Mundus – Umbilicus Urbis Romae – Milliarium Aureum
Miliarium Aureum:
Suetonius: De Vita Caesarum, 6.2
Plutarchos: Galba, 24.4
Tacitus: Historiae, 1.27
Cassius Dio: Historiae Romanae, 54.8.4
C. Plinius Caecilius: Naturalis Historia, 3.66
Umbilicus Urbis Romae
Notitia
Lacus Curtius
T. Livius: Ab Urbe Condita, 1.13.5
T. Livius: Ab Urbe Condita, 7.6.1-6
T. Livius: Ab Urbe Condita, 1.12.9-10
Dionysius Halicarnassensis: Antiquitates Romanae, 14.11.3-4
Dionysius Halicarnassensis: Antiquitates Romanae, 2.42.5-6
M. Terentius Varro: De Lingua Latina, 5.149
M. Terentius Varro. De Lingua Latina, 5.150
M. Terentius Varro: De Lingua Latina, 5.148
Paulus Diaconus: De Verborum Significatu, 42L
Suetonius: De Vita Caesarum, 57.1
Joannes Zonaras: Epitome Historiarum, 7.25
Valerius Maximus: Facta et Dicta Memorabilia, 5.6.2
Ovidius: Fasti, 6.403-4
Cassius Dio: Historiae Romanae, 30.1-2
Iulius Obsequens: Liber de Prodigiis, 3.5
C. Plinius Caecilius: Naturalis Historia, 15.78
Plutarchos: Romulus, Rom.18.4
A Mundus Róma egyik legtitokzatosabb maradványa. A feltételezések szerint a római állam kiemelt helyén, a Forumon álltak, és mindhárom a közösség rituális központját jelezték. Több helyről is biztosan tudunk létezésükről, de pontos azonosításuk, mind funkcionális, mind topográfiai tekintetben vitatott. Több irodalmi forrásunk van. Ezek némiképp ellentmondanak egymásnak. Az alapkérdés az, hogy egy-, két-, vagy három különböző emlékről van-e szó. Valamennyiük a központot szimbolizálja, s azonosításukra, pontosabban a Mundus másik kettővel való azonosságának bizonyítására többen is kísérletet tettek.
A Mundust Plutarchos a Comitiumon ásott kerek gödörként írja le, mint középpontot, ami körül a város kerületét megrajzolták. Itt mindjárt adódik a topográfiai probléma, ugyanis ebben az értelemben a Mundust ő a Romulus alapította Roma Quadratához csatolja, ahhoz a városhoz, ami nem terjedt ki a későbbi Forum területére, így a Comitium, és a Mundus a Palatinuson kellett, hogy legyen. Ez ellentmond a plutarchosi „mostani” Comitium meghatározásnak. Fel kell tennünk, hogy Plutarchos ebben tévedett. A palatinusi azonosítással több tudós is egyetért, különösen miután a régészeti feltárások során 1914 januárjában Giacomo Boni a Domus Augustiana ásatásakor felfedezett egy tholost, amit a Mundusszal azonosított. Ezt elfogadta a legismertebbek közül például T. Ashby, s egyetértettek abban, hogy a Mundus itt állt egészen a domitianusi építkezésekig, akkor a palota építése miatt lerombolták, és áthelyezték a Forumra.
A Mundus létrehozásának leírása két szertartást olvaszt egybe. Az egyik a földbe ásott kerek gödör, melybe a föld zsengéit helyezik áldozatul, a chtonikus isteneknek bemutatott áldozat, a Mundus funkciói közül az alvilággal és az alvilági termékenységi istenekkel, valamint az ártó szellemek távol tartásával van kapcsolatban. Ebben az esetben a mundus Cererisszel való azonosítás tökéletes lehet. A másik mozzanat, hogy a városalapítók valamennyien hoztak szülőföldjükről egy marék földet, amivel az üreget befedték, részben a synoikismos görög történelemből jól ismert aktusa, részben a teremtés mozzanata és a világmindenség létrehozásának, az új birodalom kialakításának szimbóluma volt. A szokás kimutatható több keleti szertartásban, de legismertebben talán a Bibliában.
