Nemzetgazdaság és építés
gazdasági megközelítésben

Definíció

A nemzetgazdaság és az építőipar kapcsolatának vizsgálata olyan megközelítést jelent, mely az állam, mint elméleti entitás és az építőipar széles spektrumot lefedő, igen racionális területe közötti összefüggéseket kutatja. A kapcsolódási pontok feltérképezése, elemzése és lehetséges fejlesztési irányok megfogalmazásakor az állam jogi-szabályozási és elsődleges befektetői attitűddel motiválja az építőipar szereplőit a többletérték hozzáadásához, melynek végső célja a gazdasági növekedés, munkahelyteremtés, a versenyképesség fokozása és a fenntarthatóság. Az elméletek kidolgozását ezután az egyes országokra lebontott, sajátos jellemzők egészítik ki, melyben kulcsszerepet kap a szóban forgó állam felépítése, története, lehetőségei és érdekei.

Történet

Habár az épített környezet átalakítása a történelem folyamán felemelkedő majd eltűnő államalakulatok és birodalmak általános jellemvonása, a mai értelemben vett nemzetgazdaság és építőipar kapcsolatának vizsgálata előfeltételezi a nemzetállamok kialakulásának és ezzel a nemzeti gondolkodásnak megjelenését és az építőipar jelentős gazdasági ágazattá válását.

Ez a felvilágosodás talaján gyökerező racionalitás a XIX-XX. századra vezetett el a nemzetgazdaság (a hagyományos nacionalizmus és nemzeti érzés elterjedése után kialakult nemzetállamok egyes gazdasága) és az építőipar, mint egyre fontosabbá és nagyobbá váló szektor kapcsolatának növekvő arányú vizsgálatához. Bár az építés, mint a környezet átalakítása a történelem folyamán mindig is a társadalom egyik alapvető tevékenysége volt, a XIX. századra beérő szociális-társadalmi-gazdasági változások sora vezetett az építőipar meghatározó és széles spektrumot lefedő voltának kialakulásához. Nagy szerepet játszottak a különböző városrendezések, a fokozódó komfortigényeket támasztó lakosság életszínvonalának emelkedése, a környezetszabályozó tevékenységek elterjedése (például gátépítés) vagy a közlekedés fejlődése (vasút és kiszolgáló hálózata, az egyéni motorizáció megindulásával az autópályaépítés).

A nemzetgazdaság és az építőipar kapcsolatára irányuló vizsgálatok és elméletek növekedésével a kormányzatok egyre finomabb összefüggések mentén szervezhették meg az államot és menedzselhették az ország gazdaságát.

A hatások és ellenhatások, pozitívumok és negatívumok felismerése a globalizáció által nagymértékben generált versenyben nélkülözhetetlenné tette a különböző faktorok egyre jobb megértését. A gazdasági potenciálért vívott versenyen túl a nemzetek közötti kapcsolatok kialakulása és szorosabbá válása az egymásrautaltságot is növelte: számolni kellett a partnerek gazdasági teljesítményével, ismerni kellett a partnerország és építőipara közti kapcsolatot. Az is feleslegessé vagy éppen lehetetlenné válhatott, hogy minden állam önmaga építse fel teljesen szuverén, csak hazai lábakon álló gazdaságát, ami globális munkamegosztáshoz, de a kiszolgáltatottság növekedéséhez vezetett az építőiparban is. (például nyersanyagbeszerzés, termékgyártás, technológia-monopólium, hulladékgazdálkodás)

A nemzetgazdaság és az építőipar kapcsolatának jobb és jobb megértése elősegíti a folyamatos fejlődés (akár elvi, akár gyakorlati) elérését. Napjainkra azonban megkérdőjeleződött a fejlődés hagyományos definíciója és fenntartásának szükségszerűsége.

A globális és államközi gazdasági kapcsolatokban úgy, mint nemzetállami szinten előtérbe kerültek a környezetvédelmi célok, a fenntartható gazdaság és fenntartható jövő kérdései, melyek átalakítani látszanak a hagyományos modelleket és bevett gyakorlatokat.

A hagyományos állami gazdaságok rendszere helyett évtizedek óta további kérdéseket vet fel, hogy milyen kompetenciák és célok tarthatók meg nemzetállami szinten akkor, amikor a nemzetközi szervezetek és a multinacionális vállalatok mozaikjában az állam szerepe átalakul, sok esetben csökken.

Fontos személyek

A téma fontosságának felismerése után számos személy kezdte kutatni a nemzetgazdaság és íz építőipar kölcsönhatásait, akik között változatos szakterület képviselői megtalálhatók. Többük napjainkban is mérvadó szakértő, gondolkodó vagy politikai-gazdasági vezető. Néhányuk:

John Maynard Keynes: Keynes az egyik legismertebb közgazdász, aki gazdasági politikai elméleteivel jelentősen hozzájárult a nemzetgazdaság és az építés közötti kapcsolat megértéséhez. Keynes elméletei a kormányzati beavatkozást és a gazdasági stimulálást hangsúlyozzák, ami az építési projektek fontosságát és gazdasági hatásait is magában foglalja.

