Dóra Attila kiállításmegnyitója
elhangzott a Karinthy Szalonban 2002-ben az Essentia Exaltata c. kiállításon
Hölgyeim és Uraim!
Van Japánban egy buddhista szerzetesrend. A meditációs gyakorlatuk abból áll, hogy
futnak.
Mindennap hajnali fél kettökor kezdenek futni, és még az éjszaka folyamán 30 - 40 km.-t
tesznek meg. Nem zavarja oket sem a magas hegyi szélsöséges idöjárás, sem a fagy,
sem a szél, sem a havazás. Õk egész évben futnak.
Miután hét éven belül egy ezer napos maratont teljesítettek, a gyakorlást egy kilenc napos
gyors futással fejezik be. Evés nélkül, ivás né'kül, és alvás nélkül. Ezen idö alatt szinte
eggyé válnak a heggyel, a kilencedik nap végére eljutnak a halál küszöbére. Érzékeik
rendkivül kifinoulnak. Meghallják a repülö bogarak szárnycsapásait, és több kilométer
távolságból megérzik az étel illatát. (Miután megpillantották a létezés legutolsó, legvégsö
stádiumát, visszatérnek, tekintetük élénk, és átható.)
Kecskés Péter egyetlen filmszalagra készíti fényképeit. Ugyanarra a helyre hatszor,
nyolcszor exponál. Ezt fontos kiemelnünk. Az itt látható képek nem utólagos egymásra-
fényképezéssel készülnek. Egyetlen negatív. Ha ráfényképezem a következö képet, a
kettö már csak együtt létezik. Külön-külön nem.
Mary Overlie "view-point" rendszere táncosoknak készült. A látható folyamatot hat
pregnáns részre osztja fel, úgymint shape, movement, space, story, emotion, and time.
Ezirányú friss tapasztalataim szerint csak két-három, maximum négy különbözö fókuszra
!ehet figye!ni fo'yamatosan, többre nem.
Kecskés Péter képein legkevesebb négy elem van egyszerre jelen.
Tölem függ, szétválasztom-e, részleteire próbálom-e bontani azt, ami egy. A megértés
folyamán egyszerübb helyzetektöl haladunk a bonyolultabbak felé. Ez mintha azt
sugallaná, kénytelenek vagyunk újra részleteire bontani a képet, elválasztani egymástól
annak rétegeit, és újra összerakni azt. Azonban Kecskés Péter saját törvényei szerint
építkezik, mi, akik látjuk, megismételhetjük az ö lépéseit, - a kérdés, értjük-e annak
törvényszerûségeit, szabályait is.
A megértés folyamata a nyelvre támaszkodik. Azonban a nyelv két egyenlötlen eröböl áll,
mert a logosz, az ige, a törvény megelözi a világ teremtését, a fönevek viszont csak
azután alakulhattak ki. Ezért mondja Ádám a 139. zsoltárban:
„Mikor még nyelvemen sincs a szó, immár egészen érted azt, Uram!"
Két lehetöségünk van. Kecskés Péter szemével nézzük a világot, vagy elmehetünk Hiei
hegyére együtt futni a szerzetesekkel.
Nem biztos, hogy az a nehezebb megoldás.
"Valahol rettenetes csönd van. Effele gravitálunk."
Dóra Attila