Eliade rámutat, hogy Roma Quadrata fordítása általában nem pontos, a „quadrata” nem négyszög, mint általában fordítják, hanem a négyfelé osztás értelmében fordítandó, azaz egyetlen középpont körül jön létre minden emberi település, s a négy világtáj felé terjeszkedik. Így amennyiben a Mundus a kozmologikus orbis terrarummal azonos, maga a város ennek a világnak a közepén helyezkedett el. Festus és Macrobius mint mundus Cererisről ír, mint Latium vagy Etruria számos helyén az alvilágba vezető kútról, amit a lapis Manalis, az Alvilág köve takar. A lapis Manalis, ami a tarentumihoz hasonlóan valószínűleg egy vulkanikus kőzetben nyíló hasadék lehetett a porta Capena mellett Mars templománál, itt feltehetőleg tévesen került kapcsolatba a Mundusszal. A két fogalom kapcsolata a termékenységi rítusban keresendő, a manale sacrum szertartása a pontifexek és a megtermékenyítő esőt hozó Iuppiter közötti kapcsolatra utal. De Festus magyarázata alapján esetleg félreérthető.
Magának a szónak az értelmezése
A „mundus” szó maga latinul a „világot”, a világmindenséget, a kozmoszt magát jelenti, s maga az építmény is ezt szimbolizálta. De nem úgy, ahogyan elképzelték, nem a római világ közepének megjelölésével, hanem valóban magát a világmindenséget, az élők és holtak birodalmát egyaránt. Rómában a Mundus az Alvilág és a földi világ olyan érintkezési pontja, ahol a két világ kapcsolatba léphet egymással. Ez eredetileg kizárólag a Palatinuson lehetett. Ezt a Festus szerint évente háromszor nyitották ki (mundus patet), hogy a termés zsengéiből az Alvilág szellemeinek áldozzanak. Ezek a napok – augusztus 24, október 5, november 8 – „dies nefas”-nak, azaz tilalmas, baljóslatú napnak számítottak, amikor tilos volt bármiféle közügyet intézni, tilos volt a házasságkötés, adásvétel, bármi olyan ügy intézése, ami balul sülhet el. Ennek az állt a hátterében, hogy elképzelésük szerint az Alvilág kapujának kitárásával a gonosz szellemek szabad bejárást kaptak az élők birodalmába. A tilalom megakadályozta, hogy az ártók beavatkozzanak az élők világának dolgaiba. A rendezett világ jelképeként értelmezhető Mundus a megszentelt helyen és megszenteltsége által tartotta kordában az alvilági gonosz erőket, s ezáltal, mint kiegyensúlyozó pont őrizte a világ egyensúlyát.
A Mundus helyének topográfiai meghatározásáról viták folynak. Nem elfogadható a lapis Manalisszal való azonosítása, de komoly érvek szólnak mind a Palatinuson, mind a Forumon való elhelyezkedése mellett.
Ovidius leírása csak a formát határozza meg, ez egybevág Plutarchos leírásával.
