába kerültek pedig már túl vannak azon, hogy szintjük alatti ügyekkel foglalkozzanak.

A tagság megszűnése és megszüntetése nem lehetséges, az még az illető személy fizikai halálával sem szűnik meg. A kizárás fogalmát a TEKI nem ismeri, azt saját közösségéhez méltatlannak tartja. Ha valamely tag súlyosabb hibát vagy bűnt követ el vagy világi szempontból a közösség ellen cselekszik vagy nagyon eszement, úgy őt a közösség szent őrültnek tekinti és így az illető automatikusan az isteni szférába kerül. A TEKI-KAGYÜ ügyeit senki nem intézi, mivel hivatalos ügyei nincsenek, az éppen aktuális feladatokat az arra önként vállalkozó személy végzi. Ugyanez érvényes a Tan Kapuja Buddhista Egyház tanácsának ülésein és annak döntéseiben való részvétel lebonyolítására. Az ügyvivő mindenkor ideiglenes, tevékenységének következményeit pedig az egész közösség viseli.

A TEKI-KAGYÜ világi céljai:

· tevőleges részvétel A Tan Kapuja Buddhista Felsőfokú Buddhista Hittudományi Oktatóintézet oktatómunkájában és fenntartásában

· az emberiség archaikus és modern kultúrkincseinek, mint a Dharmát számtalan felfogásban és megfogalmazásban hordozó szellemi produktumoknak az ápolása, aktuálissá tétele és terjesztése, alkotómunka formájában (szent iratok, különféle szövegek, versek, zeneművek megalkotása vagy interpretálása)

· a szabadgondolkodásnak, mint a tudatot segítő és tompító dogmatikus gondolkodás, fogalmakhoz, közhelyekhez, frázisokhoz ragaszkodás kikerülésének legbiztosabb eszközét nyújtani segítségképpen bármely rászoruló számára

· tevőleges részvétel az Uszó kolostor (Bükkmogyorósd) és szellemi elvonulóhely fenntartásában, továbbá elvonulások és ünnepek szervezése

· a spirituális giccs és vallási bóvli üldözése mágikus és intellektuális eszközökkel

· a TEKI-KAGYÜ léte a szüntelen szellemi harc, mely természetellenes és kilátástalan, hiszen a vallási élet elsekélyesedése és az elanyagiasult gondolkodás dominanciája nagyon is természetes és belátható folyamatok eredménye, éppen ezzel az árral való szembefordulásban jelenhet meg az ember szabadsága

Riport Kecskés Péterrel, a TEKI-KAGYÜ papi kaszt tagjával, 2008

Mit jelent a papi kaszt? A bukottak vagy az isteni szférába tartozók kategóriájába sorolandó?

A papi kaszt tagjai a bukottak közé tartoznak, mi még nem értük el az isteni szférát. Mi még a Földön aktívak vagyunk, beavatott tagok.

Milyen bukásról illetve beavatásról lehet beszélni ennek kapcsán?

A reménytelenek, laikusok azok, akik sóvárognak. Ez az úgynevezett TEKI sóvárgás már részben a múlté. A közösség megalakulása után a kilencvenes években, a tulajdonképpeni TEKI aranykorban, sokan - a Tan Kapuja Buddhista Főiskola hallgatói közül és mások is - vágyakoztak a TEKI-be, ők a reménytelenek, akik nem nyertek beavatást. A bukottak gyakorlatilag a normál tagság, ehhez kell egyfajta extremitás, amit az első pillanatban felismer az ember a másikon, ami jelzi, hogy ez TEKI, például Charles Manson, ez TEKI, vagy ott van Aleister Crowley, nyilván TEKI, vagy ott van Austin Osman Spare, ő is TEKI, vagy éppen Kenneth Grant, Jim Jones és még hosszasan lehetne sorolni. Ez a TEKI nem hivatalos szentélye. Minket normális emberek nem érdekelnek, az illetőben kell hogy legyen valami extremitás, valami kreatív, őrült, különleges, természetellenes.

Ezek szerint a bukást a normális emberekhez vagy a normális életvitelt folytató emberekhez viszonyítva kell értenünk?

Igen, ez egy spirituális értelemben vett felfelé történő bukás, de ez egy önironikus dolog, egy dadaista ironikus dolog. A bukottak között van igazából a normál tagság és ez oszlik két részre. Az egyik a papi rész, melybe jelenleg hárman tartozunk, Bakos József, Farkas Attila Márton és jómagam. A másik a kshatriya harcos rész, képviselője Tenigl-Takács László. Mindkét részben több tag is van, azonban aktív tagoknak csak a fent említetteket lehet nevezni. A harmadik csoportba tartoznak a fizikai halált átéltek és a szent őrültek. A legmagasabban Patai István van, ő színész volt, mondhatni mindannyiunk mestere. Ő az abszolút életművész, szent őrült volt és már nincs közöttünk. A még ma is élő szent őrültek pedig a világban vándorolnak.

Külföldi állampolgár is lehet tagja a közösségnek?

Igen, vannak ilyenek, tulajdonképpen már születésük előtt TEKI tagok voltak, de nem is kell erről tudniuk. Ha tagnak tekintünk valakit az az illető esetleges tiltakozása ellenére is érvényes, sőt végérvényes és a tagság a halállal sem szűnik meg.

Előfordult, hogy valakivel ezt tudatta is a közösség?

Igen, volt már ilyen eset, mivel felismertük, hogy az illető TEKI és később ezt tudtára hoztuk. Másrészről, mindezt megfordítva, ha valaki magát TEKI-nek tekinti és mindent megtesz hogy a TEKI-be bekerüljön – régen nagyon sok ilyen volt – akkor viszont hiába törekszik, törekvéssel nem lehet bekerülni, marad a laikus vágyakozó csoportban. Egy fotóra, filmre vagy műalkotásra nézve is felismerhető, hogy az alkotója TEKI.

Milyen a közösségi élet?

Régebben a Pinceszínházban tartottunk előadásokat és más helyeken is szerveztünk ilyet, egymás bemutatóira is elmegyünk és vannak kirándulások is illetve elvonulások például az Uszó kolostorba. Ebben a kolostorban volt az első TEKI esküvő is, Farkas Attila Márton házasságkötése.

Vannak kitüntetett vagy szent napok?

Például ezeknek az őrülteknek a születésnapjai, de egyébként nem. Ez dadaizmus tulajdonképpen, bizonyos értelemben buddhizmus, de inkább azt mondom, hogy ez egy dadaista baráti társaság. Egy underground-avantgarde elit.