Megérkeztem
És megérkeztem. Tragikus betegségben korán meghalt nővérem után csodaként.
Már itt is látszik, nem egy fotogén gyerek, ha engem kérdeznek, rá nem mondanám, hogy szép, de volt, aki annak talált. De gustibus non est disputandum.
Komoly tudósnak indultam. A fizika érdekelt, a családi legendárium szerint a hőmérőért bármire képes voltam, s más fotók tanúsága szerint is teljes elmélyüléssel tanulmányoztam a hőtágulás jelenségét. Hogy miért épp ez nyűgözött le, ma már nem tudom. Ez is egyike azoknak a pályáknak, amelyekre aztán később nem léptem...
Később aztán megvidámodtam, ami határozottan javított az image-on. Patyolat ruhában, mint mindig. Édesanyám félelmetesen sokat mosott és vasalt, ezt a fiús divatot ugyanis nemsokára felváltották a keményített szoknyácskák és blúzok.
Benczúr téri ház előtt szüleimmel. Itt nőttem fel. A harmadik ablak előtt állt később az íróasztalom, a másodikból szűrődött ki a zongoraszó. A vaskapu mögött 200 négyszögöl kert virág és zöldség, maga a paradicsom. Életem legszebb időszaka fűződik ide. Szüleimnek ma is fáj, hogy eladták. Készültek hozzánk Szegedre, de a sors közbeszólt, s ők csak átköltöztek a kert másik oldalára.
A fenti nyár végi fotók után csak azért nem vagyok pörgős szoknyában, mert januárban születtem, s törékeny egészségemet vigyázva természetesen állandóan agyonöltöztettek.
A tortát Anya sütötte és nagyon finom! Diótorta, de minek rá az aszparágusz?
Korán elért a szerelem is. Ő Maci, aki barátom és vigaszom volt a későbbiekben hosszú betegségeimben. Együtt néztük vágyakozva a kinti világot az ablakdeszkáról. A nagy maci és a kicsi lány.
Az első csók. Én támadtam le szegény jószágot, arra a bizonyos "puszild meg a macit!" felszólításra. Hogy ezek a felnőttek milyen butaságokat találnak ki!
Az utolsó "szabad", harmadik esztendő után engem is beszippantott a közöktatás, és elkezdtem óvodába járni. Az első ovis torta, ez már cukrászipari termék, imádtam a marcipánrózsákat. Az elmélyült vizsgálódás egy új pályát jelez, talán kémikus, vagy élelmiszervegyész lesz belőle? Esetleg szakács? Nos, egyik sem. Bár sokáig kutyultam és analizáltam mindenfélét, de nem lettem se patikus, se kémikus. Főzni viszont szeretek...
