Az érme
Előlap (Adversus)
Pénzeken a pénzverési joggal rendelkező uralkodó képét vagy az állam címerét ábrázoló oldal.
A köznapi nyelv "fej"-ként ismeri.
Hátlap (Revertor)
Az előlappal ellentétes oldal (hátoldal), a modern érméken többnyire a címlet feltűntetésére használják, de korábban - ha az előlapon az uralkodói portrét ábrázolták - az uralkodó címere vagy más elem, szimbólum ábrázolására szolgált, épp ezért nem lehet olyan egyértelműen meghatározni, hogy mit ábrázol mint az előlap. Általában „írás”-ként ismeri a köznyelv.
Palást
Az érem "harmadik oldala", a pénzérme éle, oldala, amely lehet sima, de gyakran valamilyen díszítést (recézett, írás, ábra) hordoz.
Pajzs
Az érem teste
Az érme hátlapján, alul található, azt jelölik, hogy hol készült.
Az érme ezen részét általában egy vonallal elválasztják a többi résztől, vagyis a figurális illetve szöveges ábrázolástól.
A verdejelek általában a következő elemekből állnak a római érmeken:
1.
P betű (Pecunia = pénz),
M (Moneta)
SM (Sacra Moneta = birodalmi pénz)
2. Egytől négy betű, a verde jelölésére
3. Egy betű az Officina vagy készítő műhely jele.
A = prima vagyis első,
B = secunda vagy második és
C = tertia vagy harmadik betűjellel jelent meg az érméken.
Rövidítések
AVG: AVGVSTVS: Ez a címlet először Octavianus használta, aki Kr. e. 27. január 16-án kapta a senatustól.
AVGG: társuralkodó esetén a két császárt jelöli
AVGGG : nagyon ritkán mikor hárman uralkodtak egyszerre a három császár jelölésére
CAES, CAE, C : Caesar
NC, NOB C, NOB CAES: "nemes" Caesar -- ezt az uralkodó család ifjabb tagjai használtak
CONOB: Constantinopolis Obryza (Konstantinápoly tiszta arany ). A IV. század második felétől jelenik meg a római solidusokon.
COS, CONS, CO, C: Consul – A leggyakoribb forma a COS+a konzulság száma. Pl. ( COS XVI = 16. consulsága). Ettől eltérő ritka jelölések is voltak ugyanerre,
pl. Septimus Severus emesai veretein :IIC, IICO = 2. consulsága
Probus a CONS, Commodus és Gallienus a C és szám jelölést használta.
DN: Dominus Noster - " A mi urunk", a IV. században jelenik meg először, a század második felétől felváltotta az IMP feliratot.
DD NN: Dominorum Nostrorum – " A mi urunk" többes számú kifejezése. Több uralkodó esetén használták
III VIR R P C: Triumvir Rei publicae Constituendae - " A három ember egyike a Köztársaság irányítására" . A felirat Kr. e. 43-tól a második triumvirátustól használt.
IMP: Imperator - Uralkodó, ’parancsnok’.
A köztársasági időkben a győztes tábornokokat tüntette ki hadserege ezzel a címmel.
A császárkorban az uralkodók gyakran győzelmeik számon tartására használták a feliratot, pl.: IMPI = (IMP I) 1. győzelme, IMPIII (IMP III) = 3. győzelme stb, függetlenül attól, hogy részt vettek-e az ütközetben vagy sem.
GERM, DAC, PART stb: Germanicus, Dacicus, Parthicus. Számos győzelem után az uralkodók a legyőzött területek nevét felvették uralkodói címükbe.
CENSP, CENS PERP: Censor Perpetus - Cenzor. A Cenzor a szenátorok felett uralkodó személy volt.
F: Filius - (fiú ) Általában az uralkodó fia.
N: Nepos - unoka
PRON: Pronepos – dédunoka
PP- PATER PATRIAE: - A haza atyja. A legtöbb Augustus címet viselő uralkodó használta ezt a címet, bár nem közvetlenül az uralkodás kezdetétől. A hagyomány alapján az új Augustus visszautasította a címet addig amíg tetteivel ki nem érdemelte.
P FEL, PF FEL: - Pius Felix –
Pius = alázatos, engedelmes (az istenekhez, Rómához, a családhoz)
Felix = boldog ( jó szerncse és siker ). A III. században terjedt el.
N, NOST: - Noster (a mienk) - A DN jelölés mellett vált gyakorivá a negyedik század folyamán.
INV: - Invictus ( legyőzhetetlen ). A III. század végén, IV. század elején terjedt el.
PM, PONT, MAX-PONTIFEX MAXIMUS: - pontifex maximus. A pontifexek testületének főpapja, Róma vallási életének irányítója.
SC: - Senatus Consulto – „A szenátus rendeletére”.
A császárkorban a bronz érmék fémértéke alacsonyabb volt a nominálértékénél. Ezért teljes értékben való elfogadását a szenátus rendeletével igyekeztek elérni. A harmadik század végéig szinte minden bronz érmén szerepelt a felirat.
SPQR: - Senatus Populusque Romanus - („A szenátus és a római nép”). Róma állami identitását fejezte ki.
SPQR OPTIMO PRINCIPI ( a legjobb uralkodónak a senatus és a római nép ) Traianus gyakran használta.
MAX: - Maximus - (a legnagyobb). I. Constantinus használta először a feliratot.
VOT: - Vota - ( fogadalom ). Az uralkodók hű szolgálatot fogadtak meghatározott időre, ez jelent meg az érméken, pl. VOTX (VOT X= Tíz év hűség). Időnként meghosszabbították a periódust, pl. VOTX ET XX (10 év és még 20 év hűség) vagy VOT X MVLT XX.
PERP : - Perpetus - (örökös). Az első században a Censor felirattal együtt jelenik meg. A római magistraturák annuitásával szemben életfogytig adományozott hivatal.
DV, DIV, DIVO: - Divus - (isteni) Haláluk után istenné avatott uralkodók címe.
PT: - Pater - (atya). Együtt használták az AVGG felirattal az " Augustusok apja "
TRP: - TRIBVNICA POTESTAS (tribunusi hatalom) - . A köztársasági időkből ered a plebejusok hatalmát fejezte ki.
VMNR: - Venerabilis memoria - (tiszteletteljes megemlékezés). I. ( Nagy ) Constantinus felszentelésekor alkalmazták.