Richardson és Linderski feltételezi, hogy Festus és Macrobius egy másik Mundusról ír, aminek eredete ugyan szintén a palatinusi földalatti üregre megy vissza, de már nem ott helyezkedik el. Coarelli ennek helyét a Tarpeia sziklához teszi, de ennek azon túlmenően, hogy természetes hasadékként rokonítja a lapis Manalisszal, nem sok logikai alapja van, ugyanis feltételezése azon alapul, hogy a források egyetlen Mundusról beszélnek, s ez végső soron az Umbilicus Urbisszal azonosíthatók. Az Umbilicus szó a görög omphalosszal egyezik meg, ami valaminek a középpontját, a hellén területeken – Delphoi, Athén stb. – a „Föld köldökét” jelenti. A delphoi omphalosból kiindulva nemi szimbólumokat is hordozott. Így kapcsolata a Ceres-kultuszhoz köthető – szemmel láthatóan a Démétér misztériummal és minden halotti és egyszersmind termékenységi kultusszal rokonítható – Mundusszal vitathatatlan. A Mundus évente háromszori kinyitása mindenként kapcsolatba hozható a gabonatermeléssel, talán a következő év gabonatermését biztosító vetőmag biztonságos elrejtéséül szolgáló építmény, bothros, azaz tároló lehetett, ami nem egyszerűen hombár volt, hanem a benne elhelyezett magokat az istenek felügyelete alá is helyezték. A Mundusnak mint Mundus Cererissel való azonosításaként Fowler érvelésének elfogadása mindenképp elgondolkodtató, különösen az aug. 24-i, Opiconsivia előtti megnyitást illetően. Egyetérthetünk azzal, hogy a három dátum nincs közvetlen kapcsolatban a halottak szellemeinek szentelt napokkal, a Mundus kinyitásának ezeken a napokon más jelentést kell hordozniuk. Elsősorban a mezőgazdasági munkához kell kötnünk, csupán másodlagos az a szerepe, hogy miután az alvilági istenek felügyeletére bízott gabonához hozzá akartak férni, az Alvilág egyéb szellemeinek is utat nyitottak. Az pedig már megint más kérdés, hogy akár a kelta, akár a keresztény mitológiát nézzük, hogy miért a másik két napon hiszik, hogy a legvékonyabb az élők és holtak világa között a határ.
Hogy ez az építmény azonos-e Giacomo Boni 1914-ben, a Palatinuson felfedezett föld alatti építményével? Boni Mundusa mint bothros nem volt egyedülálló. Felfedezett nem sokkal utána egy másik tároló helyet is, ahol feltételezése szerint a Vesták őrizték a házassági szertartásokhoz használt legfinomabb gabonát. Az azonosítás szinte lehetetlen, Boni tárolói mindesetre arra utalnak, hogy a gabona tárolása a közösség központjában, védett helyen, valószínűleg az istenek felügyelete alatt történt, s ezek a tároló helyek az alvilági- és termékenységi kultuszokkal is kapcsolatban lehettek.
Richardson az Umbilicust nem a Mundusszal, hanem a Milliariummal azonosítja. A Milliarium a Saturnus-templom mellett állt a Forumon. Azt biztosan tudjuk, hogy az aranyozott útjelzőt Augustus állíttatta fel, az viszont, hogy ez azonos-e a világ közepeként értelmezett Umbilicusszal, vitatott. Véleményem szerint hagyatkozhatunk a Regio-katalogusok leírására, és két különböző emlékhelyként kell kezelnünk.
A fentiek alapján úgy tűnik, hogy a város alapítási mondája szorosan kapcsolódik a Mundushoz, ami elválaszthatatlan a Ceres kultusztól is. Feltehető, hogy ennek eredeti helye a Palatinuson volt, majd a későbbiekben valamilyen okból a közigazgatási központba helyezték át – vagy oda is állítottak egyet – a birodalom jólétét biztosítandó szakrális helyek közül. Kezdetben ugyanis a középpont, a kiemelten szakrális hely, ami eleve feltételezi a szentség jelenlétét, az akkori város középpontjában kellett, hogy elhelyezkedjen. Később a Palatinus veszít mind politikai, mind szakrális jelentőségéből, a központ a Forumra helyeződik át, így teljesen logikus, hogy a Mundus is itt legyen. A város terjeszkedésével az etruszk királyok alatt új városközpontot hoznak létre, ez Servius Tullius nevéhez fűződik, akárcsak a négy serviusi regio kialakítása. A központ és a négy regio létrehozásának aktusát vizsgálva új értelmet nyerhet a „Roma Quadrata” kifejezés is. Servius Tullius, mint új Romulus újjáalapította a várost, a négy regio metszéspontja itt, a Forumon helyezkedett el, feltehetően a Comitiumon, teljesen logikus, a Mundus is átkerüljön ide. A comitiumot mint templumot szentelték fel, négy oldala pedig a négy égtáj felé volt tájolva. A kultusz áthelyezése kapcsán pedig csak elég Attus Navius és a ficus Navia sive Ruminalis estére utalnunk.