Jane Jacobs: Jacobs városkutató és aktivista volt, aki kiemelte a városépítés gazdasági jelentőségét. Ő hangsúlyozta a városi közösségek, az élhető környezet és a gazdasági diverzitás fontosságát a városi fejlődésben és a nemzetgazdaságban.

Norman Foster: Sir Norman Foster munkássága kiemeli az építés gazdasági és környezeti hatásait, valamint a technológiai innováció és a fenntarthatóság fontosságát.

Christine Lagarde: Lagarde az Európai Központi Bank elnöke, korábban pedig a Nemzetközi Valutaalap (IMF) vezetője volt. Ő egy fontos gazdasági vezető, aki gazdasági politikákkal és a nemzetgazdaság fejlesztésével foglalkozik, amelyekben az építés és infrastruktúra szerepe is számottevő.

Richard Florida: Florida egy neves városfejlesztési szakértő, aki a kreatív gazdaság és az urbánus innováció összekapcsolásában látja a városi fejlődés kulcsát. Ő hangsúlyozza az épített környezet és a városi infrastruktúra fontosságát a gazdasági versenyképesség és a városi élhetőség szempontjából.

A lényeg rövid bemutatása

Az építési projekteknek jelentős gazdasági multiplikátorhatása van, ugyanis az építési beruházások nemcsak az építőiparban hoznak létre munkahelyeket és gazdasági aktivitást, hanem más ágazatokat is serkentenek. Az építőipar több százezer termék és az ezzel kapcsolatos szolgáltatások fontos felhasználója. Az építkezésekhez szükséges nyersanyagok kitermelése, az alapanyaggyártás és szállítás, az építési tevékenységek, kapcsolóód szolgáltatások, az üzemeltetés és fenntartás és felújítás, végül pedig a bontás mind gazdasági tevékenységet generál.

Az építőipar teljesítménye ezen multiplikátorhatása miatt nagymértékben befolyásolja a teljes gazdaság alakulását. Ha úgy tetszik, az építés a gazdaság pulzusa, növekedése jelezheti a nemzetgazdaság bővülését, csökkenő teljesítménye ezzel ellentétben recessziós időszakot vetíthet előre.

Más elméletek vitatják a nemzetgazdaság bővülésének vagy csökkenésének és az építőiparnak e szoros kapcsolatát, illetve azt, hogy melyik tényező előfeltételezi a másikat. Sokkal inkább kiegészítő módon gondolnak a két területre, melyek kölcsönösen függenek egymástól, mellérendelő és nem alárendelő kapcsolatot feltételezve.

Összefoglaló, az építésgazdasági hatások kiemelése

A nemzetgazdaságra több területen is jelentősen visszahatnak az építésgazdasági beruházások és fordítva, az építésgazdasági beruházások is jelentősen befolyásolják a nemzetgazdasági mutatókat. Ezek lehetnek:

1.     Gazdasági növekedés és foglalkoztatás: Az építőipari projektek, mint például útépítések, lakó- és irodaépületek építése, infrastrukturális fejlesztések stb., hatalmas gazdasági löketet adnak egy országnak. Ez jelentős mennyiségű beruházást, munkahelyteremtést és a munkanélküliség csökkenését eredményezi.

2. Exportösztönzés: Az építési projektek nemzetközi építési vállalkozók számára is jelentős lehetőségeket teremtenek. Az infrastrukturális projektek, mint például kikötők, repülőterek, energiaipari létesítmények stb., lehetőséget nyújtanak az építőipari vállalkozásoknak a külföldi piacokra való kiterjesztésre, exportra és gazdasági növekedésre. E terület egyre fontosabbá válik a globalizálódott világban, növekszik az egymásrautaltság, ugyanakkor felértékelődik a közös cselekvés. EZ például a környezetvédelem és a fenntarthatóság területén fontos, és marad fontos a jövőben is.

3. Turizmus és vendéglátás: A turizmus szintén jelentős építésgazdasági hatásokkal jár. Az új szállodák, üdülőhelyek, turisztikai attrakciók és infrastrukturális beruházások növelik a turizmus potenciálját, vonzzák a külföldi látogatókat, növelik a turisztikai bevételt és a munkahelyek számát a vendéglátásban és a turisztikai szektorban. Ez hozzájárul a hagyományos iparágak szerepének csökkenéséhez és a szolgáltatószektor fontosságának növekedéséhez. Hogy egynéhány terület mennyire függővé vált a turizmustól, jól példázza a Covid19-járvány alatti kiesés miatti csődök magas száma.

