dóraattilakiállításmegnyitója

Hölgyeim és Uraim!

Van Japánban egy buddhista szerzetesrend. A meditációs gyakorlatuk abból áll, hogy

futnak.

Mindennap hajnali fél kettökor kezdenek futni, és még az éjszaka folyamán 30 - 40 km.-t

tesznek meg. Nem zavarja oket sem a magas hegyi szélsöséges idöjárás, sem a fagy,

sem a szél, sem a havazás. Õk egész évben futnak.

Miután hét éven belül egy ezer napos maratont teljesítettek, a gyakorlást egy kilenc napos

gyors futással fejezik be. Evés nélkül, ivás né'kül, és alvás nélkül. Ezen idö alatt szinte

eggyé válnak a heggyel, a kilencedik nap végére eljutnak a halál küszöbére. Érzékeik

rendkivül kifinoulnak. Meghallják a repülö bogarak szárnycsapásait, és több kilométer

távolságból megérzik az étel illatát. (Miután megpillantották a létezés legutolsó, legvégsö

stádiumát, visszatérnek, tekintetük élénk, és átható.)

Kecskés Péter egyetlen filmszalagra készíti fényképeit. Ugyanarra a helyre hatszor,

nyolcszor exponál. Ezt fontos kiemelnünk. Az itt látható képek nem utólagos egymásra-

fényképezéssel készülnek. Egyetlen negatív. Ha ráfényképezem a következö képet, a

kettö már csak együtt létezik. Külön-külön nem.

Mary Overlie "view-point" rendszere táncosoknak készült. A látható folyamatot hat

pregnáns részre osztja fel, úgymint shape, movement, space, story, emotion, and time.

Ezirányú friss tapasztalataim szerint csak két-három, maximum négy különbözö fókuszra

!ehet figye!ni fo'yamatosan, többre nem.

Kecskés Péter képein legkevesebb négy elem van egyszerre jelen.

Tölem függ, szétválasztom-e, részleteire próbálom-e bontani azt, ami egy. A megértés

folyamán egyszerübb helyzetektöl haladunk a bonyolultabbak felé. Ez mintha azt

sugallaná, kénytelenek vagyunk újra részleteire bontani a képet, elválasztani egymástól

annak rétegeit, és újra összerakni azt. Azonban Kecskés Péter saját törvényei szerint

építkezik, mi, akik látjuk, megismételhetjük az ö lépéseit, - a kérdés, értjük-e annak

törvényszerûségeit, szabályait is.

A megértés folyamata a nyelvre támaszkodik. Azonban a nyelv két egyenlötlen eröböl áll,

mert a logosz, az ige, a törvény megelözi a világ teremtését, a fönevek viszont csak

azután alakulhattak ki. Ezért mondja Ádám a 139. zsoltárban:

„Mikor még nyelvemen sincs a szó, immár egészen érted azt, Uram!"

Két lehetöségünk van. Kecskés Péter szemével nézzük a világot, vagy elmehetünk Hiei

hegyére együtt futni a szerzetesekkel.

Nem biztos, hogy az a nehezebb megoldás.

"Valahol rettenetes csönd van. Effele gravitálunk."

Dóra Attila