Coarelli Macrobius alapján Dis Pater földalatti téglaépítményét azonosítja a Mundusszal. Ezt a nézetet Versnel is támogatja, aki megerősíti, hogy az Umbilicus látható maradványa a Mundus föld feletti részével azonos.
A Forum emlékhelyei közül funkcionálisan a Mundus az Umbilicusszal azonosítható leginkább. Hogy ezt pontosan mikor építették itt fel, vitatható, a jelenlegi maradványokat Septimius Severus idejére teszik. Nem elképzelhetetlen azonban, hogy a jelenlegi maradványok korábbi, akár kora köztársasági előzményekre menjenek vissza. Ezzel könnyedén megmagyarázható, hogy miért kerül elő a késői írott anyagban az Umbilicus, aminek funkciója azonosnak tűnik a Munduséval, s hogy miért állították fel a római világ középpontját jelző Milliarium mellett. E kettő, a birodalmi központot jelző politikai indíttatású emlékhely, és az ősi kultuszra visszamenő Umbilicus így közösen jelezte, hogy Róma maga nemcsak a birodalom (Imperium Romanum), hanem a Világ (Orbis terrarum) közepe. Mindezek hűen tükrözik az augustusi politikai propagandát, egyszersmind ellensúlyozza is a caesari átépítések általi jelentőségbeni csökkenését a Forum Magnumnak. Miközpen politikai súlya a császárok által létrehozott közösségi terekre tevődik át, addig látványosan hangsúlyozódik, a régi Forum szakrális szerepének megmaradása, sőt erősödése. Az Umbilicus felépítése a Milliarium túloldalán pedig a Severus kori birodalmi nagyságot volt hivatva szimbolizálni.
Umbilicus Urbis Romae (A római világ köldöke)
Sokáig mindössze egyszerű „jelzőtáblának” tartották, amely Róma közepét, s ily módon az egész római világ közepét jelezte. A Septimius Severus diadalív és a Rostra között található emlékkel azonosították, ami a Rostra háta mögött, két templom szomszédságában állt. A fent elmondottak alapján nagy valószínűséggel azonosítható az irodalmi emlékekben Mundusnak nevezett építménnyel, illetve annak egy részével. Bizonyos funkcionális azonosságok alapján többen megkísérelték a Milliariummal is azonosítani, de az irodalmi forrásanyag ismeretében ez nem tűnik valószínűnek.
Az Umbilicus első említése a Notitiában található: Concordia temploma után és Saturnus temploma előtt, ezzel igazolhatóan úgy tűnik, két különböző tereptárgyként szerepel. A Umbilicus északnyugatra helyezkedett el Rostrától a mai Septimius Severus diadalív mellett.
Az Umbilicus Urbis a hagyomány szerint azt a pontot jelöli, ahol magát a Várost megalapították. Az Umbilicus Urbis az irodalmi hagyomány egyik, a már Comitiumra áthelyezett Mundusának lehetett a része. Volt egy föld alatti és egy föld feletti része. Úgy tartották, itt van az Alvilág kapuja, ami része volt a földalatti építménynek. Topográfiai helye, amennyiben a palatinusi Mundust keressük, csak elméletileg határozható meg. A Forumon fellelt emlékek közül többet is megpróbáltak ezzel azonosítani. Amennyiben a Mundus és az Umbilicus valóban megegyezik, a Milliariummal párhuzamosan történt elhelyezésével, mint már említettem, szimbolikusnak és logikusnak tűnik. Nagyon jó érvek szólhatnak amellett, hogy miért épp ez, a Rostrán elhelyezett építmény maradványa lehetett az Umbilicus. Topográfiailag majdnem teljes pontossággal a város észak-déli tengelyén fekszik, valóban „capite Forum” helyezkedik el, azaz a Forum Concordia-templom – Regia által meghatározott főtengelyében, amelyre merőlegesen a Saturnus-templom – Comitium (Curia) vonal által kijelölt tengely rajzolódik. Ennek párhuzamos tengelye a Regia – Vesta vonal. Ez az előzővel együtt egy olyan belső teret fog közre, melynek meghatározó állami funkciója a kormányzás politikai köre. A két elhatároló tengely pedig a városközpont fő szakrális tereit jelölte ki.
