dárdaizsuzsainterjúja

Öt méter magasban, vasrudakböl épített installáción fólia-fénymásolatok feszülnek a térbe. Képi struktúrává egyneműsített alkímista illusztrációk, egymásra exponált fotók, térképrészletek. Hátterük a „napfogyatkozás", a „Tátikavár", a völgy, a fák, Zalaszántótól északra. A képrétegek a Nap és a Hold kozmikus rétegződés-módosulásainak fény-viszony-változásait követik. Az installáció a folyamatos el- és kitakarás, megsemmisülés és megmaradás egyidejű jelenlétének "letapogatásával a képi hitelességre" fókuszál. Az alkotók, Kecskés Péter és Nagy Géza a képi illúzió és a képi hazugság természetéről gyűjtenek újabb tapasztalatokat, miközben érzékelésünket, a képhez, élethez való viszonyunkat igyekeznek finomítani. Vajon meddig kell „megsemmisíteni" a hamis képeket, hogy eljuthassunk a „valódiig"? Kecskés majd' egy évtizede keresi a választ, amely mint máskor, most sem csak elméleti síkon fogalmazódott meg benne. A napfogyatkozás asztrológiai konstellációja, a rétegzodés újabb elemként látens módon. de az alkotók szándéka szerint ugyancsak fontos része vo1t az eseménynek. A négyzetes alakban záró bolygók „súlyos, átfutó kvadrátként" nagyon negativ előjelű történéseket sejttettek. „Csak azért nem lett ennek a napfogyatkozásnak asztrológiai szempontból végzetes következménye, mert jelen volt a Vénusz-Jupíter állás, a jóakaratú bolygópáros pozitív sugárzása is" - világosit fel Kecskés Péter. „Ami persze azt is jelenti, hogy az emberek most sem tudtak megszabadulni az illúzióiktól, továbbra is fennmaradt a látszatok és a manipulációk világa. De a mélyben kemény, és nagyon sötét erők dolgoznak, és ennek hatása már a művészetben is kitapintható" - folytatja Péter. Mint mondja, a kilencvenes évek legvégére egyfajta rejtett „démomi" megjelenítés a jellemzi, és nem az MTV zenei klippjeire gondol, hanem a képzőművészetben jelen levő destruktív alkotások erőteljes és szinte kizárólagos érvényesülésére. Ma már túlhaladott az a művészetkritikai vélemény, miszerint a kilencvenes évek művészetére a virtualitás a jellemző, vagyis, hogy nincsenek fogódzói - negativ fogódzói sem. A „démoni'" volág elszabadulása kapcsolatban van a napfogyatkozáson előálló konstelláció negatív részével. Ami most elfojtódott, az az asztrolőgia szerint 2000 májusában biztosan a felszínre tör. „És nagyon kevés ember van, akár a művészetben is - véli Kecskés Péter -, aki erre felkészült módon tud válaszolni'."

Egy azonban biztos: a Vénusz-Jupiter páros „pozitív állása" miatt, mi már most részesei lehettünk - a teljes napfogyatkozás kozmikus élményén túl - az ember konstruktív cselekvési lehetősége mellett voksoló képzőművészeti eseménynek.

- dai -

/Dárdai Zsuzsa/

megjelent az Árnyékkötők MoonSunday-számában