A nemzetgazdaság helyzete önmagában is visszahat az építőiparra. Alapvető fontosságú, hogy az építőiparnak szüksége van a ráhordó és kiegészítő ágazatok közötti egyensúlyra, előfeltételezi a szakképzett munkaerő kiállításának képességét, valamint olyan társadalmi rétegek fennmaradását, akik igénylik az új infrastruktúrát, intézményeket, lakásokat és beruházásokat.

Mint ilyen szereplő az államnak alapvető feladata, hogy törvények és rendeletek által biztosítsa azt a keretrendszert, melyben az építőipar és annak szereplői biztonságban, a lehetőségeket és veszélyeket előre látva tudjanak tervezni, működni. Kontinensünkön az Európai Unió intézkedései szintén jelentősek, de a világ más tájain is léteznek nemzetek feletti integrációk. 

Sztorik, érdekességek

Érdekes, hogy a történelem (itt most szűken értelmezve az első világháború végétől datált jelenkori történelem) folyamán az építőipar államhoz kötődő fellendítése gazdasági és politikai berendezkedéstől függetlenül szinte mindig előkerül, mint válságkezelési eszköz.

Az 1929-1933 közötti nagy gazdasági világválság hatásainak kezelésére az USA-ban Franklin D. Roosevelt elnök és kormányzata meghirdette a New Deal Programot. Az 1933-1936 közt kifejtett politika keretében az állam Keynes-i metódusokkal beavatkozott a gazdaság működésébe, és különböző törvények meghozatala mellett olyan jelentős építőipari beruházásokat hirdettek, mint a Mississippi-folyó szabályozása vagy autópályaépítési program. E beruházások millióknak biztosítottak munkahelyet, kézzel fogható terméket eredményeztek, miközben ösztönözték az alapanyaggyártást, eszközgyártást és logisztikát.

1933 januárjában Németországban a válság következtében már több mint 6 millió munkanélkülit regisztráltak, az ország lakosságának 10%-át, a munkaképes népesség harmadát. A nemzetiszocialista vezetés egyik első döntése volt a nagy állami beruházások meghirdetése, például az autópályaépítés. Ezt gyorsan kiegészítették, majd felváltották azonban a reprezentatív építkezések és a háborúra való felkészülés. A Szovjetunióban más ideológia mentén, de hasonlóan jelentősen megnövekedett az építőipar szerepe az államosítással, iparosítással, reprezentatív építkezésekkel és a környezet, mint az ember kiszolgálójának átalakításával.

A második világháború után az európai újjáépítés (épületek, infrastruktúra, szolgáltatások stb.) jelentett nagy gazdasági hajtóerőt a Marshall-terv és a keleti blokk országainak biztosított szovjet újjáépítési terv keretében.

Magyarország helyzete, valamint a nemzetgazdaság és építőipar hazai kapcsolata az alábbiakban foglalható össze:

1. Magyarországon az építőipar nagyban függ az uniós forrásoktól.

2. Az építőipari ágazat fontos szerepet tölt be az Európai Unió 2021-2027 közötti fejlesztési stratégiájában, ezáltal a
tagállamok stratégiájában is.

3. Az előző fejlesztési időszak pénzei körüli tárgyalások és megegyezések miatti csúszás negatívan befolyásolta a hazai
építőipart.

4. A magyar építőipar látványos fejlődési pályán volt 2016-tól 2022 végéig, a Covid-járvány előtti évben (2019) elérte a
2008-2014-es gazdasági válság előtti szintet.

5. Nagy a szakemberhiány az építőmunkásoktól kezdve a mérnökökig, melyen sürgősen javítani kellene.

6. 2023-ra a termelés csökkenését jelzik előre.

7. 2023-ra az iparág általi foglalkoztatottsági létszám várhatóan csökkenni fog.

8. Az építőiparban megkereshető átlagbér elmarad a versenyszféra bérszínvonalától, körülbelül annak 75%-a.

Statisztikák, a terület számokban

Magyarországon a Központi Statisztikai Hivatal (KSH) oldalán érhetők el állami szinten feldolgozott adatok az építőiparról és a kapcsolódó területekről.

Az építőipari termelés növekedési üteme hazánkban 2022-ben lassult a 2022-es Helyzetkép jelentése alapján. A kibocsátás összehasonlító áron 3,0%-kal haladta meg az egy évvel korábbit. A növekedés az épületépítések 6,3%-os volumenbővülésének köszönhető, miközben az egyéb építmények építése 1,4%-kal mérséklődött. A gazdasági nehézségek miatt a tárgyévben kötött új szerződések és az év végi szerződésállomány volumene az előző év azonos időszakához képest egyaránt csökkent, előbbi 3,1, utóbbi 1,2%-kal.