Maga a pont, ahol felépült, tehát nemcsak a vertikális szintek – Alvilág és emberek világa – között teremt kapcsolatot, hanem egyéb értelemben is jelképes: szimbolikusan összeköti és ugyanakkor elválasztja az élők és a holtak világát, azaz a Forum szent tereit a világi közigazgatást intéző helyektől.
A ma látható rész a Mundus föld feletti részéhez tartozhatott. Amit megnézhetünk, egy 4,45 m átmérőjű, kör alakú téglaépítmény. Régészetileg két rétegét határozták meg. Eredeti formája valószínűleg a Kr. e. II. században készült, de a most is megtekinthető maradványok Septimius Severus korából valók. Feltehetően, amikor felépítették a diadalívet, az eredeti ledőlt, vagy lebontották, s új Umbilicus Urbist kellett építeni, amihez felhasználták a régi maradványait is.
Az Umbilicus Urbisszal párhuzamosan, a Rostra másik végén találjuk a Milliarium Aureumot. Felállításának pontos történetét ismerjük. Augustus idején pontosan megmérték a birodalom egyes városainak Rómától való távolságát és ezt később rögzítették az ún. Itineriarum Antonini-ben. Ennek a mérésnek eredményeképpen állították fel a Forumon a Milliarium Aureumot.
A Rostra északi végénél a Saturnus templomhoz közel Kr. e. 20-ban Augustus mint curator viarum egy aranyozott bronz borítású oszlopot állíttatott fel, amelyre felíratta az Itinerarium Antoniniben rögzített adatokat. Azt tartották, hogy ez volt Róma „0” kilométerköve. Innen indultak, illetve ide futottak össze a Birodalom legfontosabb hadiútjai, melyek három kontinenst kötöttek össze. A számítás érsekessége, hogy bár a Milliarium elméletben az utak kiindulását kellett volna, hogy jelölje, de a városok és Róma távolságát nem innen, hanem attól a ponttól számították, ahol a városba vezető utak elérték az ősi pomeriumot, illetve az ún. serviusi városfalakat. A Milliarium tehát nem ténylegesen, hanem szimbolikusan jelölte a Birodalom közepét, csakúgy, mint az Umbilicus, és ez adott okot és lehetőséget a kettő azonosítására. Ennek azonban ellentmond, hogy a Milliarium önmagában nem hordoz szakrális tartalmat, nem a szent és a profán, hanem a nagyon is kézzelfogható valóság meghatározó érintkezési pontja, kifejezetten a birodalmi nagyságot reprezentálta.
A Milliarium Aureumból sajnálatos módon mára már nem sok maradt. Az ásatások során előkerült leletekből kettőt vélnek hozzá tartozónak. Az egyik egy 1,42 m hosszú, 1,17 méter átmérőjű márvány oszloptörzs, amelyen látszanak a bronzlemezek rögzítésére szolgáló lyukak. Ez volt a „kilométerkő” teste, amelyen a birodalom közepétől mért távolságokat jelző bronz lapokat/betűket rögzítették. A másik egy palmettákkal díszített kör alakú márvány lábazat. Mindkettő meglehetősen nagy ahhoz, hogy egy egyszerű kilométerkő legyen, hacsak az nem volt kivételesen hatalmas. A feltehető helye a Kähler által 1959-ben megtalált kör alakú téglaépítménnyel azonos.
A cikk illusztrációjául:
Milliarium Aureum
https://sites.google.com/site/romaantikemlekei/miliariumaureum
Umbilicus Urbis
http://www.roma-szenvedely.eu/uj/index.php?page=content_shower&pageid=77&type=oldalak
Lacus Curtius
https://sites.google.com/site/romaantikemlekei/lacuscurtius
Olea, vitis, ficus
https://sites.google.com/site/romaantikemlekei/ficus,olea,vitis